Sas Zoltán: a nemzetbiztonság pártok feletti, és kormányokon átívelő felelősség

sas zoltán
Sas Zoltán
Béli Balázs/Alfahír

Az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottságának korábbi, jobbikos szakértőjéből vált a bizottság elnökévé Sas Zoltán. A Jobbik új országgyűlési képviselője vallja: nemzetbiztonsági kérdésekben nem lehet pártokban gondolkodni, és abban bízik, ellenzéki elnökként konstruktív munkát végezhet a kormánypárti többség gyűrűjében. A biztonságpolitikai szakértő politikussal orosz kémekről, ukrán menekültekről, a hazai szolgálatok állapotáról és a rendvédelmi ágazat megbecsültségéről beszélgettünk, kitérve arra is, hogy az utcán vagy a Parlamentben érdemes-e politizálni. Interjú.

 

Új országgyűlési képviselőként rögtön a Nemzetbiztonsági bizottság elnökévé választották. Milyen kötődése van ehhez a területhez? Úgy tudom, korábban is szakértőként segítette a Jobbik frakcióját.

Korábban rendőrtisztként dolgoztam, viszont már 2011 óta vagyok a Jobbik delegált szakértője az Országgyűlés Nemzetbiztonsági-, valamint Honvédelmi és rendészeti bizottságában. Az utóbbi négy évben a Nemzetbiztonsági bizottság elnöki szakértőjeként dolgoztam, így azt mindenképpen el tudom mondani, hogy az elmúlt évtizedben azon kevesek közé tartoztam, akik a beérkezett iratok 90 százalékát mindenképpen elolvasták, tehát számomra ez a terület nem új, nem ismeretlen, gyakorlatilag az életem jelentős részét eddig is ez tette ki. Ebből a szempontból is nagyon örülök annak, hogy a Jobbik vezetése szakmai alapú döntést tudott hozni, és szakterületekhez valódi szakembereket javasolt.

Sas Zoltán
Béli Balázs/Alfahír

Ilyen múlttal hazai pályának érzi, hogy szakértőből immár elnökké vált?

A feladatkör teljesen más. Szakértőként némileg egyszerűbb dolga van az embernek, míg a bizottság vezetése teljes mértékben elnöki hatáskör, ennek keretében például a kormánypárti alelnökkel is folyamatosak az egyeztetések. Mindeközben folyamatosan minősített adatokkal, beszámolókkal, jelentésekkel dolgozunk, és a nemzetbiztonsági szolgálatok munkáját ellenőrizzük.

 

Változtatna valamin a bizottsági működésben?

Remélem, a bizottságnak a jövőben lehetősége lesz személyesen is megtekinteni a magyar nemzet biztonságát szolgáló létesítményeket, és közelről megvizsgálni az ezzel kapcsolatos intézkedéseket. Ne feledjük azt sem, hogy a civil kontrollnak, az átláthatóságnak az ellenzéki képviselők jelenléte az egyik garanciája.

 

A bizottságban olyan képviselőkkel kell együtt dolgoznia, mint a politikai konfrontációkban otthonosan mozgó Kocsis Máté, vagy Halász János. Konstruktív munkára számít?

Igen, konstruktív munkában, jó együttműködésben bízom. Nemzetbiztonsági, nemzetstratégiai kérdésekben nemzeti egységnek kell létrejönnie, ezért remélem, a parlamenti műfajt félretéve, legalább zárt üléseken konszenzusos munka tud majd zajlani, hiszen az ország érdeke ezt kívánja meg. Felül kell tudni emelkedni a pártpolitikai érdekeken, de ki merem jelenteni, hogy még a kormányzati ciklusokon is, hiszen vannak olyan súlyos kérdéskörök, melyekben nem lehetne véleménykülönbség kormánypárti és ellenzéki erők között.

 

Ezt a meglehetősen fontos feladatot ellátó bizottságot a korábbinál is nagyobb kormánypárti többséggel ruházták fel, hiszen egy fővel csökkentették az ellenzéki tagok számát. Ez jelenthet valamit?

Az új ciklusban meglehetősen szokatlan módon zajlott le a bizottsági helyek kiosztása, mert hiányzott a konszenzus, így pedig a Házszabály szerint a kormányoldalról is belenyúlhattak a folyamatba. Hogy ez a saját hatalmuk túlzott érvényesítése érdekében, vagy egyéb elgondolások miatt alakult-e így, nem tudom megmondani, erről ugyanis nem kaptunk tájékoztatást. Azt azonban világosan lehet látni, hogy a polgári titkosszolgálatokat érintően nemzetbiztonsági átalakulás várható, erről már több sajtóhír is szólt korábban.

Bízom benne, hogy a magyar titkosszolgálatok életében előre mutató és egy hatékonyabb, eredményesebb munkát szavatoló fejlesztés áll előttünk. Ennek részeként örülnék, ha az általunk képviselt európai érdekekhez európai bérek és technikai fejlesztések is társulnának.

 

A szolgálatok világát is jellemzik a rendvédelemben tapasztalható problémák, így a rossz munkakörülmények és az alacsony jövedelmek?

Itt nehéz kérdések merülnek fel, hiszen ha azt nézzük, hogy a munkaerőpiacon mennyi most egy informatikus fizetése, az azért egy elég jelentős összeg.  Ugyanakkor mégis megoldást kell találni arra, hogy a magyar titkosszolgálatok a legprofibb szakembereket is alkalmazni tudják, nem beszélve arról, hogy létszámbővítés is indokolt.

Több olyan vélemény is megfogalmazódott korábban, hogy Magyarországon, főleg Budapesten az ellenérdekelt titkosszolgálatok aktivitása jelentőssé vált, sokak szerint a magyar főváros is egy nemzetközi gócponttá alakult. A magyar szolgálatoknak így nem csak törvényi kötelességük, hanem jól felfogott érdekük is az, hogy az ellenérdekelt szolgálatok működését minél jobban korlátozzák.

Sajtóhírek szerint a Külgazdasági és Külügyminisztérium belső, többek között titkosított információk kezelésére alkalmazott rendszerét is feltörték már a gyanú szerint orosz állami szolgálatok alkalmazásában álló hackerek. Ma már közhelyként szokás arról beszélni, hogy a kibertérben világháború zajlik, de mégis, mennyire felkészült erre a magyar elhárítás? Mekkora kockázatokat rejt, hogy akár orosz, akár nyugati kémek juthatnak be az államigazgatásba?

A titkosszolgálatoknak két feladatuk van: hírt szerezni, és az ellenérdekelt felek hírszerzését megakadályozni. Ez egy örök küzdelem, ami most is zajlik. Azt pedig teljesen jól mondta, hogy a kibertérben lényegében évek óta világháború zajlik, az elmúlt évtizedben több olyan ügy is volt, amikor ilyen jellegű tevékenységet jeleztek a szolgálatok. Ezeket ők a maguk módján kezelték. De ez nem egy statikus dolog, hiszen egy elképesztő dinamikával fejlődő szakterületről beszélünk:

gondoljunk csak arra, húsz évvel ezelőtt milyen mobiltelefonokat használtunk, és ma milyeneket. A katonai és hírszerző képességek ez alatt a húsz év alatt hússzor ennyit fejlődtek.

 

Tudjuk ezt követni?

Mivel Magyarország egy nemzetállam, a nemzeti érdekek képviselete és védelme mindenkivel szemben szükséges és indokolt. Ennek megfelelően pedig remélem, az előttünk álló átalakítások során a kormányzat ehhez megfelelő forrásokat is fog biztosítani.

 

Az orosz-ukrán háború jelentette veszély nyilvánvaló, de az azzal járó, több százezer ismeretlen ember határátkelését jelentő menekülthullám is kihívásokat rejthet a titkosszolgálatoknak. Szakmailag milyen kockázatokat hordozhat magában egy ilyen szituáció?

Alapvetően látnunk kell, hogy ha egy nagy létszámú népvándorlás, bevándorlás, vagy migráció zajlik, akkor a szolgálatoknak kutya kötelességük más magyar hatóságokkal együtt lehetőség szerint legjobban megszűrni, hogy kik jönnek, milyen szándékkal és mit csinálnak. Gondoljunk csak arra, hogy például az ’56-os kivándorlások idején az akkori államhatalom is elhelyezte saját hírszerzőit a kivándorlók között, tehát ezt a jelenséget a hazai szolgálatoknak most is figyelniük kell.

Nagyságrendileg 700 ezer ember lépte át a magyar határt, ennek jelentős része tovább is ment, de tisztában kell lennünk azzal, hogy kik maradtak, és kik távoztak. A mi szempontunkból azok az érdekesebbek, akik maradtak, de a partneri szolgálatoknak jelzést adhatunk bűnügyi szempontok alapján arról is, kik érkezhetnek hozzájuk. Leginkább a háború első napjaiban lehetett arról hallani, hogy „érdekes arcok” is átjöttek a határon, így szakmai szempontok szerint fontos elhárító tevékenységről beszélhetünk.

Sas Zoltán
Béli Balázs/Alfahír

És mindeközben az oroszokra is figyelnünk kell?

Oroszország a NATO-tagállam Magyarországot ellenséges országként jelölte meg, ezt tudomásul kell vennünk. Most nem a gazdasági érdekekről beszélünk, hanem arról, hogy bizonyos katonai és politikai szövetségekhez tartozunk.

Ennek megfelelően nyilvánvaló, hogy az orosz szolgálatok ellenérdekelt feleknek számítanak, így Magyarország területén végzett tevékenységüket el kell hárítani.

 

A Nemzetbiztonsági bizottság korábban többször tárgyalta a Pegasus-ügyet is, amit az ellenzék igyekezett a nyilvánosság előtt tartani, de végül évtizedekre titkosították a részleteit. Várható még folytatás az ügyben?

A Pegasus-ügynél szakértőként vettem részt az előző ciklus bizottságában. Úgy gondolom, a szolgálatok munkatársai minden szükséges információt megosztottak velünk, így akik akkor jelen lehettek ezeken az üléseken, teljesen világosan láthattak ebben a kérdésben.

Az érintett vezetők korrekt és tárgyilagos tájékoztatást adtak, ez alapján ha újabb körülmény nem merül fel, nem hiszem, hogy lesznek további vizsgálatok. Más kérdés, hogy az Európai Unió is foglalkozik még ezzel a kérdéssel, tehát amennyiben ott még felmerülnek ránk is vonatkozó részletek, akkor ezekre figyelemmel természetesen napirendre kerülhet az ügy.

 

Első parlamenti felszólalásában a védelmi képességekkel kapcsolatban a nemzetbiztonsági-, belbiztonsági- és honvédelmi területek fejlesztéséről beszélt. Kifejtené, milyen intézkedéseket lát indokoltnak?

Ha az ilyen szakterületeken dolgozó emberektől elvárjuk, hogy Magyarország biztonságát garantálják, és mindezt rendkívül nehéz körülmények között is megtegyék, továbbá még az európai értékeket is védelmezzék, akkor ahhoz európai bérekre is szükség van. De fontos az is, hogy a munkakörülmények egyáltalán alkalmasak legyenek a munkavégzésre, legyen szó az objektumok, vagy a technikai felszerelések minőségéről. A Honvédségnél látható egy haderőfejlesztési program, amely keretében kitűnő minőségű katonai eszközöket szereztek be; az ilyen beszerzések az orosz-ukrán háború fényében rendkívül fontos lépések.

Itt azonban nem szabad megállni, mert a haderőfejlesztés, beleértve a hazai gyártást és önállátást, egy alapvető nemzeti érdek, ahogyan az is, hogy mindez átláthatóan, visszaélésmentesen történjen.

A haditechnikai fejlesztéseket továbbá párhuzamosan kell kezelni a személyi állománnyal kapcsolatos javításokkal, hiszen a jól képzett és megbecsült állomány mindehhez elengedhetetlen: ez igaz a honvédség mellett a rendőrségre, vagy akár a tűzoltókra is.

 

A rendőrökkel és tűzoltókkal kapcsolatban halljuk a legtöbbet, hogy folyamatos az állomány apadása, tiltásokkal és pénzügyi trükközésekkel próbálják szolgálatban tartani őket. A rendőröknél már alig van utánpótlás, miközben ismert, hogy rengetegen akarnak leszerelni. A tendencia így nem abba az irányba mutat, hogy bármit is javulna a helyzet.

Ráadásul a valós számokat eltakarják azok a rendkívüli helyzetek, melyekben folyamatosan élünk, hiszen ezek során megakadályozzák a rendőrök, katonák leszerelését. Egy azonban biztos: néhány héttel ezelőtt kezembe akadt egy újság, melyben a sors furcsa fintoraként egymás mellett volt két álláshirdetés.

Az egyikben árufeltöltőt keresett egy multinacionális cég, míg a másiknál a büntetés-végrehajtás keresett embert. Én megértem, hogy nemzetgazdasági szempontból az is fontos, hogy a boltokban fel legyenek töltve a polcok, de borzasztó nagy különbség volt a két fizetési ajánlat között, és nem a büntetés-végrehajtás javára. Mindezek alapján azt gondolom, Magyarországon egyre kevesebb embertől lehet elvárni, hogy 150 ezer forintért kockáztassa az életét, áldozza be ünnepnapjait, adott esetben hóban-fagyban, esőben vagy kánikulában álljon a határon.

Hadd jegyezzem meg, a konzervatív, néppárti Jobbiknak határozott programja van többek között a bérlakásfejlesztésre vonatkozóan is, ami megoldaná a fiatal pályakezdők lakhatását, valamint az „európai munkáért európai bért” elve alapján jelentős béremelést látunk szükségesnek a rendvédelemben. Ez már csak azért is fontos, mert ki fog üresedni a szakma, és a tapasztalt emberek elvesztésével a tudást sem fogják tudni átadni a következő generációknak. Úgy gondoljuk, fizetésemelésre, lakhatási támogatásra, kiszámítható, egész életen át tartó életpályamodellre van szükség, hogy újra vonzóvá váljon a szakma.

Sas Zoltán
Béli Balázs/Alfahír

 

Képviselőként kérdezem, nem bizottsági elnökként: sokan sokféle álláspontot foglaltak el azzal kapcsolatban, hogy az utcán, vagy a parlamentben kell-e politizálni. Ön szerint mi a megfejtés?

Arany középútra van szükség. Nem hiszem, hogy bármivel is jobb lenne a helyzet attól, ha a képviselők távol maradnának a Parlamenttől, hiszen parlamenti munkának azt nevezzük, amikor meg tudjuk jeleníteni egy politikai közösség álláspontját az Országgyűlésben. Nekünk ez a munkahelyünk, ide küldtek minket az emberek, és többek között azzal bíztak meg minket, hogy az Országgyűlésben képviseljük őket.

Emellett természetesen az utcától sem szabad elszakadniuk a politikusoknak, a képviselőknek napi szinten az emberek között kell lenniük, hogy a népképviselet keretében a náluk felmerülő problémákat képviselhessék a Parlamentben.

 

Arra pedig Ön az élő példa, hogy a bizottságokban fontos szakpolitikai munkában lehet részt venni.

Így van, és így lehet elérni is dolgokat. Ha én azt mondom, nem veszem fel a munkát, akkor nem tudok bizottságban sem ülni, így nem tudok eljutni a határra és nem tudom megnézni, hogy az ott szolgálatot teljesítő rendőröknek, katonáknak milyen problémáik vannak. Magyarul ezek nélkül esélyem sincs rá, hogy segítsek. Az utcai munka és a parlamenti képviselet együtt, kéz a kézben járnak. Ez a demokratikus érdekképviselet lényege.