Mintegy fél éve tartja stabilan az infláció terén hazánk az Európa-bajnoki címét nemcsak a globális folyamatok, hanem a kormány mulasztásokkal teli válságkezelési politikájának köszönhetően. Amellett, hogy a példátlan volumenű drágulás egyre inkább zabálja fel a pénzünket, ráadásul a magyarországi bérszínvonal olyan alacsony, hogy csupán Bulgária van alattunk a rangsorban. Ez utóbbi jól láthatóan egy tudatos stratégia részét képezheti, melyből leginkább a külföldi nagytőke húz hasznot.

1. Az adójóváírások 2010 utáni eltörlése

Az adójóváírások olyan adókedvezmények voltak, amelyek csökkentették az adófizetők adókötelezettségét. Az adójóváírásokat korábban az alacsony jövedelmű munkavállalók számára vezették be, és a jövedelem nagyságától függően különböző összegű adójóváírások álltak rendelkezésre.

A 2010-es fideszes “fülkeforradalmat” követően azonban bevezették az egykulcsos szja rendszerét, aminek keretében kivezették az adójóváírást és a szuperbruttót. Az Orbán-kormány az adójóváírások kivezetését az adórendszer egyszerűsítésével és a gazdasági növekedés elősegítésével indokolta.

Sokak értékelése szerint azonban ennek a lépésnek a kárvallottjai az alacsonyabb jövedelmű munkavállalók lettek, akiknek ez a kedvezmény fontos volt a családi kassza kiszámíthatósága szempontjából.

A több év alatt végbemenő folyamat nyomán az adójóváírás kivezetésével a nettó kereset csökkenése állt be a minimálbér és átlagjövedelmet keresők között 2012-re. Akkortól ugyanis reálértéken számolva zsugorodtak a bérek, és a munkáltatóknak kompenzálniuk kellett az adóváltozásokkal rosszul járó munkavállalóikat, hogy a fizetésük nettóban nominálisan megegyezzen a 2011-es szinttel. Annak idején a három vagy többgyermekes családok sem jártak jól ezzel az intézkedéssel.

Az adójóváírások kivezetése mellett az egykulcsos adó bevezetése is vitákat váltott ki. Mindez azt jelentette, hogy innentől fogva az alacsony jövedelműek relatíve magasabb adót voltak kénytelen fizetni, mint a magas jövedelműek. A kormány szerint erre azért volt szükség, mert az egyszerűbb adórendszer csökkenti az adóelkerülést és növeli a gazdasági növekedést. Csakhogy a jövedelmekre azonos adókulcsot alkalmazó változtatás ellenzői annak igazságtalanságra hívták fel a figyelmet, hiszen azzal, hogy azonos adókulcs alá esik minden jövedelem, függetlenül attól, hogy az milyen magas, nem éppen volt nevezhető fairnek.

Az ellenzéki pártok az egykulcsos adórendszer bevezetésekor azt hangoztatták, hogy az a gazdagokat támogatja, és egyáltalán nem segít a szegényebb rétegeken, sőt. Később szakszervezeti tüntetések is kezdődtek az intézkedés eltörlése érdekében. Hogy egy szélsőséges példával érzékeltessük a helyzet drámai mivoltát: hogyan lehet egy “adókalap” alá venni egy keleti országrészben minimálbérből hónapról hónapra alig megélő család keresetét egy olyan NER-közeli nagyvállalkozóéval, aki még azért is hajlandó borsos árat fizetni, hogy télen is fűtve legyen a kerti medencéje?

2. A Munka Törvénykönyvének 18. módosítása, avagy a rabszolgatörvény

Még 2018 decemberében fogadta el az Országgyűlés kormánypárti többsége a rabszolgatörvényt. Ez lehetővé tette, hogy 250-ről összesen 400 órára emelkedjen az évente maximálisan elrendelhető túlmunka ideje, amelyről a munkáltatóknak 3 éves időintervallum alatt kell csak elszámolniuk a munkavállalóval. Az Orbán-kormány a törvénymódosítás célját azzal magyarázta, hogy aki szeretne többet dolgozni, és szeretne ezáltal több pénzt keresni, az elől elhárítsák a bürokratikus akadályokat. Ezzel azonban nagyobb teret engedtek a munkavállalók kiszolgáltatottságának.

Az Eurostat 2014-es adatai szerint az egész EU-ban Lengyelországgal és Romániával holtversenyben Magyarországon volt a legmagasabb a főállásban ledolgozott órák száma éves szinten. A túlóratörvény bevezetésével még inkább megduzzadt a magyar munkavállalók munkával töltött ideje. Így például arányaiban egy francia munkás évi 280 túlóra mellett is csak annyit dolgozik, mint egy magyar kollégája túlórák nélkül. A fizetésbeli különbségek pedig csak tovább mélyítik a bérszakadékot.

3. A sztrájkjog drasztikus törvényi csorbítása

A hazai sztrájktörvény a munkavállalók munkabeszüntetéshez való jogát szabályozza. A 2018-ban elfogadott törvény számos változást hozott a korábbi, "az egyes Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény módosításáról" szóló jogszabály rendelkezéseihez képest, melyek között komoly szigorítások is voltak.

Az egyik ilyen a sztrájk előkészítésével és lefolytatásával kapcsolatos követelmények szigorítása volt. A törvény ugyanis előírja, hogy

sztrájkot csak az érintett munkavállalói csoport képviselői indíthat, akiknek ezt előre be kell jelenteniük, az értesítésnek pedig tartalmaznia kell a sztrájk célját, időtartamát, illetve a várható résztvevők számát is.

Amellett, hogy a sztrájk csak a munkaviszonyból eredő jogok védelmére korlátozódhat, és nem lehet erőszakos, valamint nem okozhat károkat a munkáltatóknak, a törvény azt is előírja, hogy a sztrájkot megelőzően kötelező a békéltető eljárás, valamint a

a sztrájk idején pedig a munkavállalók számára nincs munkabér-kifizetési kötelezettség.

A további szigorítás a sztrájktilalom és a sztrájkkorlátozások terén történt, amely szerint

a sztrájkot csak a munkaviszonyban álló munkavállalók szervezhetik és tarthatják meg, és az csak a munkaviszonyból eredő jogok védelmére korlátozódhat.

A sztrájktörvény szigorítása heves társadalmi vitákat váltott ki, mivel sokan úgy vélték, hogy a szigorítások korlátozzák a munkavállalók jogait és lehetőségeit, ami így növeli a munkavállalók kiszolgáltatottságát.

4. A szakszervezetek is jóformán “elvesztették érdekképviselet-jellegüket”

A szakszervezetek szigorúbb szabályozás alá vonása szintén a 2018-ban elfogadott törvény eredményeként jött létre. A jogszabály egyrészt korlátozta a szakszervezetek jogait a munkáltatókkal és a kormánnyal szembeni sztrájkok megszervezésére, másodsorban pedig megnyirbálta a munkavállalók érdekvédelmét.

Az ominózus törvény ugyanis kimondta, hogy

a szakszervezeteknek 10 százalékos tagsági aránnyal kell rendelkezniük ahhoz, hogy jogosultak legyenek a kollektív szerződéskötésre, valamint a sztrájkok megszervezésére.

Emellett azt is előírták számukra,, hogy évente legalább egy alkalommal tájékoztassák tagjaikat a tevékenységükről és a munkaügyi jogszabályokról.

A szakszervezetek éles kritikával illették a módosítást, mivel úgy vélték, a törvény nemcsak korlátozta a szakszervezetek jogait és gyengítette a munkavállalók védelmét, hanem megsértette a szabad szakszervezeti jogokat, illetve alapjaiban korlátozta a sztrájkhoz való jogot, ami egyedül csak a mindenkori munkáltatóknak kedvező.

A tövényt egyébként még az Európai Unió is kritizálta, mivel ellentétesnek találták az uniós munkajogi normákhoz mérten. Az Európai Bizottság akkori indoklásában szintén kiemelte, hogy a törvény számos szakszervezeti jogot korlátoz.

5. Kivételezett ázsiai akkumulátorgyárak vs. szénné adóztatott magyar vállalkozások

“Magyarország már ma is a világ negyedik legnagyobb elektromos akkumulátorgyártója, az elmúlt két évben tizenkilenc hónapban is az elektromos akkumulátor volt Magyarország első számú exportcikke” - erről beszélt februárban Szijjártó Péter februárban Vácrátóton, ahol éppen a Nippon Paper Industries mintegy 15 milliárd forintos beruházásáról tájékoztatta a nyilvánosságot. A magyar külügyér bejelentette, hogy a japán vállalat vegyipari üzletága akkumulátoralkatrész-üzemet épít a valamivel több mint kétezer lelkes településen, amelyhez az állam 2,3 milliárd forintos támogatást ad, aminek nyomán hatvan új munkahely jön majd létre. Ha utánaszámolunk ez azt jelenti, hogy

több mint 38 milliónyi adóforintot áldoztak egyetlen munkahely megteremtésére, arról már nem is beszélve, hogy arra semmilyen garancia nincs, hogy az adott állást biztosan magyar dolgozó tölti majd be.

Az újabb japán vállalat hazánkba csábításán már szinte meg sem lepődhetünk, az elmúlt években egymást érték a különböző nagyobb távol-keleti akkumulátorgyártók magyarországi befektetései, elég csak az LG Chem, a Samsung SDI és a debreceni közmeghallgatásról hírhedtté vált CATL beruházásaira gondolni. A kormány persze nem is rejti véka alá azon szándékát, hogy hazánkból egy kvázi akkumulátorgyártó-nagyhatalmat csináljon, ez éppen momentán a politikájuk egyik legfőbb célkitűzésének tűnik.

A kérdés azonban adja magát: vajon ez kinek éri meg? A pontos válaszra alighanem évek múltán fogjuk megkapni a választ, az azonban jól látszik, hogy míg a külföldi multiknak egy sor extra kedvezményt nyújt a kormány, addig a hazai kis- és közepes vállalkozásokat finoman szólva sem halmozzák el ilyesfajta támogatásokkal, így ez nem éppen abba az irányba mutat, hogy a magyar munkavállalók olyan jól járnának majd ezzel az aránytalan kivételezéssel.

De mikre is gondolunk pontosan? Mint ismert,

a magyar kormány jóideje számos támogatást biztosít az akkumulátorgyárak létrehozásához, így például különböző adókedvezményeket, illetve a beruházásokhoz szükséges infrastruktúra-fejlesztéseket is rendesen megtolják.

Az azonban nagy kérdés, hogy vajon a szigorú szabályoknak meg tudnak és akarnak-e majd felelni a külföldi vállalatok által épített akkugyárak, és hogy az illetékes minisztériumok mennyire lesznek elnézőek velük szemben.

Az akkumulátorgyárak foglalkoztatási támogatásait magába foglaló intézkedéscsokorból az is kirajzolódik, hogy

a zömmel ázsiai vendégmunkások alacsony bérezése leszorítja a magyar munkavállalók bérét is.

Ezáltal a nyugat-európai bérszínvonal megközelítése még hosszú évekig csak álom maradhat milliók számára. De legalább Magyarország változatlanul versenyképes a roppant alacsony, átlag alatti fizetéseivel a globális befektetők, különösen a kormány számára kedves német, és immár a kelet-ázsiai nagytőke szemében egyaránt.

+1: Tárt karokkal várja a kormány a külföldi vendégmunkásokat, új törvénnyel csábítanák hazánkba őket

További szempont az is, hogy az Orbán-kormány újabb könnyítést tervez a harmadik országból érkező munkavállalók magyarországi foglalkoztatásában. A napokban jelent meg ugyanis egy törvénytervezet, miszerint a versenyképesség megőrzéséhez és a beruházások működőképességének fenntartásához nélkülözhetetlen a szükséges munkaerő rendelkezésre állása, de az esetlegesen rendelkezésre álló munkaerő lokálisan szétszórt, vagy képzettség tekintetében nem megfelelő.

Ez az enyhítés nem újkeletű, a kormány már egy 2022 nyár elejei módosítással is könnyítette és egyszerűsítette a külföldiek hazai munkavállalását, az viszont csupán a minősített munkaerő-kölcsönző cégeken keresztül érkező vendégmunkásokra vonatkozott. A KSH adatai plasztikusan illusztrálják a vendégmunkás-csalogató foglalkoztatáspolitika helyzetét: a nem EU-s országokból érkezők munkavállalási engedélyeinek száma a 2010-es évek közepén még 10 ezer alatt volt, ám a tavalyi év közepén már 70 ezer külföldi dolgozott Magyarországon.

A tervezett jogszabály november 1-jén lépne hatályba, amint arra az Országgyűlés is rábólint majd.

Beszédes számok: átlagbérben fejletlen ország

Az Európai Unióban tavaly átlagosan 22,9 (bő 8500 forint) eurót kerestek óránként a foglalkoztatottak, Magyarországon pedig 9,1 (szűk 3400 forint) euró volt az órabér. Dániában 41 eurót (bő 15 000 forintot), Németországban 30,3 eurót (bő 11 000 forint) kapnak egy óra munkáért az alkalmazottak.

Ez a magyarok szempontjából mintegy 4,5-szeres, illetve közel 3,5-szeres differenciát jelent a dán és német kollégáikhoz képest.

Tehát a dánok egy nyolcórás műszak után naponta 123 ezer forintot visznek haza, miközben mi, a magyarok ezzel szemben csak 27 ezret. A magyar munkavállalók az uniós átlagbérnek csupán 40 százalékát keresték meg a hónap végén - derül ki a KSH frissen közzétett kiadványából.

Az adatokból kiderült az is, hogy az osztrákok órabére a magyarokénak a háromszorosa, az olaszok és a szlovénok órabére is több mint a kétszerese a magyar dolgozók fizetésének.

Ez utóbbi adatsor alapján az EU-tagországok között a harmadik legalacsonyabb bérrel rendelkeznek a magyar munkavállalók.

A 2022-es évben az órabérek eképpen alakultak a régióbeli országokban:

🟢 Romániában 9 euró,

🟢 Lengyelországban 10,3 euró,

🟢 Horvátországban 10,4 euró,

🟢 Szlovákiában 11,4 euró,

🟢 Csehország 12,5 euró,

🟢 Szlovéniában 19,8 euró,

🟢 Olaszországban 21,2 euró,

🟢 Ausztriában 28,6 euró.

A KSH mostani számaiból kitűnik az is, hogy 2021-hez képest tavaly 14 százalékkal emelkedett a (nem EU-s) harmadik országból származó alkalmazottak száma is, összesen 81 ezer külföldi állampolgárságú dolgozott Magyarországon. Valamivel több mint 26 ezren ukrán vendégmunkások voltak, és számuk egy év alatt 5200 fővel, 24 százalékkal nőtt. Ennél lényegesen nagyobb mértékben, 180 százalékkal(!) ugrott meg a Fülöp-szigetekről érkező munkások aránya egy év alatt, noha a számuk még csak 1200-ra tehető.

Itt az ideje az áfacsökkentésnek és egy béruniónak?

A Jobbik-Konzervatívok az utóbbi időben számtalanszor hívta fel arra a figyelmet, hogy az elmúlt évtized határozottan azt mutatja, mintha az Orbán-kormány tudatos stratégiája lenne a hazai bérek alacsonyan tartása. Z. Kárpát Dániel, az ellenzéki párt országgyűlési képviselője a napokban parlamenti felszólalásaiban arról beszélt, hogy a már több hónapja 25 százalék feletti infláció elképesztő károkat okoz a magyar családoknak. Ez az adat pedig kiugróan magas európai és regionális viszonylatban is. Szavai szerint ezt részben az ársapkák elhibázott bevezetése is előidézte. Az áremelkedés letörése érdekében az alapvető élelmiszerek áfájának nulla százalékra csökkentését szorgalmazta, spanyol minta alapján.

Egyúttal azt a régi jobbikos kezdeményezést is sürgette, ami az európai béruniót mozdítaná elő, vagyis hogy minél jobban közelítsék a hazai bérek a nyugati bérszínvonalat.

Z. Kárpát kifejtette, hogy Magyarországon a kormány tudatos stratégiája miatt alacsony a bérszínvonal uniós összevetésben. Meglátása alapján ennek az a következménye, hogy fiatalok százezrei hagyták el az országot és vállaltak külföldön munkát, miközben vendégmunkások százezreit csábítják ide. Mint érvelt, a vendégmunkások érkezése alkalmas a bérek letörésére, és arra, hogy irreálisan rossz munkakörülményeket kényszerítsen az itt dolgozókra.

A jobbikos szakpolitikus azt is javasolta, hogy a multicégekkel kötött stratégiai megállapodásokban rögzítsék a munkabérek emelését. Kezdeményezte egy alap létrehozását, amelyből a magyar kis- és közepes vállalkozások kaphatnának támogatást a bérekhez. Sürgette továbbá, hogy az állami szférában kezdjék el a béremelést első körben, amit akár már holnap reggel is meg tudna lépni a kormányzat.

(Címlapkép: Alfahír-grafika)