A bioszféra materializmusától az egység idealizmusáig - Évszakok kritika

Egy igen zöldövezetben élő ismerősöm mesélte egyszer, hogy meglátogatta tősgyökeres városi rokona. A környezetet szemlélve a rokon kissé zavarodott arcot vágott, mire az ismerősöm rákérdezett ennek okára. Azt mondta: “Jó itt, meg szép, meg minden, csak… kicsit sok a növény.”
 
 
Aki nehezen tudja elképzelni, hogy ilyet mondjon egy hasonló helyzetben, valószínűleg egyetért azzal, hogy a természetben lenni, a természetet nézni mindig… jó. Megnyugtató. Feltöltő. Ellazító.
 
Még akkor is, ha épp a mozivásznon nézzük.

A több éven át forgatott, 40 millió dolláros költségvetésű Évszakok Európa élővilágának változását mutatja be az elmúlt húszezer évben, a jégkorszak végétől napjainkig. A film óriási büdzséje és a stáb több éven át tartó munkája meghozta gyümölcsét: csak így lehetséges, hogy a néző egy (szélsőségesen) urbánus környezetben nézze végig egy szarvasborjú megszületését, egy hiúz meghiúsult vadászatát, farkasok zsákmányejtés feletti győzelmi ünnepét vagy épp medvebocsok birkózását. 
 
 
Természetfilm. Dokumentumfilm. Az emberek és állatok egymás mellett élésének lehetőségéről, a szövetségkötésről. Ilyesmit olvasva az olvasóban/nézőben joggal támadnak kissé negatív várakozások, hiszen természetfilmet láttunk már, a bioszféra és a csúnya gonosz bácsik egymásnak feszüléséről meg milliószámra mutattak már nekünk kilátszó bordájú jegesmedvét füstölgő gyárkémények képei mellé vágva. (Ami persze cseppet sem csökkenti a probléma súlyát, félreértés ne essék.)
 
Ez a film viszont egy olyan nézőben, aki a fentebb említett példával élve nem tudná elképzelni, hogy egy környezetre azt mondja, túl sok ott a növény, mindenképpen gondolatok sokaságát fogja ébreszteni.
 
 
Az élőlények és a belőlük összeállt bonyolult rendszer: a természet életének, és ezen élet pillanatainak megismételhetetlenségétől a Föld, mint fantasztikus, minden pillanatban változó létező filozófiai gondolatokig vezető felfogásáig - legyen a néző materialista, idealista, mindkettő, vagy egyik sem. A Vad Kunsághoz hasonlóan ezt a filmet is csak meleg szívvel ajánlani lehet.