A csíksomlyói búcsú története

 

 

A Csíksomlyói búcsú története a középkorra nyúlik vissza. Ekkor kérte meg ugyanis IV. Jenő pápa a híveket, hogy segítsenek a ferenceseknek a templom építésében. Mely munkáért cserébe rendelte el a mára százezressé dúsult búcsújárást. A templom búcsúja akkor még július 2-án volt, azaz Sarlós Boldogasszony napján.

 

A mára összmagyar, össznemzeti erőt jelentő, széleskörűvé, népszerűvé vált búcsújárás eredetét ugyanakkor legendák is őrzik:

 

A XVI. században János Zsigmond erdélyi fejedelem Erdély katolikus lakosait erőszakkal kívánta az unitárius hitre téríteni. Az 1567-dik esztendő Pünkösd szombatján ezért nagy sereggel vonul Csík ellen. A helyi asszonyok és gyermekek azonban olyan odaadóan imádkoztak hitük megtartatásáért a csíksomlyói templomban, hogy Szűz Mária meghallgatta őket, és a fejedelem seregei vereséget szenvedtek.

 

Egy másik, valóban csodás történet a XVII. századi török dúlások idejére datálódik. Ekkor a csíksomlyói templomot és kolostort felgyújtották, de a Mária szobor csodálatos módon oly nehézzé vált, hogy sem elmozdítani, de még meggyújtani sem tudták. A török vezér, miután egy tizenhat ökrös fogattal próbálta elmozdítani helyéről a Magyarok Nagyasszonyát, kardjával 1-1 vágást ejtett a szobor nyakán és arcán. A kardcsapások nyomai még ma is látszanak.

 

Mindkét legendából sugárzik a mi Csíksomlyói Szűz Máriánk győzedelmessége, amellyel minden akadályon és viszontagságon átvezet bennünket. Ezért is viszik a zarándokok a menet elején az ún. „labarum”-ot. Ez egy díszes kelmével bevont, méhkas alakú győzedelmi zászló, amelyet még a rómaiak használtak a győztes hadjáratok utáni diadalmeneteken. 

 

Csíksomlyó a trianoni tragédia után vált csak igazán zarándokhellyé. És ekkor egy új szimbólumot is vett magára a szeretett kegyszobor. Mert innentől nemcsak hogy az istenhitet, ezért való kiállást, hitünk megmaradását Krisztusban, hanem a magyarság megmaradását a Kárpát-medencében, összetartását és várva várt győzelmét is magára vette Boldogasszony anyánk. De hogy is lenne ez másképp, hiszen mi is így énekeljük régi himnuszunkban Neki: 

 

 

Az, hogy a kegyszobor szimbólum, kétségtelen. Az, hogy ezt ki hogy érti, az már kétséges. A szekelyhon.ro hírportál interjúja szerint József atya, egy csíksomlyói szerzetes így beszél a kegyszoborról: „Buta emberek azt mondják, hogy a szobrot imádják, de a szobor csak jelkép. Édesanyám fényképét tisztelem, de nem a papírt magát, hanem az ő szellemét, lelkét, mivoltját. A faszobor, a látható alak valahogy felemeli a lelket.”

 

A búcsú helyszíne is kifejezi a szimbolikus átalakulást, a Trianonnal megtörtént újabb kereszt felvételét. De azt, ami szent, nemhogy nehezítenék, csüggesztenék, de még erősítik a keresztek, és így van ez Csíksomlyóval is. A helyszín kétpólusú lett, kifejezve ezzel Isten és Haza, istenhit és hazaszeretet egybetartozó transzcendens kettősségét. Mind az égi anyánk, mind az anyaföldünk szimbóluma egyesül így a csíksomlyói Szűz Máriába kultuszában. A zarándokhely a templom mellett még egy központi helyszínnel bővült. Ez pedig a Makovecz Imre által tervezett Hármashalom-oltár. Ma, a százezres látogatottság mellett ez már természetes, pedig a mise a „Nyeregbe” csak 1990 után került, amikor a XIX. századi barokk templom és az előtte elterülő tér szűknek bizonyult. A köztudatban ma már a csíksomlyói búcsú szimbólumaként élő külső oltár építését pedig csak éppen 20 évvel ezelőtt kezdték meg.

 

A legendák alapján méltán mondhatjuk tehát, hogy a mi győzedelmes Csíksomlyói Szűzanyánk kétszer vett diadalt. És még ki tudja, merre fogja vezetni e népet győzedelmes és jóságos, szent alakjával. Persze ehhez a népnek is fel kell emelnie fejét, hogy méltó legyen a számbavételre. Ahogy Pio atya is erőst figyelmünkbe ajánlja „többmint” őrangyalunkat, Szűz Máriát: