Az Alfahír még szerdán kereste meg kérdéseivel a Fővárosi Vízműveket. Válaszlevelükben azt írták, hogy nem volt tudomásuk a Metrans tevékenységéről, és nem kaptak semmilyen hatástanulmányt sem, pedig azt hivatalból meg kellett volna nekik küldenie az illetékes, engedélyező hatóságnak. Ez jelen esetben a Pest Megyei Kormányhivatal. A Fővárosi Vízművek megköszönte az Alfahír tájékoztatását, és jogi lépéseket helyezett kilátásba, ha a Metrans tevékenysége valóban vízbázisokat veszélyeztet.
„A Fővárosi Vízművek Zrt. nem rendelkezik információval a Metrans-csoport tevékenységére vonatkozóan, amely a Társaság déli, a Csepel-szigeten elhelyezkedő ivóvízbázisát érintené.
A 123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet 5. melléklete szerinti tevékenység esetleges engedélyezése során az engedélyező hatóság felelőssége, hogy a megvalósításra vonatkozóan hatástanulmányt készíttessen, vagy környezeti hatásvizsgálatot folytasson, illetőleg hogy ezek eredményét hivatalból megküldi-e az ivóvíz-szolgáltató részére.
A Fővárosi Vízművek Zrt. kiemelt feladatának tekinti és mindent elkövet annak érdekében, hogy az ivóvízbázisokat megóvja. Társaságunk megköszönve, hogy felhívták figyelmét egy esetleges kockázatra, haladéktalanul tájékozódik az érintett ügyben, és amennyiben tudomására jut bármilyen tevékenység, amely a vízbázisokat veszélyezteti, törvény adta jogával élve megteszi a szükséges jogi lépéseket.
Üdvözlettel:
Fővárosi Vízművek Zrt.”
Az Alfahír többször is kereste már telefonon és írásban is a Pest Megyei Kormányhivatalt, hogy kik, mikor és milyen engedélyeket adtak a Metrans csepeli beruházásához. Csütörtökön ismét válaszadás miatt sürgettük a kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályát, írásbeli tájékoztatást ígértek.
A csepeli Fidesz kínosan kerüli a veszélyes anyag témát
A helyi Fidesz közben az önkormányzat hivatalos lapjában, a Csepeli Hírmondóban (6. oldal) megalapozatlan állításokkal és rémhírterjesztéssel vádolja a Jobbikot. Ábel Attila, a csepeli Fidesz elnöke szerint „egy lepusztuló gyártelep sokkal veszélyesebb, mint egy működő logisztikai központ”. Azt is elmondta a lapnak, hogy „a csepeli polgárok is erre szavaztak” 2014 októberében.
A veszélyes anyagokról egy szó sem esik, mint ahogy korábban a lap 2015. július 30-i számában sem, amelyben Kiss Péterrel, a Metrans csoport vezérigazgatósági tagjával jelent meg egy interjú a beruházás „részleteiről”.
Szakértő: problematikus a Duna közelsége
Eddigi tapasztalataimból kiindulva kijelenthető, az ilyen veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemeket minél távolabb kell a lakóközösségektől, ivóvízbázisoktól, illetve a környezetvédelmi szempontból érzékeny területektől elhelyezni, s úgy gondolom, hogy a Duna egy ilyen szempontból érzékeny terület
- válaszolta lapunk érdeklődésére Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag-szakértője.
A nemzetközi környezetvédelmi szervezet munkatársát telefonon értük utol, és mivel még nem ismeri a konkrét beruházást - a csepeli lakosokhoz hasonlóan - korábbi tapasztalataiból kiindulva fogalmazta meg aggályait. Simon Gergely számára jelen pillanatban a legproblematikusabb tényező a Duna közelsége;
akkor is védő távolságot kell kijelölni egy felső küszöb értékű üzemnél, ha az a legmodernebb technológiát használja fel - így lehet ugyanis a leginkább mérsékelni a környezet és az ivóvízbázis elszennyeződését, azonban a Metrans telepe a Duna partján található.
Nem mellékes az sem, hogy az üzem környékén dolgozók életét is veszélybe sodorná egy esetleges ipari baleset.
S ha már szóba kerültek a tapasztalatok, Simon Gergely részt vett a kínai Tiencsin városát megrázó robbanás okait vizsgáló nemzetközi munkacsoportban, így testközelből tapasztalhatta, hogy milyen pusztító hatása lehet, ha a környezetvédelmi szabályokat a logisztikai cégek nem tartják be, márpedig "nem mindig, de nagyon sokszor" egészen mást csinálnak, mint amire az engedélyük szól.
Ugyanakkor nemcsak a szakembernek vannak tapasztalatai Tiencsinről, hanem a Metrans-csoport anyavállalatának, a német Hamburger Hafen und Logistik részvénytársaságnak (HHLA AG) is (valamint még 149 további német vállalatnak); az ő konténereik is felrobbantak aznap este a távol-keleten.
Simon Gergely még egy fontos szempontra kitért, amely még mindig a magyar jogszabályalkotás komoly hiányossága, ez pedig a "szennyező fizet" elvének érvényesítése a gyakorlatban.
Emlékezetes, hogy legutóbb még a vörösiszap-katasztrófa idején, Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár tett ígéretet arra, hogy kidolgoznak egy olyan a cégek számára kötelező pénzügyi garancia rendszert, amely által finanszírozni lehet a kármentesítést egy esetleges katasztrófa-helyzet esetén, vagy abban az esetben, ha csődbe megy az adott vállalat. Azonban ez az ígéretek ellenére, azóta sem történt meg, hiába szorgalmazzuk azóta is - tette hozzá Simon Gergely.
A vegyianyag-szakértő a Budapesti Vegyiművek Illatos úti telephelyére utalva hangsúlyozza, hogy ott sem volt gazdája a hulladéknak, ami éveken keresztül szivárgott, míg a kárrendezés tízmilliárdokat fog felemészteni a magyar költségvetésből.
Tavaly április 30-án jelentette be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, hogy a vasúti szállítások lebonyolításával foglalkozó Metrans Európa egyik vezető kikötő-logisztikai vállalata, a német Hamburger Hafen und Logistik részvénytársaság (HHLA AG) leányvállalata logisztikai és raktározási terminált Épít Csepelen. Az ígéret szerint a beruházás első fázisában 200 új munkahelyet teremt a cég. Az azonban már csak 2016 januárjában, a vonatkozó kormányrendelet alapján összehívott közmeghallgatás (január 15-én, pénteken a csepeli városházán) lakossági tájékoztatójából derült ki, hogy a terminálon valójában veszélyes anyagokat tárolnak majd. Az üzem építése egyébként lakóövezet szomszédságában történik, de csak 600 méterre fekszik a Csepeli Weiss Manfréd Kórház, 350 méterre pedig a Weiss Manfréd Szakközépiskola Szakiskola és Kollégium.