Hogy a magyar húsfeldolgozó-iparban készül valami, az már jó ideje sejthető. Ennek a folyamatnak két aktuális, azonban elszomorító példája a győri Kapuvár Hús Zrt., és a törökszentmiklósi Surjány-Hús Kft. hirtelen csődje. Persze, mindeközben Csányi Sándor OTP-vezér, állami támogatással építgeti a mohácsi gigavágóhídját.
Ennek fényében még érdekesebbek a rendezvényen elhangzottak.
A résztvevők által megfogalmazott legfontosabb kérdés, el kell dönteni, hogy önellátás helyett be akarunk-e kapcsolódni nagyobb mértékben a nemzetközi termelésbe és kereskedelembe?
A 2012-ben meghirdetett sertésstratégia célja az volt, hogy az akkori 3 milliós számot megduplázzuk, azonban a kampány olyan jól sikerült, hogy manapság körülbelül 2,8 milliós a sertéslétszám. Ezzel egy 30 éves mélypontot értünk el, de ugyanekkora volt az állomány a II. világháborút követően is....
Hogy valami nagyon nem stimmel a rendszerben, az is kiválóan szemlélteti, hogy az éves sertéstermelés 300 ezer tonna, amiből 2013-ban például 142 ezer tonnát exportáltunk, miközben ugyanennyit importáltunk is. Ki érti ezt?!
Ugyanebben az időszakban, az élő sertés kivitel 73 ezer tonna, míg a behozatal 43 ezer tonna volt.
Ahhoz, hogy nagyobb arányban be tudjunk kapcsolódni a nemzetközi termelésbe és kereskedelembe, mindenképpen szükség lenne az ágazati integrációra, azaz, hogy a sertéstenyésztők és feldolgozók között kölcsönös gazdasági érdekeken alapuló termelési együttműködés jöjjön létre - értékelt az agrarszektor.hu.
Már csak az a kérdés, hogy vajon mit szólnak ehhez a Lázár János által is oly sokszor kritizált agrároligarchák, például Csányi Sándor, vagy Leisztinger Tamás, akik inkább a koncentrációban érdekeltek, semmint a kölcsönös gazdasági érdekeken alapuló együttműködésben.