Az esemény, ahol Benda József ötletei alapján a szingliadóról és a három gyereket nem szülő nők állami vezetői pozíciókból való kizárásáról értekeztek volna, elmaradt, sőt, az esetleges népharagot elkerülendő még el is határolódott tőle a kisebbik kormánypárt és annak érthetetlen módon létező ifjúsági szervezete, ettől azonban nem lélegezhetnek fel a nők, kádéenpéék addig nem nyugszanak, amíg nem takarodik el mindenki gyereket szülni, korfát faragni.
Nehéz volna egyébként haragudni Harrachékra, olyanok ők, mint a kedves nagymama, aki látva az unokája telefonjának piszkos kijelzőjét, lavórt ragad, vízzel engedi tele, majd megtisztítja a készüléket is, melynek használatától szerencsétlen gyermek a továbbiakban más lehetőség híján eltekint. Csak jót akart. Nálunk szerencsésebb fejlődésű országokban a nagymama az ezt követő reakciók hallatán megbánja tettét, tévé elé ül, megnézi a Nóta TV helyi megfelelőjének aktuális műsorát, idő közben megnyugszik a család is, ő is. A hozzánk hasonló, szerencsétlenebb országokban viszont támogatottság nélkül is kormányra kerül, unalmas bölcseletekkel traktálja a parlamenti közvetítést valamely nehezen magyarázható okból kifolyólag követő nézőket, és ami rosszabb, ötletel, törvényeket talál ki, elfogadtatja őket, amivel szintén jót akar.
A HVG mai számából kiderül, hogy nem nyugodtak bele a szingliadó bukásába, Benda írt ugyanis egy másik munkaanyagot is Cselekvési terv címmel, ami jelenleg a KDNP-n belül kering, vélhetően a képviselők heves bólogatása közepette.
Benda ebben azt írja, hatástanulmányt kéne készíteni arról, hogy lehetne a lehető legkevesebb ellenállás mellett bevezetni a szingliadót.
Benda szerint a baj egyébként az 50-es években kezdődött, mikor a nők tömegesen munkába álltak, innentől ugyanis elveszett a harmonikus anya-gyerek kapcsolat, minek folyományaképp az emberek sérültek lettek, ráadásul az iskolában versenyre kényszerítették őket, amivel kiölték belőlük az empátiát, a toleranciát, a segítségnyújtást, amik szükségesek volnának a gyermekvállaláshoz, és lám, itt tartunk, a nők dolgoznak, a gyerekek iskolába járnak, hogy ott egy intoleráns barbárt neveljenek belőlük, közben meg alig szül valaki. (Fontos megjegyezni, hogy Benda problémafelvetései sokszor helytállóak, hiszen az ország egyik legsúlyosabb problémájáról van szó, a megoldási javaslatait látva viszont joggal érezhetjük úgy, hogy jobban jártunk volna, ha helyette inkább valaki más elmélkedik a kérdéskörön.)
Szerencsére azonban vannak mentőötletek, a szingliadó ugyanis önmagában kevés a nemzet felemelkedéséhez. A tervezet szerint ha egy nő 30 évnél idősebb, de még nincs gyereke, akkor anyagilag kéne támogatnia egy nagycsaládot. Felvetnek egy olyan adót is, melyet a nő visszaigényelhet, ha mégis rászánja magát a gyermekvállalásra, a 35-45 éves korosztálynál korlátoznák az abortuszt, megkönnyítenék a 0-3 hónapos újszülöttek örökbefogadását, akár a háborús övezetekből is (kerítésről nem esik szó), 1 éves kor alatt megtiltanák a bölcsődét.
És ez még mind semmi! Benda szerint a 10 fősnél nagyobb munkahelyeken népesedési megbízottat kellene foglalkoztatni, akinek az lenne a dolga, hogy megakadályozza a 35-42 éves kor közötti nők túlfoglalkoztatását. Itt azért szívesen megismernénk a részleteket is, mi például épphogy többen vagyunk a szerkesztőségben tíznél, de senkit sem érint a dolog, hiszen a férfiaktól első blikkre legalábbis nehezen teljesíthető elvárásnak tűnik a szülés, Noémi meg még nincs 35 éves, ráadásul túl sincs foglalkoztatva; a népesedési megbízott napjai tehát meglehetősen eseménytelenül telnének, az élet nagy dolgain tűnődne a sarokban, lejárna velünk cigizni, mindezért pedig felvenné a fizetést, ami nem volna igazságos a tényleges munkát végző kollégákkal szemben.
Az ötletek tárháza még ezzel sem merült ki, ha mindez kevés lenne a demográfiai mutatók helyrepofozásához, létrehoznának egy Család- és Közösségfejlesztő Államtitkárságot, az anyák napját, a nőnapot és a gyereknapot társadalomformáló ünneppé emelnék, bizonyára lenne központi ünnepség, felvonulás, virsli és glóbuszmustár is, köszöntjük a Hajdúdorogi Húsüzem Háromgyermekes Női Dolgozóinak Szakszervezetét Akik Nincsenek Túlfoglalkoztatva, mondaná be a hangosbemondó, szólnának a trombiták; az eddigi intézkedések mellett pedig bevetnék a kormányzati csodafegyverként ismert nemzeti konzultációt is. (Vannak, akik szerint az a jobb, ha egy házaspár gyermekeket nevel, vannak, akik úgy gondolják, hogy szerencsésebb, ha arab terroristának állnak. Melyikkel ért Ön egyet? / A nemzeti konzultációra visszaküldött 36 765 levél egyértelműen megmutatta, hogy a többség kiáll a kormányzati elképzelések mellett, hiszen az emberek 94%-a gondolja úgy, hogy a szülőknek inkább gyermeket kell nevelni robbantgatás helyett, fogalmazott az államtitkár.)
A végére hagytam a személyes kedvencemet, a médiakampányt, a 40 évesen szülő nők sikertörténetének filmes, könnyűzenei és képzőművészeti feldolgozásának támogatásával, lenne gondolom Saul három fia, fiatal nők ezrei tombolnának a Sikeres Magzatok nevű punkegyüttes koncertjén, majd fejvesztve rohannának a legközelebbi szülőszobába, a haza pedig fényre derülne.
Alig várjuk.
Frissítés: a KDNP szerint a fenti pontok csak magánvélemények, nem pártprogram
Az alábbi levelet juttatták el szerkesztőségünkhöz:
Miután sokan közölték velünk, hogy mit gondolunk a demográfiai helyzet kezeléséről, ideje, hogy mi is elmondjuk, valójában hogyan vélekedünk erről.
- A KDNP a súlyos demográfiai helyzetet az elsőszámú nemzeti sorskérdésnek tartja.
- Mérséklésére két eszközt tartunk hatékonynak: a családbarát gondolkodás erősítését, illetve a gyermekvállalás lehetőségének megteremtését, vagyis a családok támogatásának növelését. Ilyen pl. a családi adókedvezmény vagy az otthonteremtési támogatás.
Szeretnénk leszögezni, hogy a KDNP tervei és programjai között nem szerepel és nem is szerepelt a szingliadó és a médiumok által „Cselekvési tervként” aposztrofált egyéb ötlet sem!
A kérdés felvetődésével kapcsolatban megjegyezzük:
- A KDNP demokratikus párt, közel tízezres tagsága körében szabad lehetőség van a magánvélemények megfogalmazására. Ettől még ezek nem válnak a pártprogram részévé.
- A Barankovics Alapítvány kiadványaiból különböző világnézet képviselőinek gondolatait idézhetjük. Elég, ha Jürgen Habermas nevét említjük. Egy szellemi műhely esetében ez természetes.