A büdzsé legnagyobb vesztese a környezetvédelem, amely fogalom persze már rég nem azt jelenti, hogy egy-egy növényt vagy állatot megmentünk-e a jövő generációja számára, hanem a jelenlegi társadalmi-gazdasági rendszer fenntarthatóságának feltétele, a fejlődésünk záloga.
Ennek pénzügyi kiüresítése felelőtlenségnek tűnik, márpedig ez körvonalazódik ki a kormány elképzeléseiből.
Nyilvánvaló módon ezt tükrözte az Országgyűlés Fenntartható fejlődés bizottságának részletes vitája is. Elég lenne pusztán annyival jellemezni az ülést, hogy a kormánypárti többség, valamint Nyilas Ilona Hajnalka, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) osztályvezetője egyetlen ellenzéki módosító javaslatot sem támogatott, pedig volt belőle tizenhárom is.
Ugyanakkor már az is eredmény volt, hogy egyáltalán külön-külön leszavazhatták a módosítókat, ugyanis a kormánypárti többség egy csomagban tárgyalta(?) és szavaztatta volna meg a tizenhárom beadványt, demokratikusan...
Az egyszerűsítő elképzeléstől végül Turi-Kovács Béla, az egyik fideszes alelnök és Kepli Lajos (Jobbik) indítványára álltak el, így a kormánypárti többség, illetve a tárca képviselője kénytelen volt egyesével leszavazni azokat.
A jövő évi költségvetés legnagyobb hiányosságai közé tartozik, hogy környezeti kármentesítésre gyakorlatilag nincs egy fillér sem elkülönítve, ugyanakkor a hazai hulladék-gazdálkodás kritikus helyzetét sem oldja meg, sőt arra a Katasztrófavédelemre hárítja a probléma megoldását, amely számára viszont plusz forrást nem csoportosított át a kabinet, miközben rájuk tukmálta még a kéményseprési feladatok ellátását is...
Pedig a hulladék-gazdálkodás jelentette kihívásra mielőbb megoldást kell találni, ugyanis a helyzet pillanatnyilag tarthatatlannak tűnik, és ez már a lakosság számára is nyilvánvalóvá vált.
Egyrészt gondoljunk az Illatos úti ügyre, illetve a lőrinci azbeszt Várpalotára szállítására. Mindkét esetben kiderült, hogy a környezetvédelmi hatóságok mozgástere beszűkült, s nemcsak szakmai, hanem anyagi téren is. Mintha a rendszer képtelen lenne idejében és megfelelő módon fellépni a veszélyes hulladék okozta katasztrófa (közeli) helyzetekkel szemben. Másrészt az is mindenki számára egyértelművé vált, hogy a helyi közösségek szerepe felértékelődött, s nemcsak a nyomásgyakorlás okán, de a hiteles tájékoztatás vonatkozásában is.
A hulladék-gazdálkodás egy másik aspektusból is kritikus állapotba került. Ezt pedig mindennél jobban példázza a Zöld Híd Régió Nonprofit Kft. csőd közeli állapota; az önkormányzatok, többek között a Fidesz adópolitikájának következtében már egyre kevésbé képesek elszállítani a lakossági hulladékot, és ez a rendszer egy nagyon közeli összeomlással fenyeget.
Az utólagos kárrendezés pedig minden esetben sokkal nagyobb összeget emészt fel, mint a megelőzésre, vagy a folyamatos felügyeletre elköltött pénz, ehhez nem kell túl sok tudomány.
Nem tudjuk támogatni a kormány által benyújtott költségvetést - ezt már Kepli Lajos, a nemzeti párt szakpolitikusa szögezte le, aki megismételte a bizottságban is hangoztatott véleményét: a 2016-os büdzsé tervezete nem orvosolható módosító-javaslatokkal, hiszen koncepcionális problémák jellemzik azt.
Egy radikális szemléletváltásra lenne szükség, állítja Kepli.
Felháborító és érthetetlen, hogy kármentesítésre nincs elkülönítve kormányzati forrás, miközben az elmúlt évtizedek hagyatékára, a számtalan veszélyes hulladék lerakat semlegesítésére milliárdokat kellene fordítani - értetlenkedett a jobbikos honatya, majd hozzátette: azonban, ha továbbfolytatódik a Fidesz-kormány eddigi politikájára jellemző maszatolás, ha már a vízbázisban is visszafordíthatatlan mértékű szennyezés következik be, a jelenlegi összegnek a többszörösét kell majd elkölteni rekultivációra.
A Jobbik továbbra is elfogadhatatlannak tartja, hogy 2010 óta (vö.: második Fidesz-kormány) nincs önálló minisztériuma a környezetvédelemnek, de még a jogkörök sem egy államtitkársághoz tartoznak, hiszen három minisztériumban szórták szét ezeket a feladatokat.
Ivóvizünk, termőföldünk - nemzetünk utolsó erőforrásai kerültek veszélybe, a kormány pedig egyszerűen homokba dugja a fejét, ha ezekkel a kihívásokkal találja szembe magát, és az utánuk következő döntéshozókra, a jövő generációjára hagyja örökségül a kártalanítást és annak költségeit - foglalta össze az elmúlt hét tanulságát Kepli Lajos.
Hát igen, ez már a XXI. század.