Számtalanszor írtunk már a "lengyel Jobbiknak" becézett Nemzeti Mozgalomról (Ruch Narodowy), amelynek elnöke többször tartott már beszédet a magyar radikális párt rendezvényein, valamint a jobbikos képviselők is rendszeres vendégei a lengyel hazafiaknak. Most azonban az elmúlt hónapok több új körülménye új helyzetet teremtett számukra, amely kapcsán feltehető a kérdés: merre tovább, lengyel hazafiak?
Ilyen új körülmény például a minden idők legnagyobb létszámú, becslések szerint mintegy száznegyven ezres Függetlenség Menete, vagy éppen a szintén novemberi önkormányzati választás, amely során hét év után először vesztett választást a Lengyelországot kormányzó jobb-közép Polgári Platform (PO) a konzervatív-jobboldali Jog és Igazságossággal (PiS) szemben, miközben a RN a százezres szavazóbázisát negyedmilliósra növelte.
Nem sokkal később be is jelentette a nemzeti mozgalom vezetősége, hogy párttá alakul, hogy a jövő évi parlamenti választáson már szervezettebben tudjanak ringbe szállni. A pártelnök a RN korábbi elnöke lett, Robert Winnicki, a vezetőségben pedig a RN-val szorosan együttműködő Nemzeti Radikális Tábor (ONR) tagjai is helyet kaptak, olyannyira, hogy az államfőjelölt is az ONR-es Marian Kowalski lett.
A pártpolitikai színtéren az egyik legnagyobb riválisuk az euroszkeptikus, botránypolitizálásra építő KNP, amely idős vezetése ellenére számos fiatalt tudott elhalászni a RN elől, és a tavalyi EP-választáson harmadikként futott be, négy képviselőt bejuttatva. Néhány nappal ezelőtt azonban váratlanul a párt botrányhős vezetőjét, Korwin-Mikkét leváltották. A hetvenkét éves pártelnök a menesztésével kapcsolatban először úgy nyilatkozott, hogy "a párt bővítésére és erősítésére vonatkozó koncepciója nem nyerte el az alapító tagok többségének támogatását", majd később az is megjelent, hogy házasságon kívül született gyermekei miatt kellett távoznia.
Hogy a Jobbik magyarországi példáját figyelemmel követő, és azt a lengyel viszonyokhoz igazítva többé-kevésbé alkalmazó radikális párt mennyire tudja meggyőzni a lengyel társadalmat arról, amiről szeretnék, miszerint a "radikális változást" (szó szerint így vették át tavaly májusban a Jobbik szlogenjét) csak ők hozhatják el az országnak, az majd a közeljövőben kiderül.
Érdemes azonban figyelni a fiatal pártra, ugyanis okozhatnak még meglepetéseket. Az biztos, hogy nagy lendülettel, és tiszta szándékkal vágnak neki az elkövetkező évek küzdelmének, amit Alek Krejckant, az ONR egyik vezetőjének egy nem is olyan régi beszéde is alátámaszt, amit "A megalkuvás határai" címmel mondott el. Ebből idézünk:
"A mi utunk nem vezethet a politikai centrum felé – azaz az elvtelenség mocsara felé, ahol a ravaszság, a nepotizmus és az úgynevezett "pragmatizmus" erénynek számít. Ezért kell kijelölnünk azokat a határokat, amelyeken nem akarunk átlépni, mert ha megtennénk, arra ébrednénk, hogy a fősodratú liberális demokrácia részévé váltunk."
"Nem engedhetjük, hogy ifjúsági mozgalmunk céljai eltorzuljanak. Nem téveszthetjük szem elől a legfontosabb célunkat, amely nem fejezhető ki parlamenti mandátumokban, hatalomban, vagy sekélyes ambíciók megvalósításában. A legfontosabb célunk honfitársaink szemléletének megváltoztatása, a környezetünk, szomszédaink, barátaink, munkaadóink és alkalmazottaink nemzeti identitástudatának felébresztése. Ezzel állítjuk helyre a Nagy Lengyelországot. A célunkat sohasem téveszthetjük szem elől, nem takarhatják el előlünk a rendszer kísértései. Elismerem, hogy ez nem könnyű feladat. Fiatalok és tapasztalatlanok vagyunk, sokunknak nincs semmije, könnyű ránk hatást gyakorolni, ígéretekkel, hízelgéssel vagy a jobb élet reményével kísértésbe hozni. Nem szabad elfelednünk, hogy ezek csupán a rendszer önvédelmi reflexei az esetleges fenyegetés megszüntetésére. Mindennek ára van, minden egyes beleegyező bólintásunk a rendszer sikerét jelenti, és aláássa a liberális demokrácia valóságának megváltoztatása iránti elszántságunkat. Akinek a lelke egyszer bemocskolódik, sosem tisztul meg. Egyetlen pajzsunk a hitünk az elképzeléseink és a tántoríthatatlan küzdelmünk helyességében. Sem a célunk, Nagy Lengyelország, sem a módszereink nem válhatnak a politikai machiavellizmus, az ideológiai megalkuvás és a képernyőn mosolygás játékszerévé."
"A mi célunk a Nagy Lengyelország, ez a nemzeti radikálisok álma. Egy erkölcsös, független, büszke Lengyelország, ahol a lengyelek méltóságban élhetnek egy jól szervezett, tevékeny és ambiciózus hazában, mások kizsákmányolása és átverése nélkül. Ez a cél a nyugat-európai eszmék gépies másolásával, üzenetünk felhígításával vagy identitásunk feladásával nem érhető el. Vagyunk, akik vagyunk, és semmi okunk szégyenkezni emiatt. Elszánt, rendszerváltoztató akaratunkat nem áshatja alá a púder, az öltöny, a hatalom, vagy a bőséges jövedelem."