Mik is egy felejthető egyestés kaland ismérvei? Legyen például vicces, szórakoztató, repüljön vele az idő. Legyen benne néhány forró összekacsintás. Legyen benne valami érdekes, új, meglepő. És mindez szóljon kizárólag a pillanatnak. Amire másnap este már nem emlékszel. A Kötéltánc című filmben emellett olyan részek is vannak, amelyekre nem akarsz emlékezni.
Ilyen például a narráció, amelyet Joseph Gordon-Levitt (a Philip Petit-et alakító főszereplő) folytat a Szabadságszobron állva. Újra és újra visszatérve. Na most nem tudom, hogy ez egy mára letűnt műfaj bizonyos elemét szándékosan hivatott képviselni a filmben, vagy csak annyira hülyének van nézve a néző, hogy úgy gondolták, nem érti meg, amit lát, meg kell neki magyarázni. Több ötletem nincs. Mindenesetre rettentően kínos.
Aztán ott van a humor, mint az egyestés kaland egyik követelménye. Van, persze, nem vitathatom el a poénok jelenlétét a filmben, de hát humor és humor között is van különbség. Mr. Zemeckis úgy gondolta – emiatt megint hülyének nézve érzem magam - , hogy ezt a humor-dolgot kimeríti a főszereplő és a csaja közötti kezdeti macskaegér-harc, aztán meg néhány beszívott alak jellemkomédiája. Csak az a baj, hogy ezeken már tizenöt éve nem nevet senki.
Persze, repülni repült az idő – relatíve – a film közben, csak egy kicsit bő lére eresztették az alkotók a nagy attrakcióra való felkészülést – amely ugyebár az lesz, hogy főhősünk végigsétál a World Trade Center ikertornyai között kifeszített kábelen.
És természetesen mindig történik valami, ami miatt majdnem nem jön össze a mutatvány, de hát hősünk és a csapata, jobban mondva: cinkosai megteszik a kellő erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a film végső soron egy százezredik szobrot állítson az elképesztő emberi teljesítménynek és az ehhez szükséges tulajdonságoknak, mint például a kitartás, az összetartás, a céltudatosság, az akaraterő és társaik . Na meg persze a mintanőnek, aki szép, bájos, izgalmas és hát francia.
És aki még akkor is támogatja a kedvest, amikor az álmából hideg verítékben felriadva az éjszaka közepén nekiáll őrjöngve beszögelni az alkatrészeket tartalmazó faládát a nagy nap előtti éjszakán. És aki egész éjjel távcsővel áll a WTC tornyai között, nehogy elmulassza a hajnalban várható mutatványt. És aki még a csapat egyik tagjának segítségét sem fogadja el, pedig felajánlja, hogy vigyáz rá. Nem, ő egyedül ott áll, és – gondolom – imákat mormol a szeretett férfiúért. És aki annyira önzetlen és bátor, hogy esze ágában sincs, egyetlenegyszer se, hogy lebeszélje a szerelmét az életveszélyes mutatványról. És aki a sikeres projekt után inkább visszamegy Párizsba, mondván: „Neked teljesült az álmod. Most én jövök.”
Csak van itt egy aprócska bökkenő. Ha egyszer a fazonnak sikerült megvalósítani az álmát, mégis mi a búbánatért maradna New Yorkban, és miért nem tudna ő is hazautazni a csajjal, mondjuk, hogy ezúttal ő támogassa. Persze, azt megtudtuk hősünkről, hogy végtelenül önző – de emellett azt is, hogy a céljai hajtják, nem tud létezni nélkülük. Szóval logikus az a húzás, hogy egy ilyen ember ottmarad céltalanul (hiszen a célját már elérte)?
Az érdekes, új, meglepő is fontos kritériuma egy egyestésnek. Valóban profi húzás volt Mr. Zemeckistől, hogy a 3D technológiát egy ilyen sztori elmesélésére használja fel. Tényleg, le a kalappal. Csak az arányokat lőtte be rosszul, ugyanis a fent taglaltak mind gyakorlatilag valami vöröshagyma és só nélkül megfőzött rizsnek mennének el a legkülönlegesebb indiai fűszerekkel elkészített cápasteak mellé.
És akkor jön a szájban összefolyt nyállal várva-várt cápasteak a legkiválóbb étteremben (értsd: IMAX 3D), és az ízorgia valójában megfeleltethető a vizuális orgazmusnak.
Megvolt, ennyi.
És akkor kicsit csalódott az ember, mert a köret mégis csak az íztelen rizs, vagy, hogy az egyestés-hasonlatnál maradjak: egy lapos beszélgetésen nem segít se egy, se tizenöt pohár bor.
Szóval: felejthető. Amire viszont valószínűleg mindörökké emlékezni fogok, az a hihetetlen izzadás, amit a film végén, a nagy attrakció alatt produkált a tenyerem. Ha ez volt Mr. Zemeckis célja, végül is elérte.