Azon alapítványoknál, melyek alapítói megszűntek vagy elhaláloztak (és senkit nem jelöltek meg az alapítói jogok további gyakorlójának) jelenleg az illetékes bíróság jelölheti ki az alapítói jogok új gyakorlóját. Ez a gyakorlatban általában úgy működik, hogy az addigi kuratóriumi tagok tesznek javaslatot az alapítói jogok új gyakorlójára, akit a bíróság általában el is fogad. Németh Szilárd javaslata ezt úgy változtatná meg, hogy az új alapítói joggyakorló kijelölésének jogát az önkormányzati feladatot is ellátó közhasznú alapítványoknál egy e szervezetek székhelye szerinti önkormányzat 100%-os tulajdonában lévő cégre bízná.
A javaslat a civil szervezetek működéséről szóló törvényt változtatná meg, azonban csupán egyetlen ponton, nem törődve azzal, hogy egyébként számos megoldandó probléma van ezen a területen, ezért igencsak indokolt lenne az említett törvény teljes körű felülvizsgálata. Az anyagot a rezsibiztos és egykori csepeli polgármester, a fideszes Németh Szilárd jegyzi, akinek fő művét most úgy tűnik, hogy elkaszálja Brüsszel, cserébe azonban azzal vigasztalódhat, hogy – ha a parlament is rábólint – ráteheti a kezét a csepeli Munkásotthon Alapítványra, mely a javarészt kulturális rendezvényeket szervező Csepeli Munkásotthont üzemelteti. Helyi forrásaink szerint egyébként színvonalasan és diszkrimináció-mentesen (még a Jobbiknak is kiadták annak idején az egyik termet). Az alapítványt egyébként rögtön a rendszerváltás után, helyzeti előnyüket elvbarátaikhoz hasonlóan, arcátlanul kihasználva a helyi MSZMP-sek, köztük Avarkeszi Dezső volt MSZP-s államtitkár és köre kaparintották meg. Németh Szilárd minden eddigi bekebelezési kísérletének ellenálltak, 2014 áprilisában például 30 millió forint önkormányzati támogatásra mondtak nemet, mert cserébe Németh a megfelelő emberek kinevezését kérte a kuratóriumba és a felügyelőbizottságba (ajánlat ITT, elutasítás ITT).
Mivel azonban a Munkásotthon Alapítvány alapítói mind megszűntek vagy alapítói joguk elenyészett, az alapítói jogok jelenlegi birtokosa a Fővárosi Törvényszék. Tőle venné el és adná a Németh-féle javaslat ezeket a csepeli önkormányzat 100%-os tulajdonában lévő egyik cégnek. Helyi forrásaink szerint ez a Csepeli Városkép Kft. lenne. A javaslat helyi népszerűségét pont ez okozza, hisz sokan ebben a Munkásotthon egykori kommunistáktól történő „visszavételét”, közösségi tulajdonba kerülésének lehetőségét látják. Ahhoz azonban nem fér kétség, hogy bár a Városkép Kft.-t jelenleg a baloldalhoz kötődő Vida István vezeti, Németh embereit fogja kinevezni a Munkásotthon Alapítvány kuratóriumába és felügyelőbizottságába.
Ezért egyébként még visszamenőleges hatályúvá is tették a törvényjavaslatot (nem újdonság ez egyébként a Fidesztől), hisz a Munkásotthon Alapítvány alapítói jogaira nézve a Kúria már 2013 nyarán hozott végzésében megállapította azok bíróságra háramlását. Ha a javaslatból törvény lesz, akkor egyébként valószínűleg nem egyedül a Munkásotthon Alapítvány alapítói jogai kerülnek majd helyi önkormányzati céghez, hanem számos más alapítványé is országszerte.
Németh: „Ez nem Lex Munkásotthon!”
Az Országgyűlés tegnapi ülésén lefolytatott vitában az ellenzék össztüzet zúdított a javaslatra. Bárándy Gergely (MSZP) felhívta a figyelmet annak Németh Szilárdra szabott jellegére, Schmuck Erzsébet (LMP) pedig a javaslat értelmetlenségéről beszélt, hisz az csupán az önkormányzati feladatokat ellátó közhasznú alapítványokat említi. Szabó Szabolcs (Együtt 2014), Csepel országgyűlési képviselője felszólalásában hosszasan szólt a Munkásotthon történetéről, arcátlan MSZMP-s befoglalásáról azonban szemérmesen hallgatott. Hozzászólásának talán egyedüli lényeges eleme az volt, hogy megkérdezte, vajon hány alapítványt érint még e törvényjavaslat. Válasz azonban sem a rezsibiztos, sem pedig a kormány részéről nem érkezett.
Előterjesztőként Németh Szilárd azzal próbált szépíteni, hogy javaslata nem egyetlen ügyre, hanem egy helyzetre kínál megoldást. Szerinte ez a törvény nem „Lex Munkásotthon”. Ezt követően azonban önmagának is ellentmondva azt állította, hogy ez már az utolsó utáni, ultima ratio a Munkásotthon „közösségi” tulajdonba vétele érdekében, melynek tervét egyébként már 2010-es polgármesterré választásakor bejelentette.
A magyarországi civil szféra valóban megoldandó problémáinak tolmácsolására egyedül a jobbikos Szávay István használta fel a vitát, és felszólalásában hosszasan sorolta a 2010 utáni kormányzati civil politikával kapcsolatos problémákat. Szót ejtett többek között a támogatáspolitika súlyos visszásságairól, a mindent elborító narancsuralomról, az állami cégek által kitömött kormányzati álcivilekről, például Hegedűs Zsuzsa alapítványáról (erről többek között ITT, ITTés ITT írtunk). De szó volt az Országos Bírói Hivatal és az illetékes törvényszékek leterheltsége miatti csúszásokról és az adó 1%-okkal kapcsolatos bizonytalanságról és problémákról is (például ITTés ITT).
A benyújtott törvényjavaslatot Szávay felháborítónak és méltatlannak, a hatalmi arrogancia megnyilvánulásának nevezte, és a Fidesz személyre szabott, erőszakos és a következményekkel nem törődő törvényhozását kárhoztatta. A Jobbik alelnöke hozzátette, pártja mindenkor támogatja a rendszerváltás utáni kommunista rablóprivatizáció által lenyúlt vagyonok valóban közösségi tulajdonba helyezését, azonban a Csepeli Munkásotthon esetében pontosan lehet látni, hogy az nem a helyieké, hanem Németh Szilárdé lenne, ami elfogadhatatlan. Véleménye szerint inkább a civil szféra valós problémáira kellett volna koncentráljon Németh, ha már mindenáron hozzá akart nyúlni ehhez a jogszabályhoz. Szávay aláhúzta, hogy a Jobbik olyan civil politikát akar folytatni, „mely valóban érdemalapú, átlátható és politikamentes” annak érdekében, hogy minden szervezet „a legnagyobb hatékonysággal, becsületesen, kisebb-nagyobb közössége gyarapításának elősegítése érdekében végezhesse.”
Kovács Dávid Attila