A jelek szerint „letették a fegyvert” a három éven át a balatoni halért küzdő tóparti vendégvárók, közülük is leginkább azok, akik „véleményvezérnek” számítanak…
A Balatonnál már négy nyár telt el azóta, hogy nem kerülhet balatoni hal a tóparti vendéglők, halsütödék asztalára. Hiába tartja úgy számos vendéglátós és turisztikai szakember, hogy ez az állapot nonszensz akkor, amikor amúgy a helyi ízek, helyi termékek népszerűsítésének a fontosságáról beszélnek lépten-nyomon. Úgy tűnik, tartósan be kell rendezkedni a lassan négy éve tartó állapotra (vagyis éljen a hekk és a kazah keszeg...), legalábbis ez derül ki abból az egyezségből, mely információnk szerint gyakorlatilag megszületett az említett véleményvezérek és a szaktárca között.
A tóparti vendéglátósokból és borászokból alakult Balatoni Körrel egyeztet hosszú ideje a Földművelésügyi Minisztérium, s értesülésünk szerint immár a Balaton-parti vendéglátóhelyek számára is elfogadható megoldást jelentene a „Minőségi Magyar Hal” tanúsító védjeggyel ellátott termékek piacra vitele, továbbá a „Balatoni hal” oltalom alatt álló eredetmegjelölés (elsőként a pontyra és a fogassüllőre vonatkozó) bevezetése. A tárca álláspontja továbbra is az, hogy a lakossági halellátást döntően tógazdasági és akvakultúrás termelésből (azaz haltenyésztésből – a szerző) kell biztosítani. Az egyeztetések során a tárca hangsúlyozta: a balatoni kereskedelmi célú halfogás visszaállítása nélkül kíván megnyugtató megoldást találni.
A Balatonon tiltotta meg először a miniszter a halászatot, 2013. decemberében, nagyjából egy évre rá, 2014 végén mondta egy siófoki konferencián Bitay Márton Örs, a földművelésügyi tárca államtitkára: az a balatoni hal, amit annak mondunk, miért ne titulálhatnánk így a Balaton vízgyűjtőjének tógazdaságaiban nevelkedő pikkelyeseket is? A tóparti vendéglátósok azonban, akkortájt legalábbis még úgy tűnt, másként gondolták. Javaslataikkal (kerülhessen vissza a balatoni hal az asztalra, az étlapra) folyamatosan bombázták a minisztériumot, azóta arról lehetett hallani, hogy egyeztetések zajlanak, melyek most a végéhez közelednek. Csakhogy a körvonalazódó egyezségben gyakorlatilag Bitay államtitkár évekkel ezelőtti szavai térnek vissza: balatoni hal, az, amit annak mondunk, ezek után a tógazdasági hal is „balatoni” lesz.
De vajon mit szólnak ehhez a „körön kívüliek”? Csibrák Károly, a csak Halas Karcsiként ismert zamárdi halsütödés korábban azt mondta a megyei napilapnak: „Kazah keszeg a Balatonnál: agyrém! Európa egyik legjobb ízű hala a balatoni, e közben iszap ízű tógazdasági halakkal kell „kínlódnunk”. A vendég igenis keresi a balatoni halat, sőt, egyre többen jönnek azzal: mindegy, csak hekket ne… A turista, aki keresi a helyi ízeket, közte a helyi halat, biztosan nagyobb hasznára van a turizmusnak, mint a horgászok. Annyi halat kéne csak kifogniuk a halászoknak, hogy frissen el lehessen adni.”
„Jelöljék Balaton-mellékinek a vízgyűjtő tógazdaságaiból származó halat, ha balatoniként adják el, az a fogyasztó megtévesztése lesz” – mondta el véleményét megkeresésünkre név nélkül egy Balatoni Körön kívüli, északi parti turisztikai szakember. – Kiírjuk, hogy balatoni és ezzel megoldottunk egy problémát? Szerintem az „átkosból” örökölt szemlélettel sokkal inkább elhazudjuk, asztal alá söpörjük. A horgászturizmusra hivatkozás sem más, csak porhintés, a balatoni turizmus egyik legnagyobb lufija, hiszen mutassanak már tömegével a horgászat miatt ideérkező turistákat! Horgászhelyek se nagyon vannak, az északi parton bizonyosan nincsenek. Ja, hogy a horgásztársadalom sok százezres és a kedvükben kell járni, mert az sok szavazatot hozhat? Akkor ezt kéne mondani...”
A Balatoni Kör képviselői egyelőre korainak tartották a megszólalást.