Szerinte a magyarországi cigányok önkifejező képessége „nem valamilyen gettó-ügy, nem valamilyen izolált ügy”, hanem olyan téma, amelyből kiveszik részüket a nem cigány értelmiségiek is, akik számára fontos a cigány kultúra. A miniszter hozzátette: értelme ugyanis akkor van mindennek, ha nem csupán önmagáról beszél ez a nemzetiség, hanem párbeszédben szól a többséghez, ahol megtalálja ehhez együttműködő és válaszoló partnereit.
Balog Zoltán hangsúlyozta, e munka során egyszerre kell beszélni a közös pontokról és a különösről, a sajátosról, akár ügyek mentén együttműködésbe vonva olyanokat, akik adott kérdésben egymástól eltérő állásponton vannak. Például az, hogy öt, tíz vagy tizenöt év múlva mit tanulnak a hazai cigányokról, történetükről, kultúrájukról, „az egy közös ügy amiért érdemes összefogni” tette hozzá.
A felzárkózáspolitikában, a romapolitikában az egyik kulcsmomentum a folytonosság - hívta fel a figyelmet a cigányok tankönyvekben való jelenlétével foglalkozó tanácskozáson a tárcavezető. A politikus az érintettekkel folytatott folyamatos konzultáció fontosságára utalva kijelentette: ha ebben az ügyben nem sikerül közös álláspontot kialakítani, „akkor nemcsak a romáknak fogunk ártani, hanem elsősorban saját magunknak, mindannyiunknak”.
Elő nem írható, de fontos iránynak nevezve az áldozatszerepből való kilépést, Balog Zoltán arról beszélt, a cél az, hogy a cigányok saját identitásuk megőrzése mellett legyenek részei a magyar társadalomnak, „arra van szükség, hogy kialakuljon egy új önkép”.
Hangsúlyozta, ennek lényege „az aktív, a cselekvő, az a fajta gondolkodásmód, amely tudja vállalni és büszke a kettős identitására, a magyarságára és a cigányságára, ezt nem szembeállítja, hanem egy gazdagító tartalomnak éli meg”.