Minap hallottam egy olyan kubai menekült történetét, aki azért töltött 15 évet börtönben, mert gyerekként egy rendszer-ellenes mondatot firkált Havanna egyik házának falára. A rácsok mögött megkínozták, megverték. A nélkülözések és mérhetetlen szenvedés következtében évtizedekkel nézett ki idősebbnek koránál. Fidel Castror, majd öccse Raul Castro kegyetlenül leszámolt mindenfajta ellenzéki megnyilvánulással. A Castro-rendszer halálos áldozatainak száma megközelítheti a százezret, az ártatlanul bebörtönzötteké pedig akár a félmilliót is. Egy ilyen véreskezű diktátorról pedig nem illik megemlékezni.
Ismert a mondás: „Halottról vagy jót, vagy semmit”. Ebben ez esetben biztosan semmit. A teljesség igénye nélkül összegyűjtöttünk néhányat a magukat demokratikusnak gondoló politikusok kommunista diktátor halálával kapcsolatos könnyhullatásaikból. Vajon időnként Sztálin és Rákosi emlékére is meggyújtanak titokban egy-egy gyertyát?
Ami azonban ennél is szomorúbb, hogy Ferenc pápa is beállt a sorba:
Castro miatt szomorkodik Ferenc pápa
Az argentin egyházfő spanyol nyelvű üzenetet küldött Raúl Castro kubai elnöknek, melyben arról ír: bánatát szeretné kifejezni Fidel Castro testvérének és utódának.Ferenc pápa tavaly Kubában járt, és találkozott is a korábbi diktátorral, aki visszavonulása óta ritkán mutatkozott a nyilvánosság előtt.Castro bevallottan nem hitt Istenben, a legtöbb kommunista vezetőhöz hasonlóan ateista volt, pedig szülei római katolikusnak kereszteltették meg, és a jezsuita rend iskoláiban tanult.