A szombathelyi megyéspüspök a Magyar Kurírban arról írt, hogy nemcsak a járókelőknek jelent problémát, de a hajléktalanoknak sem jó az utcán élés. „Garantálni kellene az addiktológiai és más kórházi kezelés elérhetőségét, kellő odafigyeléssel és empátiával való elvégzését a fedél nélküli honfitársaink számára is. Segíteni kellene abban, hogy a társadalom peremére szorult, de kiemelkedni vágyó emberek alacsony bérleti díjú bérlakáshoz juthassanak” – üzente a katolikus pap.
Beer Miklós szerint időnként szükséges szembesülnünk az aluljárókban meghúzódó elesett emberekkel, mert talán a lelkiismeretünket megérinti, hogy valamilyen módon kicsit mi is felelősek vagyunk.
"Kevés, hogy egy törvény megtiltja, hogy ott legyenek, de hogyan tudjuk őket felemelni"
- világított rá a háttérben húzódó sokkal komolyabb problémára. A keresztényi felelősség és gondolkodás lényege ugyanis a tényleges megoldások keresése lenne.
A püspök úgy véli, egy paragrafust megfogalmazni könnyű, az igazán nehéz feladat az, hogy a társadalom biztosítsa a feltételeket ahhoz, hogy az embereknek ne kelljen az utcán élniük.
Beer Miklós arról is beszélt, hogy bár a keresztény kultúra védelme nagy érték, nem lehet parancsra szeretni, parancsra önzetlenné válni. Azzal, hogy a kormány alkotmányba foglalná a keresztény kultúra védelmét talán azt a mulasztást is pótolni akarja, hogy az Európai Unió alapokmányából „sajnálatos módon kimaradt az utalás a zsidó-keresztény gyökerekre”.
A szabályozást azonban ebben az esetben sem véli elégendőnek. Inkább azt javasolja, nézzen mindenki magába, hogyan tud segíteni és hogyan tudja valójában őrizni a keresztényi értékeket, ugyanis ezekért nem külsőségekkel kell tüntetni.