1944. november 4-én, a budapesti hidak közül elsőként robbantják fel a Margit-hidat. A véletlen robbanás több száz ember életét oltja ki, köztük legalább 40 német utászét.
A szovjet hadsereg már Budapest határában volt, amikor a németek az összes budapesti hidat aláaknázták, felkészülve azok megsemmisítésére. Nem történ másként ez a Margit-híd esetében sem: a német utászok a korábban elhelyezett dinamittöltetekbe szerelték be a gyújtótölteteket, ám valószínűleg egy gázszivárgás és egy égő cigaretta kettőse berobbantotta a tölteteket.
A szombat délben történt robbanás következtében a pesti hídfőnél lévő nyílás ívtartója középen kettétört, a robbanás, valamint a zuhanó szerkezet elmozdította a pillért is, így a szomszédos nyílás is a vízbe omlott. A robbanás, valamint a két ív beomlása - több száz ember életét oltotta ki. Az épp a hídon átkelő 48-as villamos, valamint autók zuhantak a vízbe, sokakat elsodort a víz, a híd maga is tele volt holttestekkel, sebesültekkel.
"A Margit-hídon munkálatok közben úgy látszik a gázvezeték hibája folytán szombaton robbanási szerencsétlenség történt, amelynek folytán a forgalom a hídon megszakadt. Sajnálatosképpen a szerencsétlenségnek emberélet is esett áldozatul. A hivatalos vizsgálat folyamatban van.” (Pesti Hírlap 1944. november 6.)
A véletlen robbanás tehát a pesti mederág fölötti nyílásokat beomlasztotta, de a Pestről kiszoruló németeknek ez nem volt elég, így a budai oldalt is megsemmisítették 1945. január 18-án, immáron áldozatok nélkül. Érdekesség, hogy a szigeti lehajtót nem sikerült felrobbantani, így az átvészelte a háborút.
Krónika
1944. november 4. - Margit-híd pesti oldal
1944. december 29. - a déli, valamint az északi vasúti összekötő híd
1945. január 14. - Horthy Miklós híd
1945. január 16. - Ferenc József híd
1945. január 18. - Lánchíd, Erzsébet híd, Margit-híd budai oldal
Újjáépítés
A világháborút követő évek nehéz körülményei között természetesen szóba sem kerülhetett, hogy az eredeti állapotában állítsák helyre azt. A Margit-híd esetén nem csak egy átkelőről beszélünk, hanem lényegében egy műalkotásról, ám a háború előtti pompáját végül csak a 2009-ben megkezdett - lényegében - újjáépítéskor kaphatta - legalább részben - vissza.
A hídtól nem messze északra, a szigetet érintve épült fel 1945 márciusára az ideiglenes szükséghíd, majd a téli jégzajlás után 1946 májusára elkészült a "Manci-híd". A pontonhíd a Lukács fürdő és a mai Radnóti Miklós utca vonalában biztosította az átkelést, egészen a Margit-híd átadásáig. Magán a Margit-híd pillérei fölött egy kábelhídon postai és gázvezetéket húztak át.
1946-ban felmerült a merev vasbetétes, vasbeton ívekből álló híd építése, ám ezt szerencsére a pillérek sérülékenysége miatt végül elvetették, s az eredetihez hasonló szerkezet mellett döntöttek. Az ívek és a pálya között elhagyták a rácsozatot (ezt 2009-ben pótolták), 8 ívtartó helyett csak hatot építettek a nyílások közé, valamint szélesítették a hidat.
Az átkelőt - a budapesti állandó hidak közül másodikként - a Ferenc Józsefről átkeresztelt Szabadság-híd után 1947 őszén adták át félszélességben, 1948-ban végül az egészet.
[fb_pages_codes:budapest]