Július elsejétől egy állami alapítású közhasznú alapítvány irányítása alá került a budapesti Corvinus Egyetem. A kormány az egyetem fenntartói jogát is az alapítványra ruházta. Miközben 2020-tól nem lesznek már állami férőhelyek az intézményben. Az innovációs miniszter, Palkovics László szerint a jövőben egy jóval kiterjedtebb ösztöndíj program fogja segíteni az anyagilag nehezebb helyzetben lévőket, illetve azokat, akik kiváló tanulmányi átlaggal rendelkeznek.
A Fidesz országgyűlési képviselője, Pósán László a múlt héten a parlamentben úgy fogalmazott a magyar felsőoktatás jövőjével kapcsolatban, hogy a Corvinus egyetemmel kapcsolatos változtatás egyfajta próba annak tekintetében, hogy működhet-e a rendszer más oktatási intézmények esetében is. Hozzátette, hogy a magyar felsőoktatást
„a piaci realitások szereplőjévé kell tenni”.
Megtartották a Corvinus jövőjével kapcsolatos vitát az Országgyűlésben
A kormány elsőként azzal indokolta a döntését, hogy az alapítványi kézbe adásnak az a célja, hogy az egyetem versenyképességét növelje. A Corvinus kancellárja ezzel kapcsolatban korábban azt nyilatkozta, hogy„2020-ban már egyáltalán nem fognak állami férőhelyeket hirdetni a jelentkezőknek.
Más kérdés, hogy lehetséges-e a magyar felsőoktatást piaci alapokra helyezni. Vagy inkább arról van szó, hogy a kormány megpróbál további forrásokat kivonni az oktatásból, ezért inkább az egyetemekre hárítja, hogy a finanszírozás egy részét maga oldja meg. Ez esetben az intézmények érdekeltekké válhatnak abban, hogy minél több önköltséges szakot indítsanak, illetve csökkentsék az állami támogatott keretszámokat.
A Corvinus egyetem esetében ugyanis nemcsak az egyedi ösztöndíjprogram kerül hangsúlyba a következő években, hanem az is, hogy jóval több – természetesen fizetős – külföldi hallgató kerüljön be az egyetemekre. A CEU-n évente több mint 100 ország 1500 hallgatója tanult. Azzal, hogy az egyetemet a kormány Bécsig üldözte, a hazánkban „piaci rés” alakult ki a más országokból érkező diákok iránt.
A tandíj esetleges bevezetése hátrányosan érinthet több fiatalt is. Polónyi István oktatáskutató a Népszavának korábban úgy nyilatkozott, hogy a Corvinus-modell kiterjesztésével a jelenlegi hallgatók 25-30%-a kiszorulna a magyar egyetemi rendszerből. Többségében azokat érintené, akik alacsonyabb jövedelemmel rendelkező családokból érkeznének a felsőoktatásba.
Mindezen felül a tandíj olyan szakmákat is érintene, (gyógypedagógia, tanári, informatikus) ahol jelenleg nagymértékű munkaerőhiány van Magyarországon. Ez az intézkedés pedig további problémákat okozhatna a munkaerőpiacon.
Nem az első kísérlet Magyarországon
Korábban is volt példa hazánkban arra, hogy általános tandíjat vezettek be, vagy éppenséggel csak terveztek. A dualizmus korában „leckepénznek” nevezték, és a hallgató a felvett előadások után fizetett, a bevétel nagy részét pedig az oktatók finanszírozására fordították. A Horthy-korszakban ezt aztán átvették, majd tovább is fejlesztették. A magyar felsőoktatás első differenciált tandíjrendszerének lényege az volt, hogy a különböző családi hátterű hallgatók eltérő mértékben fizettek. így a gazdagabbak többet, a szegényebbek viszonylag kevesebbet.
A Kádár-rendszerben csak a rosszabb tanulmányi eredménnyel rendelkező hallgatóknak kellett fizetnie, így tulajdonképpen ingyenes volt a felsőoktatás. A rendszerváltás után, 1993-ban az Antall-kormány nekifogott a szocialista felsőoktatás reformjának, és bár az új törvény megalkotását élénk vita kísérte, abban azért egyetértés volt a parlamenti frakciók között, hogy tandíjra szükség van. Annak mértékében, illetve bevezetésének időpontjában már voltak nézetkülönbségek. Az egyetemi hallgatók között egyáltalán nem aratott sikert a javaslat, ezért állandó tüntetések zajlottak az Antall-kormány alatt. A 1994-es választási kampányban aztán a Fidesz, az MDF, az MSZP és az SZDSZ is a tandíj bevezetése mellett foglalt állást.
Az általános tandíjat végül a hírhedt Bokros-csomag keretein belül vezették be, ahol ugyanis minden hallgatónak 12 000 ft alapdíjat kellett megfizetnie. Mindezen felül a felsőoktatási intézmények az összeg négyszeresét nem meghaladó kiegészítő tandíjat állapíthattak meg. A tandíjmentességben részesíthető hallgatók arányát 20 százalékban maximalizálták.
Az intézkedés miatt óriási tüntetéssorozat indult, aminek köszönhetően a kormány 1996 szeptemberében új rendelettel állt elő, amely már évfolyamonként kedvezőbb tandíjfeltételeket dolgozott ki. Az 1998 őszétől bevezetni kívánt rendszer az egyetemekre és főiskolákra bízta volna, hogy a felsőbb évfolyamokban egy tízezertől hatvanezer forintig terjedő skálán mennyi tandíjat kérnek el. Ám 1998-ban jött a tandíjmentes felsőoktatással választást nyerő Fidesz, amely eltörölte azt, helyette 2001 őszén bevezették a hallgatóknak kedvezményes kölcsönt nyújtó Diákhitelt.
2006-ban aztán az egyre nagyobb államháztartási hiány következtében, az MSZP-SZDSZ koalíció ismét hozzányúlt a tandíj bevezetésének lehetőségéhez. Az akkori oktatási miniszter, Hiller István 2006. június 27-én jelentette be, hogy a kormány fejlesztési részhozzájárulást (FER) vezet be a felsőoktatásban. Szigorúan a fenntarthatóság és az igazságosabb finanszírozás jegyében. Ennek értelmében a hallgatóknak második évfolyamtól alapképzésben 105 ezer, mesterképzésben 150 ezer forintot kellett volna fizetniük, mentességet a legjobban teljesítő 15 százalék és a hátrányos helyzetűek kaptak volna. A befolyt összeg legalább egyharmadát, de legfeljebb felét a kiemelkedő teljesítményű hallgatók támogatására, a többit intézményfejlesztésre kellett volna fordítani.
A Hiller-féle tandíjat végül nem vezették be, mivelhogy Sólyom László köztársasági elnök az alkotmányra hivatkozva előzetes normakontrollt kért, a Fidesz-KDNP pedig népszavazást kezdeményezett. A 2008. március 9-i háromigenes szociális népszavazáson a választók elsöprő többsége, 82,2 százaléka mondott nemet a tandíjra.
Már a Fidesz sem tandíjellenes
2010 után azonban a korábbi tandíjellenes Fidesz pálfordulásának következtében először az önköltséges képzéssel, később a felsőoktatási keretszámok csökkentésével látott hozzá a felsőoktatás „reformjához”.
Bencsik János, a Jobbik országgyűlési képviselője szerint a kormánytól egyáltalán nem idegen a tandíj ötlete, miután a Fidesz csökkentette az államilag támogatott hallgatók keretszámát. Vannak olyan szakok ma Magyarországon, ahol szinte megszüntették az államilag támogatott oktatást, vagy szimplán csak jelképessé tették.
A tandíjat már eddig is részlegesen bevezette a Fidesz. Az, hogy ennél is továbbmennek-e egyelőre nem tudni. De ebbe korábban már belebukott egy kormány. Ez még a Fidesz bolsevik tempójához képest is egy elég antidemokratikus lépésnek tartanám
– fogalmazott Bencsik János.
A Corvinus-modell 2019. július elsejétől lép életbe, ha a kormány valóban sikeresnek ítéli a rendszert, akkor további egyetemek is erre a sorsra juthatnak.
A Corvinus Egyetem közleménye
A Corvinus Egyetem reagált cikkünkre, amelyet itt közlünk.„Július elsejétől egy állami alapítású közhasznú alapítvány irányítása alá került a budapesti Corvinus Egyetem.” Ezzel szemben a valóság az, hogy egy állami alapítású közcélú alapítvány lesz a Budapesti Corvinus Egyetem fenntartója 2019. július elsejétől. Az alapítványi fenntartás lényege, hogy az egyetem számára sokkal rugalmasabb jogszabályi és működési szabályrendszert tesz lehetővé, ezáltal képes lesz a hazai és nemzetközi szinten egyaránt erősen versenyző környezet kihívásainak megfelelni. Az állami finanszírozású hallgatói helyeket 2020-tól felváltja egy új, ingyenes finanszírozási forma, a Corvinus Ösztöndíjprogram. Ezt az egyetemet fenntartó Alapítvány fogja biztosítani a korábbi ingyenes helyekkel nagyságrendileg megegyező mértékben. A Corvinusra való bejutás továbbra is a központi felvételi rendszerben fog történni, ezáltal az ingyenes finanszírozási forma megszerzésének feltétele továbbra is a kimagasló teljesítmény lesz. A Corvinus visszautasítja a cikk azon állításait, amelyek a tandíjra vonatkoznak, hiszen a fentiek értelmében sem a bekerülés feltételei, sem az elérhető ingyenes hallgatói helyek száma érdemben nem fog változni.