Egyik lehetséges útvonal, amit választhatunk, a Király-hágón belépve Erdélybe, Kolozsváron, Gyergyószentmiklóson át, a Gyilkos-tó és a Békás szoros mellett, majd végül Mádéfalván keresztül vezet Csíksomlyóba.
Az ártándi határátkelőnél átszelve a gúnyhatárt, belépünk Partium, avagy magyarul mondva a Részek területére. Ez a terület a történelem során sokszor váltott urat. Kialakulása, elnevezése ahhoz köthető, amikor az ország három részre szakadt. Neve a latin „dominus partium regni Hungariae” elnevezésből ered, ami annyit tesz: „Magyarország részeinek ura”, és azt jelentette, hogy az adott erdélyi fejedelem halála után a magyar királyra szállnak e területek. Sokszor váltott urat e terület: hol Magyarországhoz, hol Erdélyhez, hol a Habsburg Birodalom fennhatósága alá tartozott. Ma „Részek” alatt a mai magyar-román határ és az Erdély határát mindenkor jelző Király-hágó közötti területet értjük. 1920-ban még elsősorban magyarok által lakott vidék volt, de a Trianoni diktátum után sok románt telepítettek ide, ezért ma lakossága többségében román kultúrájú, de számos magyar is él itt. A határhoz legközelebb eső város, melyet érinthetünk, Nagyvárad. Nagyvárad lakosságának mintegy 70%-a román, 27%-a magyar. Ha van egy órácskánk, érdemes besétálni a városközpontot jelentő Szent László-térre. Itt található az eklektikus Sas-palota, az 1700-as években felszentelt Szent László templom, illetve a neoklasszicista Városháza. A térről továbbsétálhatunk a Fő utcán, mely a Szécsényi térbe torkollik, ahol Ady-emlékház található. Újabb kis séta a Fő utcán, majd átszeljük a Petőfi-teret, és előttünk terül el a Székesegyház, melynek orgonája Mária Terézia ajándéka. Rendkívül sok híres magyart adott nekünk e város, köztük Báthory Zsigmondot, és Gábort, Pázmány Pétert, Teleki Mihály grófot… stb.
Hetven km további vezetés után a Király-hágóhoz, Erdély mindenkori kapujához érünk. Mióta román kézre került, az abszolút ízléstelenül megfogott western-hangulat uralkodik pompás kilátóterén, de ha nem erre figyelünk, üdvözölhetjük hegyeinket, amiért Wass Albert óta minden magyar kiált. Gyönyörű, igazán magával ragadó látványban lehet részünk. Senki nem hagyja ki, aki Erdély területére lép. Már mintegy szertartásként él az ide utazókban kimenni egy jó kilátást nyújtó helyre, hogy szépségüket dicsérő tekintetünkkel rójuk le tiszteletünket e hegyóriások előtt, mielőtt belépést nyernénk birodalmukba, mely felett vonhatnak határokat ide-oda, mégiscsak az övék marad.
Mintegy 30 km-re a Király-hágótól Bánffyhunyad városával ismerkedhetünk meg. Bár a város történelmi jelentősége nem csekély, népességének is csupán 10%-a roma, míg 30%-a magyar nemzetiségű, mégis mindenki a giccses cigánypalotákra emlékszik e városból. Pedig e város hajdan nagy szerepet vállalt a magyar népi kultúra, népművészet megőrzésében. Itt gyűjtött fel Vikár Béla, majd később Bartók Béla is a helyi énekeket. Kalotaszeg címmel folyóiratot is adtak ki. Intenzív kulturális élet középpontja volt az 1900-as évek elején e város. A város történelme híres polihisztor Kós Károly nevével is összefonódik. Érdemes megtekintenünk a 13. században gótikus stílusban épült, ma református templomot, amelynek kertjében a Szent Koronánkat mintázó Millenniumi emlékmű is figyelemre méltó.
Bánffyhunyadot magunk mögött hagyva további 50 km után Kolozsvár igazi nagyvárosi légkörét szívhatjuk magunkba. Kolozsvár mindig is Erdély egyik meghatározó nagyvárosa volt. Hajdan Erdély fővárosának mondták. A külhoni magyar vérkeringésben ma is nagy szerepet tölt be, hisz itt működik magyar egyetem és színház is. Mára a magyar lakosság aránya 23% egyetemistákkal együtt. Itt érdemes megtekinteni a Mátyás-szobrot, illetve a mögötte magasodó Szent Mihály-templomot.
Marosvásárhely felé vezető utunkon vessünk egy pillantást a Tordai-hasadékra. És emlékezzünk meg Szent László királyunkról, mert a legenda szerint az ő lova patkójának nyomát őrzi ily módon a hegy. E ahsadék szokatlan elhelyezkedésének köszönhetően számtalanszor megmentette már a magyarokat a történelem során. Senki ne menjen mesék nélkül, készületlenül Erdélybe, ha a Tordai-hasadék mellett vezet útja! A Szent László-legenda nélkülözhetetlen tartozék, és a Batu kánról, Kendi Gyuláról, Kendi Ilonáról és Keméről szóló mese sem hagyható ki az úti csomagból.
Tordától még további 70 km után érünk Marosvásárhely városába. Ez a magyar nagyváros ugyancsak központi szerepet tölt be az erdélyi magyarság életében. A város lakossága körülbelül fele magyar. Legtöbben csak átutazóban tudják megtekinteni e gyönyörű várost, pedig látnivalókban cseppet sem szűkmarkú. Ami fletétlenül ajánlott, a Kultúrpalota. A magyarság jelentős alakjait, balladáit jelenítik meg Róth Miksa és Nagy Sándor és Thoroczkai-Wigand Ede ablakfestményein. Csaba királyfi, Réka asszony, Jókai, Liszt, Munkácsi… stb. A város nagyon alkalmas célpont a pihenőre, megállásra hosszú utunk során, mivel dr. Bernády György polgármester, aki rendkívül sokat tett a város felvirágoztatása érdekében szó szerint is. Ugyanis ő volt az, aki virágokkal, fákkal ültette tele Marosvásárhely utcáit. Sétálgatásunk során vessünk egy szempillantást a volt városháza épületére is, mely ugyancsak a század elején épült. Dísztorony, és gyönyörű majolikacserepek ékesítik.
Marosvásárhelytől mintegy 60 km-re, Szováta után, Parajdnál ágazik el utunk. Parajdon a római korban is sóbánya működött. Nincs ez másképp ma sem, de ez további gyógyászati funkcióval bővült. Itt van Erdély egyik legnagyobb sóbarlangja, amely hetes táborokkal is várja a gyógyulni vágyókat. A barlangban saját kápolna, kávézó és játszóterek működnek. Érdemes tudnunk, hogy itt van Európa egyik legnagyobb sótartalékja, amely még több száz évig Erdély gazdagságának biztosítéka.
Ha Parajdnál Gyergyó felé vesszük az irányt, egy 30 km-es kitérővel ellátogathatunk a mesés szépségű Békás-szorosba és a Gyilkos-tóhoz is. Mesés szépségű, hatalmas hegyek, csörgedező patakok fogadnak minket. A látvány önmagáért beszél. A Gyilkos-tó legendáját se hagyjuk otthon az úti legendáriumunkból! Fazekas Eszter története nélkül aligha szemezhetünk méltóképp a tó szürkészöld vizével.
Majd Gyergyószentmiklósra visszatérve délkelet felé Mádéfalván át fejezhetjük be zarándoklatunkat. Már csak 60 km, és elérkezünk úti célunkhoz, az egész magyarságot összefogó szimbólumhoz, Csíksomlyóhoz.
Mádéfalván azért érdemes még megállni, és egy szál virágot elhelyezni a mádéfalvi veszedelem emlékműjénél, vagy egy gyertyát gyújtani áldozatainak lelki üdvéért.
A fent felsorolt megállóhelyek mindegyike természetesen nem fér bele egy napba. E felsorolás csak alapanyagot kíván adni ahhoz, hogy odautazásunkat színesebbé tegyük.