Az elmúlt 25 évben példátlan volumenű fejlesztési terv megszületését jelentette be a hétfőn Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke. A koncepción két évig dolgozott számos neves délvidéki értelmiségi, szakértő és politikus. Pásztor a magyar vállalkozások megerősítését és piachoz juttatását ígérte, hozzátéve, hogy ezzel új munkahelyeket is tudnak teremteni.
Az Alfahír birtokába jutott a "Vajdasági magyar közösségek terület és gazdaságfejlesztési stratégiája" címet viselő dokumentum, annak költségvetése - és egy rendkívül érdekes táblázat is, amelyből talán kiderül, milyen helyi cégek lehetnek a hamarosan meginduló támogatási és hitelezési program kedvezményezettjei.
Nem ajándékpénz
A történet valószínűleg akkor kezdődött, amikor 2012 augusztusában Matolcsy György, akkori nemzetgazdasági miniszter bejelentette a Wekerle-terv útjára indítását. Ennek deklarált célja egy egységes kárpát-medencei munkaerőpiac és gazdasági együttműködési rendszer megteremtése. Fő stratégiai célkitűzésként "a hazai vállalkozások Kárpát-medencei pozícióinak erősítését" jelölték meg, de fontos része a koncepciónak a határon túli magyar cégek és gazdasági szereplők támogatása is. A Wekerle-terv sorsa hasonlóan alakult jó néhány más, a Fidesz kormány által bejelentett, jól hangzó elképzeléshez: fanfárok zúgása közepette, nagy csindadrattával bejelentették, szakmai rendezvényeken büszkélkedtek vele - de érdemben nem igazán történt semmi.
Ám a szándék nem veszett el, csak átalakult. 2014 folyamán a Szász Jenő vezette Nemzetstratégiai Intézet javaslatára minden egyes elszakított régióra külön gazdaságélénkítő tervet dolgoztak ki. Felvidéken Baross Gábor, Kárpátalján Egán Ede, Erdélyben Mikó Imre nevét viseli a koncepció. A délvidéki verziót tavaly márciusban harangozták be. Ez valamilyen okból szintén Wekerle Sándor nevét kapta. Lehet, hogy azért, hogy összezavarják a határon túli források útját követni vágyó egyszeri újságírót, de az is lehet, hogy csak azért, hogy az egykori derék kormányfő nevét viselje egy olyan kezdeményezés is, ami tényleg működni fog.
Annyi bizonyos, hogy Pásztor István akkor azt nyilatkozta:
"Arra készülünk, hogy a stratégia megvalósításának érdekében önálló eszközrendszert hozunk létre. Ez egy anyaországi állami pénzekből létrehozott, jelentős forrásokkal rendelkező alap lenne, amely lehetőséget adna arra, hogy az elképzelések megvalósulhassanak. Nem ajándékpénzek formájában, hanem nagyon kedvező hitelkonstrukciók kereteiben."
Szakmai és indokolt
A most bejelentett, és birtokunkba került koncepció a Wekerle-tervet csak a bevezetőben említi, ám a VMSZ döntéshozatalára rálátó forrásunk szerint a finanszírozás egyértelműen anyaországi költségvetési források biztosítják majd.
Az elképzelés egyébként első blikkre nem tűnik rossznak. A lényege, hogy a szerbiai rendszerváltás folyamán a privatizációs mutyikból rendre kihagyott, és nemzetiségi, illetve regionális alapon is diszkriminált magyar tulajdonú vállalkozásokat versenyhelyzetbe kell hozni a többivel. A pályázati lehetőségeket és a gazdasági folyamatokat monitorozó rendszert kell kiépíteni, amely segít támogatásokhoz és piachoz juttatni a magyar cégeket. Ezen felül magyar állami forrásokból vissza nem térítendő támogatásokkal és kedvezményes hitelekkel is segítenék a legkülönbözőbb ágazatokban működő vállalkozásokat. Az egész program koordinálását a Vajdasági Magyar Közösségfejlesztési Központ végezné. Itt születnének a döntések, és ez a szervezet is felügyelné a végrehajtásukat.
A koncepció talán legrokonszenvesebb vonása, hogy "a jövőben tervezett minden hitel és pályázati konstrukcióban, amely a vajdasági magyarság gazdasági fejlesztésére irányul, feltételként kell megszabni a magyar anyanyelvű munkaerő alkalmazását". A tervezet több helyen, visszatérő motívumként hangsúlyozza, hogy
"a támogatásoknak szakmailag mindenkor indokoltnak kell lenniük", és a kedvezményezetteknek "rendezett gazdasági háttérrel, valamint jövőképpel és megalapozott tervekkel" kell pályázati úton bizonyítaniuk alkalmasságukat.
A szövetség fiai
Szóval ez idáig elég jól hangzik. A gondok - ahogyan az lenni szokott - a gyakorlati megvalósításnál kezdődnek. Illetve itt még valamivel előtte. Birtokunkba került ugyanis egy táblázat is, amelyben
konkrét cégekhez (azok vezetőit is megnevezve) rendelt kölcsön összegek szerepelnek.
Összesen 37,8 millió euró (11,3 milliárd forint) - feltehetően kedvezményes - hitelről van szó. A listán több, a VMSZ-hez közvetlenül köthető személyre, illetve vállalkozásra bukkanhatunk.
4,5 millió eurós összeg szerepel a hőszigetelő anyagokat gyártő és forgalmazó multi, a Masterplast szerbiai leányvállalata is. A cég dél-európai regionális igazgatója nem más, mint Bunford Tivadar (az ő neve is szerepel a táblázatban), aki emellett áldozatos közéleti munkát is kifejt a délvidéki magyarság szolgálatában. A VMSZ elnökségének tagja, a párt szabadkai elnöke, és a Háló Vajdasági Fejlesztési Alapítvány vezetője. 3 millió euró áll fia Bunford Olivér mezőgazdasági vállalkozó, a Vajdasági Vágta főszervezőjének neve mellett is.
Ugyanekkora összeget találunk a hűtő és fűtő berendezések forgalmazásával foglalkozó szabadkai Cim Gas Kft mellett is. A cég igazgatója Kern Csaba, akinek testvére, Kern Imre a VMSZ elnökségi tagja, a Vajdasági Nagyberuházási Alap igazgatóhelyettese - és nem mellesleg tavaly május, a VMSZ kormányba való belépése óta a Építésügyi, Közlekedési és Infrastruktúraügyi Minisztérium államtitkára.
Kattintson a nagyításhoz!
Az Excel dokumentumból nem derül ki, hogy ezeket a pénzeket már lényegében "odaítélték" a benne szereplő vállalkozásoknak, vagy ezek csak előre megfogalmazott igények. Az azonban mindenképpen furcsa, és messze nem az átlátható, szakmai döntések irányába mutató gyakorlat, hogy
egy még létre sem jött intézményrendszer, egyelőre még le sem hívott közpénzeiből finanszírozott hitelezési programjáról máris ilyen "segédanyagok" készülnek.
Történelmi esély
Egy ilyen táblázatot persze bárki összeállíthat néhány óra alatt, aki tisztában van a délvidéki magyar politikai és gazdasági élet különböző összefonódásaival, és rosszindulatúan gyanúba akar keverni néhány embert. Az azonban mindenképpen a dokumentum hitelessége mellett szól, hogy több helyi forrásból is úgy értesültünk:
a terület- és gazdaságfejlesztési stratégia egyik szerzője, Újhelyi Ákos VMSZ-es tartományi parlamenti képviselő a hétvége folyamán magyarországi szakemberek társaságában meglátogatott több, a táblázatban szereplő céget.
Az anyaországi szakemberek jó eséllyel a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumból érkezhettek, hiszen Pásztor István VMSZ-elnök és Orbán Viktor kormányfő két héttel ezelőtti találkozója után bejelentették: a NEFMI "szakmai csapata" Szabadkán fogja "alaposan áttekinteni" a gazdasági és térségfejlesztési programot. Hogy ennek keretében miért éppen ezeket a vállalkozásokat látogatták meg, azt nem tudni.
Talán magyarázatot ad rá, hogy a VMSZ belső ügyeire rálátó forrásunk szerint a pártban többen úgy tudják: A miniszterelnökkel való találkozásakor Pásztor István táskájában nemcsak a fejlesztési stratégia, de ez a táblázat is ott lapult. Hogy előkerült-e, és mit szólt hozzá a kormányfő, az talán örökre rejtély marad.
A fejlesztési tervben az áll: "A vajdasági magyarság e stratégiai terv elkészültével és a tervezett aktivitások beindításával olyan lehetőséget kap, amelyre az elmúlt 100 évben nem volt példa."
Ez vitathatatlan tény. Tényleg remek dolog, hogy ennyi kiváló szakember tudását és tapasztalatait ötvöző hosszú távú stratégia született. Nagy szükség van rá. De kérdés, hogy a történelmi esélyből részesülhet-e az a 250 ezer ember, akik az ilyen listákra sosem kerülnek fel?