Hazánkban is egyre erőteljesebb a TTIP-pel szembeni ellenállás. Szimbolikus, de ugyanazon a napon tiltakoztak civilek a Kossuth téren, mint amikor az Országgyűlés Külügyi bizottsága zárt ülésen meghallgatta Colleen Bell amerikai nagykövetet. Ön mindkét eseményen ott volt, kezdjük az utóbbival, mert a szabadkereskedelmi egyezmény is felmerült az egyeztetésen.
Természetesen Colleen Bell is érzékelte, hogy a TTIP egy olyan fontos, megosztó kérdés, amelyet már a felvezető expozéjában is meg kell említenie. Feltűnő volt, hogy teljesen nyíltan tudtunk vele beszélni, a nagykövetasszony készséggel elmondta, a TTIP egyáltalán nem egy kereskedelmi egyezmény, sokkal több annál. Beigazolódott tehát, hogy ez a stratégiai partnerség Európa gyarmatosításáról szól, az Unió élelmiszer-biztonságára jellemző elővigyázatosság elvét, az Egyesült Államokban bevett, sokkal megengedőbb kockázatalapú megközelítésre cserélve.
Sikerült az ellenérveiket ütköztetni?
Vona Gábor és én is igyekeztünk a kérdéseinkkel nemcsak a magyar, de a Jobbik álláspontját is megvilágítani a nagykövetasszony számára. Viszont, mivel rajtunk kívül ellenzéki politikusként csak egy szocialista képviselő van a bizottságban, a többi kormánypárti tag, így kritikus véleményt is csak a Jobbik fogalmazott meg a szabadkereskedelmi egyezménnyel szemben. Egyébként Bell igyekezett megnyugtatni minket, hogy az Egyesült Államok és kormánya elkötelezett a transzparencia irányába, azonban a gyakorlat nem ezt mutatja. A nemzeti szuverenitásunkat befolyásoló kérdésekről a civilszervezetek szivárogtatásából szerezhetünk csak információkat.
"Elfogadhatatlannak tartom, hogy a nyugati világban ilyen sorsfordító tárgyalássorozat amely évszázadokra meghatározza a transzatlanti kapcsolatokat, civilizációnk sorsát, zárt ajtók mögött zajlódjon".
A TTIP és a CETA persze tartalmilag is elfogadhatatlan; a befektető-állam vitarendezési mechanizmust, a különböző sztenderdek kilúgozását, a GMO-mentességünk veszélyeztetését el kell utasítanunk. Úgy látjuk, és ez elkeserítő, hogy az európai országok feláldoznák az autóipari és egyéb szolgáltató ipari cégek piacszerzésének oltárán az európai mezőgazdaságot, és lefeküdnének azoknak a lobbiknak, amelyek a nemzetállamok érdekeivel teljesen ellentétes módon, már a brüsszeli döntéshozatali szakaszban betöltik a megválasztott kormányok helyét.
Az imént tett egy utalást az ellenzéki hangok hiányára, ezt kifejtené?
Magyarország a TTIP esetében speciális helyzetű, úgy tűnik az egyezménnyel való szembenállás generációs természetű. Nálunk az euroatlantizmus jegyében fogant rendszerváltó elit, a 25-26 éve a neoliberális gazdasági modellt építő váltópártok támogatják a TTIP-t, és meghajoltak az európai magállamokból érkező nyomás előtt. Ennek többször is nyílt jelét adták Brüsszelben is. Magyarországon a tárgyalásokkal szemben kritikát csak a XXI. század pártjai, a Jobbik és az LMP fogalmaztak meg. Emlékezetes, hogy korábban pont Colleen Bell köszönte meg Orbán Viktornak és Szijjártó Péternek, hogy segédkeznek a transzatlanti egyezmény megkötésében. Éppen ezért a kormányt is minden oldalról nyomás alatt kell tartani.
Erre rímel, hogy Kossuth téri civil demonstráción is csak a Jobbik és az LMP képviseltette magát a magyar parlamenti pártok közül?
De ez a törésvonal csak hazánkra igaz. Ausztriában például a szocialista párt ellenzi legjobban a TTIP-t, ugyanakkor a szabadkereskedelmi egyezménnyel szemben egy társadalmi konszenzus alakult ki. A Jobbik szerint nemzetbiztonsági, fogyasztóvédelmi, élelmiszer-önrendelkezési szempontból ezt a szerződést csak elutasítani lehet. A legfontosabb mégis a szuverenitás kérdése, ebben a stratégia partnerségi társulásban az Európai Unió a maradék függetlenségét is felszámolná. Pedig a különböző válságok során már megtapasztalhattuk, az EU-nak gyakorlatilag már most sincs önálló külpolitikája. Hogy Brüsszel mit gondol Ukrajnáról, aziránt Washingtonban kell kérdezősködni. A TTIP aláírása után ez a gyeplő még szorosabban feszülne Európa nyakán.
Ennek ellenére, vagy pont ezért, a formálódó szabadkereskedelmi egyezményekkel szembeni ellenállás élén nem politikai pártok, hanem civilszervezetek állnak. Hogyan formálhatja át ez az Unió politikai berendezkedését?
Ez nagyon fontos megállapítás, és jól mutatja, milyen új mozgások tapasztalhatóak a kontinensünkön, a világunkban.
"Az ellenséges támadások sem a felszínen érkeznek, már nem a hőskorszakban élünk, amikor szemtől szemben vívtuk meg a csatáinkat. Propaganda, média, az információ birtoklása, titkosszolgálati eszközök; ezek azok a síkok, ahol eldőlnek a nagy csaták."
Az úgynevezett soft powerrel szemben a konvencionális politika tehetetlen, ezért kell megőrizni a társadalom éberségét. Az emberek érdeklődésének fenntartása életbevágó. A politikusoknak viszont ebben csak rész feladat jut, a döntési mechanizmus során néha ugyan megakaszthatunk egy fogaskereket, de sokkal többet nem tehetünk. Létezik egy parlamenti dimenzió, de nem ez a kizárólagos eszköz civilizációnk védelmében. Fontos ugyanakkor félretenni az esetleges ideológiai különbözőségeket ebben a küzdelemben. Látni kell, ehhez önmagában kevés az LMP, kevés a Jobbik, sőt egy ilyen fajsúlyos kérdésben magyar kormány sem képes a nemzeti érdekeinket érvényre juttatni.
Azt állítja, hogy az ellenálláshoz kevés a magyar kormány, ami valószínűleg igaz is, de akkor hol találhat szövetségeseket?
Először egyáltalán jobb belátásra kell bírnunk az Orbán-kormányt, amely retorikai szinten ugyan szabadságharcot visel, de amikor valódi választás elé kerül, rendszerint elárulja a nemzeti célokat. Nagy-Britanniát leszámítva minden országban – így hazánkban is - vannak olyan civilszervezetek, politikai pártok, akik a kritikus tábort erősítik, így potenciális szövetségesként tekinthetünk rájuk. Németországban ilyen például az AfD, a német sajtó minden igyekezete ellenére is tízezrek demonstrálnak az utcákon a szabadkereskedelmi egyezmények ellen. Eközben Franciaországban már kormány szinten is megjelentek TTIP-ellenes hangok. A Jobbik feladatának tartja megkeresni ezeket a politikai pártokat, mozgalmakat és felrázni azokat.
"Nemrég Lengyelországban voltam egy konferencián, melyet a testvérpártunk, a Ruch Narodowy szervezett a civileknek, bemutatva a TTIP-veszélyeit. Lengyelországban egyébként még nem szerepelnek a közbeszédben ezek az egyezmények, ezért kértek tőlünk szakmai segítséget."
Érdemes azonban földrajzilag is szűkítenie a kört. Számomra egy közép-európai TTIP-ellenes tábor összekovácsolása lenne a legfontosabb, a horvát, osztrák, szlovák, lengyel, cseh és német vonalon. S adott esetben Budapesten, politikai szereplőkkel egy konferenciát szervezni.
Hajlamosak vagyunk megfeledkezni a Kanada-EU szabadkereskedelmi egyezményről, amelynek a szövegét már elfogadták a tárgyalók.
Nagy meccs lesz nyáron a CETA-val kapcsolatban, ha nem sikerül eltéríteni brüsszeli vezetést, hogy antidemokratikus módon, a nemzeti parlamenteket megkerülve egyfajta előzetes jóváhagyással rábólintson az egyezményre, akkor a TTIP majdhogynem okafogyott lesz. Remélem, megrázza magát az európai közélet, és még ebben a stádiumában megállítja ratifikációs folyamatát. Ez a nemzeti szuverenitás olyan mértékű negligálást jelentene, amire még nem volt példa. Ha ezt megteszik, az egy radikális ellenállási hullámba csaphatna át a társadalmak részéről.
Ami viszont egy újabb lehetőséget biztosítana a politikai átrendeződésre.
Igen, de ezt az árat nem szeretnénk megfizetni, visszafordíthatatlan, beláthatatlan folyamatokat aktiválna, ha az európai polgárok végérvényesen elvesztenék bizalmukat a vezető elitben. Jobb lenne még azelőtt leállítani a tárgyalásokat.