„Üzleti iskolát is végeztem, és '96 óta dolgozom a versenyszférában vezetőként, de ilyen katasztrofális állásinterjún még nem is voltam” – számolt be a Vs.hu-nak egy neve elhallgatását kérő férfi, aki az egyik nagy vidéki egyetem kancellári posztját pályázta meg. A portálnak írt levelében azt írta, hogy az elbeszélgetés a felsőoktatási államtitkárság egyik szobájában történt, ahol „a székek és az asztalok úgy voltak elrendezve, mint egy egyetemi vizsgán, vagy inkább a bíróságon, és az egész hangulata is olyan volt”. Az interjún négyen vettek részt, akik közül ketten minisztériumi emberek, ketten pedig „egész biztosan egyetemi oktatók” voltak. A minisztérium egyik embere csak „rohangált”, ő osztotta ki a többiek között az aktuális pályázó anyagait, de aztán egy szót sem szólt.
„Ő külön ült a többiektől, közelebb az interjúvolthoz, és az esetemben a legfontosabb feladatának az tűnt, hogy elolvassa, milyen márkájú óra van rajtam”
– emlékezett vissza a pályázó.
„Az egyetlen kérdezőről azonnal kiderült, hogy nem olvasta a beküldött anyagaimat, fogalma sincs, hogy ki vagyok, ráadásul kérdezni sem tudott”
– írta, hangsúlyozva, hogy csak olyan kérdéseket kapott (mik az erősségei?, milyen gyengéi vannak?), amilyeneket egy pályakezdő álláskereső kap egy állásinterjún. A pályázó tapasztalatai szerint az egész egy patyomkin-interjú volt, „szerencsétleneknek kiadták, hogy a látszat kedvéért beszéljenek mindenkivel”.
„A kinevezett kancellárról egyébként úgy tudom, hogy ő nem akart pályázni, de szólt neki a „Netuddki”, hogy kellene, és csodák csodájára megkapta. Úgy tudom, választhatott két egyetem közül is”
– zárta sorait a férfi.
Egy másik pályázó – aki szintén több tízéves gazdasági vezetői tapasztalatokkal rendelkezik, és egy nagy egyetem kancellárja szeretett volna lenni – úgy összegzett:
„abban a húsz percben, amit rám szántak, nemhogy egy sok tízmilliárd forintból gazdálkodó intézmény vezetőjét, de egy kis kft. marketingesét sem lehetett volna kiválasztani”.
A pályázó eleve „furcsa amatőrségnek” tartotta, hogy az interjúra nem e-mailben (a hely és időpont pontos megadásával), hanem telefonon hívták el.
Fideszeseknek előkészített helyek?
Bár a minisztérium hivatalos kommunikációja szerint szakmai módon történt a kiválasztás, a hasonló beszámolók csak erősítik a kérdéseket a pályázatok körül, hiszen több, közismerten fideszes kötődésű személy lett kancellár, sőt volt politikusok (mint Dietz Ferenc, Szentendre korábbi fideszes polgármestere vagy Kupper András egykori országgyűlési képviselő). A kiírás ugyanis lehetővé tette, hogy „szinte bárki” pályázzon: mindössze annyit írtak elő, hogy felsőfokú végzettsége legyen az illetőnek, és legalább hároméves vezetői tapasztalattal rendelkezzen. Szabó Szabolcs független országgyűlési képviselő Balog Zoltán miniszter múlt heti kulturális bizottsági meghallgatásán szóvá is tette, hogy sokak pályázata fideszes országgyűlési képviselők ajánlásával volt megtoldva.
További érdekesség, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumától hivatalosan semmit nem lehetett megtudni a pályázókról, a tárca csak egy számot közölt, hány pályázat érkezett hozzájuk a kancellári pozíciók meghirdetésére, és később azt, hogy kik lettek az egyetemek gazdálkodásáért felelős új vezetők. A pályázatokat, és az egész procedúra milyenségét azonban hétpecsétes titokként kezelik.
Korábban szintén a Vs.hu jutott hozzá néhány kancellári tisztséget elnyerő pályázó anyagához. Ezek alapján kiderült, hogy a Fidesz-közeli múlttal rendelkező pályázók legtöbbje fésületlen mondatokból álló szövegeket adott be, illetve anyagukban egyszerűen nem volt szakmai rész: a beadott „csomagban” csak a szükséges bizonyítványmásolatok és nyilatkozatok, valamint egy rövid, az intézménnyel kapcsolatos elképzelésekről többnyire egyetlen szót sem ejtő motivációs levél volt.