Európai szuperállam, vagy tagállamok szövetsége? Hogyan képzelik az egyes európai pártcsaládok az unió jövőjét? Van-e kampányüzenet a Fidesz migrációs korteskedésén túl? Mire terjed ki az Európai Ügyészség hatásköre? Van-e felelőssége az EU vezetésének a Brexit elhúzódásában? Hol kellene visszavennünk Magyarország szuverenitását a „brüsszeli bürokratáktól”? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Balczó Zoltánnal, a Jobbik európai parlamenti képviselőjével.
Ön számára mik voltak a legfontosabb tapasztalatok a most véget érő EP-ciklus végén?
A legfontosabb, hogy az Európai Unió jövőjét érintő kérdésben nem született meg a szükséges döntés, vagyis hogy milyen úton halad tovább az EU. Egy egyre szorosabb, mélyebb integráció irányába, ami egy szuperállam építését jelenti, vagy a tagállamok szükséges önállóságát megtartó irányba? Azaz föderáció legyen vagy konföderáció?
Mi a különbség a kettő között?
Föderációnál a tagállamok gyakorlatilag elveszítik önállóságukat, a központi állam hozza meg az alapvető döntéseket. Ezt Angela Merkel néhány éve a prágai Károly Egyetemen tartott beszédében vágyott jövőként vázolta fel, eszerint annyi szerepe lenne egy tagállamnak, mint egy regionális kormányzatnak. A Lisszaboni Szerződés abban jelentett fontos változást az Unió életében, hogy
a közösség jogi személlyé vált. Ez azt jelenti, hogy úgy köthet meg nemzetközi szerződést, hogy nem kell tagállamonként jóváhagyni,
de mindenkire érvényes. A TTIP, vagyis a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Egyezmény egy ilyen, tagállamok ratifikációja nélkül megkötött szerződés lehetett volna, szerencsére megfeneklett. A konföderáció ezzel szemben egy sokkal lazább együttműködést jelent. Az Európai Parlamentben a politikusok viszont a választókhoz szeretnek beszélni, azért inkább azt a két kifejezést használják, hogy Európai Egyesült Államok, illetve Nemzetek Európája. Nyilván egyik sem tisztán valósulna meg, tehát előbbi sem azt jelenti, hogy megszűnne Magyarország, utóbbi sem jelentené azt, hogy teljesen különálló. Én is azt mondom, hogy az európai nemzetek együttműködésének nincs alternatívája. Itt a formája a kérdés.
A Jobbik hova tartozik?
Ebben a verbális küzdelemben a többségben levő nagy pártcsaládok politikusai azt a kifejezést használják a nemzeti önállóságot megőrizni akaró politikai erőkre, hogy „nacionalisták”. A Jobbik esetében nyilvánvaló, hogy nem rossz értelemben vett nacionalizmusról, ha úgy tetszik, sovinizmusról van szó, csupán a tagállami szuverenitás kellő megőrzéséről.
Nem vagyunk Európa-ellenesek!
Számos alkalommal populistának is nevezik ezeket a képviselőket.
Érdekes kérdés, hogy a populizmus milyen esetben elfogadhatatlan, vagyis megy át demagógiába, illetve milyen esetben jelenti azt, hogy megfelel a nép többségi elvárásának. Amikor az EU jövőjéről szóló tematikus viták voltak, felszólalásaim során számos alkalommal elmondtam, tudomásul veszem, hogy vannak – például Guy Verhofstadt és liberálisai –, akik úgy gondolják, hogy Európa népei számára az az üdvös, ha létrejön egy tagállamok fölött álló kormány. De ők is fogadják el, hogy ha
mi másképp szeretnénk építeni ezt a közös házat,
attól még nem vagyunk Európa-ellenesek!
Mit jelent ez a „másképp építés”?
Ez azt takarná, hogy az intézményrendszer három nagy elemének, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Parlamentnek a szerepe módosulna. Mindenekelőtt a Bizottságnak a túlhatalmát kell megszüntetni, hogy elsődlegesen végrehajtó szerv legyen. Jelenleg ugyanis egyedül neki van jogszabály-kezdeményezési monopóliuma, egyben alkalmanként büntet, mintegy bírósági feladatot is ellátva. Azt is meg kell határozni, milyen esetekben van szükség egyhangú döntésre, milyen esetekben kell minősített többség, illetve lehet együttműködés olyan módon is, amelyben nem minden tagállam vesz részt. Ezekre már kidolgoztak modelleket, és ezek számos esetben eltérnek attól, amik egy nemzetek felett álló szuperállamot jellemeznek.
Az az általános vélekedés, hogy az Európai Egyesült Államok hívei a szocialisták és a liberálisok, míg a Nemzetek Európáját a néppártiak és az eurokritikusok vallják. Ez valóban így van?
Egyáltalán nem! Fél éve például az Európai Néppárt (EPP) egyik spanyol frakcióvezető-helyettese egy, minden európai parlamenti képviselőnek elküldött levele végén azt írta: „Itt az ideje, hogy egyszer s mindenkorra létrehozzuk az Európai Egyesült Államokat!” Természetesen nem állítom, hogy ez a néppárton belül egyöntetű vélemény lenne.
Kortesbeszéd?
Manfred Weber EPP-csúcsjelölt például programadó beszédében ezt mondta: az a párt, amely része akar lenni az Európai Néppártnak, az vallja a minél erőteljesebb és további integrációt! Ez a kampánybeszéd könnyen lehet, hogy az európai balliberális oldalnak szól, ugyanis ha az EPP szerzi a legtöbb mandátumot, akkor
Webernek a bizottsági elnökké választásához szüksége lesz baloldali és liberális EP-képviselői szavazatokra is.
Ők lehetnek a mérleg nyelve?
A közvélemény-kutatások szerint a két nagy frakció, az EPP és az S&D is mandátumokat fog veszíteni, ketten együtt sem fogják elérni a többséget az EP-ben. Vagyis lényeges kérdésekben más politikai erőknek is befolyása lesz.
Ezek lehetnek a liberális ALDE vagy a Zöldek képviselői, esetleg a megerősödő eurokritikusok.
Csak annyi előrejelzésbe bocsátkoznék, amit mindenki elfogad, hogy alapvetően fog átalakulni az európai pártrendszer. De ha már szóba került a Bizottság elnökének megválasztása: ez csak a pártcsaládok közötti megállapodás, hogy az a pártcsalád jelöli a bizottsági elnököt, amelyik a legtöbb mandátumot szerzi. De ez jogilag nem így van:
a Bizottság elnökére az Európai Tanács, vagyis az állam- és kormányfők testülete jogosult javaslatot tenni az EP-nek,
és úgy tűnik, ők nem kívánják átadni ezt az alapszerződésekben biztosított jogosultságot. Felmerült Michel Barnier neve, aki az Európai Unió részéről a Brexit főtárgyalója volt, és az EU oldaláról megítélve jól vezette a tárgyalásokat.
A Fidesz szemmel láthatóan kifele tart az EPP-ből. Az eurokritikus pártok, élén Salvini Északi Ligájával pedig – úgy tűnik – tárt karokkal várnák Orbánékat.
Ezeket a pártokat nem érdekli, hogy Magyarországon milyenek a jogállami viszonyok. Nekik a migráció elleni küzdelemben Orbán Viktor idollá vált. Volt olyan holland szabadságpárti képviselő, aki azt mondta, a magyar kormányt nem vizsgálni kéne, hanem Orbánnak szobrot kéne emelni. Nekik csak az a fontos, a migráció elleni harcban a magyar miniszterelnök karakteresen megjelent. Mást nem vesznek figyelembe. Pedig
mint befizető államok pártjait esetleg érdekelhetné őket, hogy a korrupció csatornáin mennyi pénz folyik el.
Laikusok számára úgy tűnhet, a migráció elleni küzdelemben igazuk van, sőt a Fidesz a Jobbikot is bevándorláspártinak állítja be.
Nagy hazugsága a Fidesznek, mikor azt mondja, hogy egyedül ők az elkötelezettek a migrációval szemben. Meg lehet nézni a Jobbik magyarországi tevékenységét: amikor a Honvédség mozgósításáról volt szó, biztosították a kétharmadot, a jogi határzárat is megszavazták, az én felszólalásaim is határozottan és keményen bevándorlásellenesek voltak. A Jobbik azonban elutasítja a gazdag, fizető migránsokat, valamint a keletről betelepített olcsó munkaerőt is. A Fidesz kampánya viszont az elhallgatás hazugságára épül. Ugyanis 2018. június 28-án az EU legmagasabb fóruma, az uniós csúcs, vagyis, az Európai Tanács, melynek tagja Orbán Viktor is, egyhangú döntést hozott, mely szerint „az EU határain kívülről történő áttelepítés és az Unión belüli áthelyezés önkéntes alapon fog történni”.
Vagyis nincs kötelező migránskvóta.
Ezt a fideszes propagandagépezet egy-két napig Orbán Viktor győzelmeként ünnepelte – egyébként joggal. Ezt a döntést azonban nem sokkal utána mély hallgatás övezte azért, hogy az EP-kampányban az lehessen a Fidesz egyetlen üzenete: csak Orbán Viktor képes megvédeni minket a Brüsszel által ránk szabadítandó migránsok tömegétől, akiknek a kötelező ellátása elveszi a pénzt a közmunkától, segélyektől stb.
De hát Magyarország ellen folyik a kvótaper! Az a kötelező kvóták nem teljesítése miatt indult.
Az egy egész másik eset! 2015 szeptemberében az Európai Tanácson belül a Belügyminiszterek Tanácsa minősített többséggel hozott döntést arról, hogy adott időszakon belül, 2017 szeptemberéig meghatározott kvóta alapján kötelezte a tagországokat migránsok átvételére Olaszországból és Görögországból. E már hatályát vesztett döntés miatti per megy a maga útján. Ezt a múltbéli nem teljesítést nem annulálja, hogy azóta a legfelsőbb fórumon, az uniós csúcson – mint említettem, 2018 júniusában – a jövőre vonatkozóan egyhangú politikai döntés született a migránsátvétel önkéntességéről. Ez utóbbit hallgatják el, hogy legyen mivel riogatni a népet.
Tisztességes bérezést!
A Fidesz egyetlen kampányüzenetét kitárgyaltuk. A Jobbiknak azért van más is, mint a migráció megállítása, ugye?
Fontosnak tarjuk az úgynevezett európai szociális pillér megvalósítását. A közösség 2017 novemberében Göteborgban már elfogadta az erről szóló dokumentumot, azonban félő volt, hogy ez csak szólam marad. A ciklus utolsó ülésnapján végül elfogadtak két uniós jogszabályt is, melyek ennek gyakorlati megvalósítása felé mutatnak.
Nagyon homályos valaminek tűnik ez az európai szociális pillér. Tegyük konkréttá! Az elfogadott uniós előírások konkrétan miről szólnak?
Az EU egy rendelettel létrehozza az Európai Munkaügyi Hatóságot. Ennek indoklásban ez szerepel: „abszurd, hogy a banki normák ellenőrzésére van Bankfelügyelet, de az egységes piac tisztességének az ellenőrzésére mindeddig nem létezett munkaügyi hatóság”. A másik jogi szabályozó egy irányelv, amit tehát a nemzeti parlamenteknek át kell ültetniük a saját jogrendjükbe. Ez pedig az átlátható és kiszámítható munkafeltételekről szól. Utóbbinak indoklása szerint „miközben az egységes piac minden szempontból létrejött és körbe van bástyázva jogokkal, addig a piac tisztességes működése nincs biztosítva, nem engedhetjük meg, hogy a verseny aláássa a munkavállalók számara fontos jogokat”. Továbbá ebben a változó munkaidő-beosztású személyekkel kapcsolatban az indoklás így szól: „Európa egyértelműen szeretné megakadályozni a munkavállalók kizsákmányolását vagy a védelem hiányát az új, rugalmasabb foglalkoztatási formák esetében is, mivel az ellentétes lenne az európai szociális modellel”. Ez tehát azt jelenti, hogy
Orbán Viktor kormányának ennek tükrében kell áttekintenie a nagy tiltakozást kiváltott rabszolgatörvényt.
A Jobbik béruniós kezdeményezése megjelenik benne?
Nagy örömünkre a bérkérdésre is kitérnek. Konkrétan azt olvashatjuk, hogy „a munkavállalóknak joguk van tisztességes megélhetést nyújtó, méltányos bérezésben részesülni”, és ezt a szociális pillérről szóló irat a minimálbérre is érti. Azaz lehetővé kell tenni a minimálbérből a család megélhetését.
A bérkérdésben azért csak papíron egyenrangú a munkaadó és a munkavállaló, a valóságban előbbinél van a pénz, tehát ő diktál. Sőt, mivel jelentős adóbefizetőkről van szó, lobbiérdekeik is megjelennek a döntésekben.
Eddig az volt a gyakorlat, hogy a nagy multinacionális vállalatok befolyást gyakoroltak. Ez most sem fog megszűnni, de
a két új rendelkezés nyomán új irányként a munkavállalók érdekei is megjelennek.
Példaként hoznám fel a Monsanto esetét, akik olyan mértékben kívánták befolyásolni a döntéshozatalt, hogy az EP kitiltotta az épületeiből a cég lobbistáit. Ugyanilyen óriáscég volt az a nagyjából háromszáz vállalat is, akik a 2014 őszi LuxLeaks-botrányban buktak le. Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnöksége, illetve pénzügyminisztersége idején ezek a vállalatok Luxemburgba mint adóparadicsomba jelentkezhettek be, így elvonták az adóbevételeket azoktól az országoktól, ahol ténylegesen működtek, amelyeknek az infrastruktúráját, munkaerejét használták. Csak zárójelben jegyzem meg, Juncker ebbe a botrányba csaknem belebukott, csupán az EPP és az S&D képviselőinek nagykoalíciós együttszavazása mentette meg őt. A Fidesz képviselői ugyancsak Juncker pártját fogták voksaikkal.
A multinacionális nagyvállalatok mekkora részt vállalnak a foglalkoztatásból?
Az EU-ban a munkahelyek kétharmadát a kis- és középvállalkozói szektor (kkv) adja. Azt is mondhatnám, e tekintetben a kkv-k kétharmados többségben vannak. Tehát szociális szempontból is fontos ennek a szektornak a támogatása uniós forrásokból is. Ám
hiába a kkv-k dotálása, a kohéziós pénzek bérnövekedést ösztönző felhasználása, ha ezek a pénzek elfolynak a korrupció csatornáin.
Ezt az EU-ban is látják, és emiatt fennáll a veszélye, hogy hazánk elesik ezektől a pénzektől. A Jobbik képviselői tehát az EP-ben is azt fogják képviselni, hogy Magyarországnak vállalnia kell a csatlakozást az Európai Ügyészséghez. Mert nemcsak, hogy nem csatlakoztunk ehhez a közösségi intézményhez, de nem vállaltuk az együttműködést sem az OLAF-fal, azaz az Európai Csalás Elleni Hivatallal. Így azután az Európai Parlamentben Magyarországot még frakciót vezető uniós politikusok is úgy emlegetik, mint az EU legkorruptabb országa.
A korrupció és a bolgár példa
A Jobbik korábban, megalakulása előtt még élesen kritizálta az Európai Ügyészség felvetését.
Így van! Csakhogy akkor még nem voltak ismertek ennek részletei. Akkor abban a hiszemben volt a teljes magyar politika, hogy ezt az intézményt egy egyhangú döntéssel ránk akarják kényszeríteni. Ezt az elképzelést több tagország megvétózta. Ezért egy úgynevezett megerősített együttműködés keretében hozták létre. Ehhez legalább tizenegy tagállam szükséges. Azóta már meg is alakult az Európai Ügyészség, akkor tizenhat tagállam csatlakozott ehhez az együttműködéshez, amiről az Európai Parlament véleményt formált és szavazott. A Fidesz tartózkodott, én természetesen megszavaztam, hiszen világos lett, hogy
az Európai Ügyészség hatásköre kizárólag két dologra terjed ki: az uniós pénzek felhasználásának, valamint a határon átnyúló áfacsalásoknak a vizsgálatára.
Ráadásul nem is vesz el a tagállami szuverenitásból, mert bűncselekmény gyanúja esetén vádat emelni a tagállami, nemzeti bíróság előtt lehet.
Ezeket a tagállami ügyészség is vizsgálhatja.
Csakhogy a sorozatban napvilágra került korrupciógyanús ügyek körül bebizonyosodott, hogy a magyar bűnüldöző szervek a dokumentált esetekben az elvárható lépéseket sem tették meg. Számomra kimagasló volt az Elios-ügy, ekkor vált világossá számomra, hogy itt nem lesz együttműködés. Jellemző egyébként, hogy a volt szocialista tömbből, ahová érkeznek az EU-s források, mindössze két ország nem csatlakozott az Európai Ügyészséghez: Magyarország és Lengyelország. Az a Bulgária, ahol ugyancsak nagyfokú a korrupció, csatlakozott. Egy közelmúltbeli esetet hadd hozzak fel! Bulgáriában lemondott az agrártárca vezetője, mert felmerült a gyanúja annak, hogy az uniós pénzeket nem szabályosan osztották el. A lemondás okaként azt jelölte meg, hogy nem szeretné, ha ez az ügy kormányát terhelné. A bolgár miniszterelnök a lemondást elfogadta. Magyarországon ez úgy nézne ki, hogy Orbán Viktor a családját érintő korrupciógyanús ügy miatt lemondott, mert nem szeretné, ha ez az ügy az országot terhelné, a lemondást Áder János elfogadta.
Már említettük Michel Barnier főtárgyaló kapcsán a Brexit ügyét. Nem jutnak dűlőre a felek. Mi az EU felelőssége a kilépés elhúzódása miatt?
A kérdés jogos, mert rendszeresen arról hallunk, milyen feszültség alakult ki a brit politikai pártok között. Ugyanis az Egyesült Királyságban, ahol a közvetett demokráciának vannak nagyobb hagyományai, egy olyan népszavazási döntés született, amit a politikusok szemmel láthatóan nem fogadnak el. Variációk sokaságát szavazták le, nem tudnak dűlőre jutni. Ez valóban igaz, de az Uniónak is felelőssége van a kilépési folyamat elhúzódásában. A közösség dogmatikus módon úgy döntött, először lezárja a kilépési folyamatot, majd ezt követően kezdenek tárgyalásokat a további együttműködésről az Egyesült Királysággal. Ezt a menetrendet azonban semmi nem írja elő. A kulcskérdés, hogy milyen gazdasági kapcsolat marad az EU és az Egyesült Királyság között, pontosabban hogy a britek benne maradnak-e a vámunióban. A brit Munkáspárt például, amely a puha Brexit híve, a vámunióban maradás mellett áll, míg a kemény Brexit hívei azt mondják, ha bennmaradnak a vámunióban, akkor az Egyesült Királyság nem tud harmadik országokkal a saját érdekei mentén kereskedni.
Ez a kérdés azonban nem az EU-ra, hanem a britekre tartozik.
Valójában a megoldás az lett volna, ha az Unió és az Egyesült Királyság egy szabadkereskedelmi megállapodás alapjait már a tárgyalások során rögzítette volna. Ennek lefektetése megalapozta volna azt a bizalmat, ami alapján a más szempontok szerint elfogadhatónak tartott kilépési megállapodás megszületett volna.
Lehetségesnek tartja-e, hogy az Egyesült Királyság úgy válik ki az Európai Unióból, hogy – például Norvégiához hasonlóan – az Európai Gazdasági Térség része marad?
Én úgy látom, a britek azzal, hogy a kilépésre szavaztak, az Európai Gazdasági Térségnél nagyobb szabadságot kívántak a maguk gazdaságának és kereskedelmének. Nagyon könnyen előfordulhat, hogy egy vesztes-vesztes szituációval zárul a Brexit. Nyilván az uniós vezetők részéről komoly problémák megoldására van szükség a tárgyalások során, de
egy kicsit úgy érzem, el is akarták venni a kedvét bármely más tagországnak attól, hogy kilépjen az EU-ból.
Magyarországnak maradnia kell az Unióban, vagy felmerülhet a távozás lehetősége?
A jelenlegi helyzetben, azaz kapcsolatainkban, beágyazottságunkban nem látom semmilyen értelmét, realitását a távozásnak. Nekünk a saját érdekeinket kell minél jobban érvényesíteni az Európai Unióban, de ehhez az is hozzátartozik, hogy bizonyos normákat el kell fogadnunk és be kell tartanunk ennek az együttműködésnek az érdekében. A kilépés esetén egy olyan kis gazdaságnak, mint a miénk, rendelkeznie kell egy védőhálóval: milyen gazdasági kapcsolatok tudják pótolni azokat, amiket elvesztünk? Hogy valaha eljöhet-e olyan helyzet, mikor az EU alapvetően egy bomlás irányába halad, és akkor mérlegelnünk kell a távozás és a maradás között, ezt most nem lehet megmondani.
Hazánkra milyen hatással van a Brexit-folyamat?
Két dolog miatt is fontos számunkra, hogy ne megállapodás nélkül záruljon le a kilépés. Egyrészt százezer magyar honfitársunk dolgozik kint, másrészt a gazdasági kapcsolatokat is fenn kell tartanunk.
Sokszor éri az a nem alaptalan vád az Európai Uniót, hogy „senki által meg nem választott brüsszeli bürokraták” döntenek, nem pedig az Európai Parlament, mint az EU egyetlen közvetlenül választott szerve. Ezt nevezik az Unió demokráciadeficitjének. Valóban így van? Ha igen, akkor van-e reális esélye annak, hogy a Parlament szerepe, hatásköre növekedjen?
A Lisszaboni Szerződés megerősítette az Európai Parlamentnek a társjogalkotói szerepét. Ez azt jelenti, hogy az Európai Bizottság által benyújtott jogszabálytervezeteket az Európai Parlament és az Európai Tanács együttesen vitatja meg, kölcsönösen egyeztet, majd szavazunk róla. Valóban legitim kérdés, hogy az EP rendelkezzen-e jogszabály-kezdeményezési lehetőséggel. Ezt én viszonylag magas képviselői küszöbszám esetén tartanám elképzelhetőnek, mert ha egyéni képviselői indítványokkal kellene foglalkozni, az irreális mértékben megterhelné az Európai Parlamentet. Abba azonban gondoljunk bele, hogy ha többletjogokat adnánk az EP-nek, akkor Magyarország szerepe – 21 képviselő a 751 fős Parlamentben – még inkább csökkenne. Én, aki a tagállami szuverenitás fenntartását, részbeni visszaszerzését tartom fontosnak, úgy gondolom, ennek letéteményese a jogalkotásban a Miniszterek Tanácsa.
A nemzeti önrendelkezésről
Milyen területen kellene visszaszereznünk a nemzeti szuverenitást?
Két példát emelnék ki. A talányos elnevezésű, egy átlagos európai polgár részére semmit nem jelentő úgynevezett európai szemeszter lényegében a tagállami költségvetés fő számainak EU általi meghatározását takarja. A tagállamok minden év áprilisában be kell, hogy nyújtsák a maguk úgynevezett stabilitási, illetve konvergenciaprogramjukat. Ezt követően a Tanács véleményében felkéri a kormányokat programjuk kiigazítására, az országspecifikus ajánlások beépítésére, azt ellenőrzi, majd felügyeli a programok végrehajtását. Gyakorlatilag tehát
az európai szemeszter keretében meghatározzák az adott ország költségvetésének fő számait, így a nemzeti parlamentek már csak ezen a kereten belül hozhatnak részletdöntéseket,
és ez már önrendelkezési kérdés. A költségvetés megalkotásának érdemi részét elvonják a szuverén parlamentektől. Egy másik példa lehet a génmódosított növények termesztését szabályozó rendelet. Amikor az Európai Bizottság génmódosított növények termesztésére engedélyt ad, azt a szent sérthetetlen egységes piacra való tekintettel valamennyi tagország számára érvényesen teszi meg. Ha egy ország ezt nem akarja lehetővé tenni, akkor a Bizottsághoz kell fordulnia, és nyomós, „kényszerítő erejű” indokokat kell prezentálnia, hogy a mentesítést megkaphassa. Ugyan a magyar mezőgazdaságnak mindeddig sikerült megőriznie az Alaptörvényben is deklarált GMO-mentességét, de azt adott esetben a Bizottság az uniós jogszabály magasabb rendűségére hivatkozva felülírhatja. Ebben a kérdésben ugyancsak
vissza kell szereznünk azt a jogkört, hogy Magyarország mondhassa ki a végső szót, így megvédhessük agráriumunkat a génmódosított termékektől.
Ön már „rutinos rókának” számít az Európai Parlamentben, a Jobbik EP-listavezetője, Gyöngyösi Márton pedig – bár a diplomácia területéről érkezik – mégiscsak újonc lesz. Milyen területen tudják segíteni egymás munkáját?
Az ő külügyi, külpolitikusi felkészültsége, tárgyalókészsége, nyelvtudása, tapasztalata abszolút alkalmassá tette arra, hogy a párt listájának élén álljon és a Jobbik delegációjának a vezetője legyen. Én azokat a tapasztalataimat, melyek ennek a rendkívül bonyolult uniós jogalkotási rendszernek a sajátosságai, próbáltam, próbálom a jelölttársaimnak átadni. Azon vagyok, hogy ebbe a rendszerbe minél gyorsabban be tudjanak illeszkedni a Jobbik kijutó európai parlamenti képviselői.
Számos ellenzéki érzelmű választó úgy gondolja, az európai parlamenti választáson is közös ellenzéki listára lett volna szükség.
Ez egy teljesen abszurd ötlet volt. Egyrészt elképzelhetetlen, hogy egy listán szerepeljen Dobrev Klárával Gyöngyösi Márton vagy akár jómagam. Másrészt lehetetlen közvélemény-kutatássá degradálni egy olyan EP-választást, mely arról szól, hogy egy változó helyzetben levő Európai Unióban milyen programmal rendelkező képviselőket küld az ország az EP-be. Így azután elképzelhetetlen az is, hogy egy listán szerepeljen a Jobbik olyanokkal, akikkel az előző EP-ciklusban döntő kérdésekben ellentétesen szavaztunk.
Tehát mind a végeredmény, mind az alapelv szempontjából elvetélt ötlet volt a közös ellenzéki lista.
Minden választás a pártok erőfelmérője. Ősszel önkormányzati választások lesznek, ami véleményem szerint nagyobb jelentőségű, mint máskor, mert akkor lehetségessé válik a Fidesz diktatórikus uralmának a megtörése. Az lesz az együttműködés ideje, de akkor sem az ellenzéki pártok közösségvállalásáról lesz szó. Ha a helyi közösségek úgy mérik fel, hogy egy korrupt fideszes vezetés leváltásának módja az ellenzéki pártok helyi megegyezése, azt a cél érdekében meg kell lépni.
Ám most az Európai Parlamentbe választunk képviselőket.
Vagyis lehetőség adódik kifejezni adott pártok iránt a támogatásunkat, annak itthonra és külföldre szóló üzenetét is figyelembe véve. Képmutató lennék, ha ennek az interjúnak a végén nem kérném a szavazatokat a Jobbik Magyarországért Mozgalom listájára. Kérem ezt nemcsak elkötelezett szimpatizánsainktól, hanem azoktól is, akiknek nincs szoros pártkötődésük, de elegük van a velejéig korrupt, rágalmazó és gyűlölködést szító Orbán-rezsimből. Nekik ajánlom, választásukhoz tekintsék mérvadónak, hogy a Fidesz melyik pártot igyekszik a legkülönfélébb, aljas eszközzel tönkretenni.