Az Európai Bizottság elnöke, az Európai Tanács elnöke, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője, az Európai Központi Bank elnöke. Őket választják vagy épp jelölik az uniós állam- és kormányfők úgy, hogy a csomagban szerepel még az Európai Parlament elnöke is. Öt évig ők fogják vezetni a négyszázötvenmilliós közösséget, ezért nem mindegy, milyen az egymáshoz, illetve az őket kinevezőkhöz fűződő viszonyuk.
Az európai diplomácia az EP-választások után az úgynevezett „top jobs”, vagyis a legfőbb pozíciók elosztásáról szól. Új vezetőt kap a frissen megválasztott Európai Parlament (EP) mellett az uniós állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács és a Tanács politikai döntéseinek végrehajtásáért felelős Európai Bizottság is. Ugyancsak dönteni kell az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének személyéről. Az EP-választástól függetlenül lejár Mario Draghinak, az Európai Központi Bank elnökének nyolcéves mandátuma is, melyről ugyancsak a Tanács jogosult dönteni.
Megmutatjuk, az egyes intézmények, illetve vezetőnek mire is terjed ki a hatásköre.
Az Európai Bizottság elnöke
Fideszes nyelven ő „Brüsszel”, nem véletlenül szerepelt Jean-Claude Juncker leköszönő bizottsági elnök ezen a „néven” a fideszes óriásplakátokon. Az Európai Unió súlyos demokráciadeficitje, hogy a legfőbb végrehajtó szervről, a Bizottságról, illetve annak elnökéről nem az uniós választópolgárok döntenek. (Halkan jegyezzük meg, az Európai Parlamentet is csak 1979 óta választják közvetlenül a polgárok, korábban a Közgyűlésbe a tagállamok delegálták a tagokat.) A Bizottságba minden tagállam egy biztost delegál.
A közvetlen választás demokráciadeficitét lett volna hivatott csökkenteni a csúcsjelölti rendszer. Az európai pártcsaládok megegyeztek, hogy a legtöbb mandátumot szerző pártcsalád csúcsjelöltje automatikusan a Bizottság elnöke lehet. Csakhogy az Európai Unióról szóló szerződés kiköti, hogy az ő személyét az Európai Tanács jelöli, mégpedig a kettős többség szabálya mellett megerősített minősített többséggel. Ez azt jelenti, hogy a tanácsi tagok esetében nem 55, hanem 72 százaléknak egybehangzóan szavazni, emellett a kettős többségi szabály miatt az is szükséges, hogy ők legalább az unió népességének 65 százalékát tegyék ki.
Emellett létezik az úgynevezett blokkoló kisebbség, amit legalább négy tanácsi tag alkothat úgy, hogy ők legalább a népesség 35 százalékát kell, hogy képviseljék. (A Visegrádi Négyeket túldimenzionáló Olvasóinkat le kell, hogy hűtsük: népességarányunk mindössze 12,41 százalékra rúg, tehát önmagában a V4 kevés a blokkoló kisebbség megszületéséhez.) A blokkoló kisebbség vétót emelhet akkor is, ha egyébként megszületett a megerősített minősített többségi döntés.
Ha megszületett a Tanácsban a megerősített minősített többség, és nincs blokkoló kisebbség sem, akkor a jelölt személyéről az Európai Parlament szavaz. Itt már csak egyszerű többségi döntésre van szükség. Eddig viszonylag könnyű volt a dolguk: a konzervatívokat tömörítő EPP (ismertebb nevén a Néppárt) és a szociáldemokratákat tömörítő S&D együtt megszerezte a 751 fős EP-ben a mandátumok több mint felét, és ahogy fejlett, konszenzusos demokráciákban szokás, megegyeztek egymással, majd megszavazták egymás Tanács által jelölt aspiránsait. Most azonban a két nagy politikai csoportosulás együtt sem rendelkezik a mandátumok felével, így valószínűleg a megerősödött liberális pártcsaláddal (eddig ALDE néven futottak, most Renew Europe lesz az új elnevezésük), esetleg a Zöldekkel kényszerülnek három- vagy négyoldalú megegyezésre.
A Bizottság elnökének hatásköre elég tág:
- dönt a Bizottság szervezeti felépítéséről,
- elosztja és bármikor újraoszthatja a Bizottság tagjai között a hatásköröket,
- az egységes európai érdekeknek megfelelően meghatározza a Bizottság politikai menetrendjét,
- bármikor lemondathat bizottsági tagot.
Emellett ő képviseli a Bizottságot
- az Európai Tanács ülésein,
- a G7 és a G20 találkozóin,
- unión kívüli országokkal folytatott kétoldalú megbeszélések során,
- a Parlamentben és a Tanácsban a viták idején.
Az Európai Tanács elnöke
A Tanács az EU legfőbb döntéshozó szerve, általában havonta ülésezik, döntéseit vagy szótöbbséggel, vagy minősített többséggel (ritkább esetekben megerősített minősített többséggel), vagy teljes konszenzussal hozza. A Bizottság feladata ezeknek a tanácsi döntéseknek a végrehajtása (lenne). Tagjai az egyes tagállamok állam- és kormányfői, gyakorlatilag Franciaország és Románia, ahol a prezidenciális berendezkedés erősebb, az államfőt küldi, a többi ország mind kormányfővel van jelen.
Elnökét a tagok megerősített minősített többséggel választják két és fél évre, egyszer újraválasztható.
Hatásköre az alábbi ügyekre terjed ki:
- elnököl az Európai Tanács ülésein, és előmozdítja annak munkáját,
- a Bizottság elnökével együttműködve és az Általános Ügyek Tanácsában folytatott munka alapján gondoskodik az Európai Tanács munkájának előkészítéséről és folyamatosságáról,
- erőfeszítéseket tesz az Európai Tanácson belüli kohézió és konszenzus megteremtésére,
- az Európai Tanács minden ülését követően jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek.
A Tanács elnöke képviseli az EU-t:
- az EU közös kül- és biztonságpolitikájával kapcsolatos kérdésekben (a külügyi és biztonságpolitikai főképviselővel együtt),
- nemzetközi csúcstalálkozókon (rendszerint a Bizottság elnökével együtt).
Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője
Ő a Bizottság egyik alelnöke, valamint a Külügyek Tanácsa (gyakorlatilag a tagállamok külügyminisztereinek grémiuma) elnöke is. Mint írtuk, ugyancsak a Tanács választja megerősített minőségi többséggel, de kell a Bizottság elnökének a jóváhagyása is. Ez az oka, hogy a cikkben tárgyalt „top jobs” általában egy csomag, amit a Tanács hosszas huzavona, egyezkedések és kompromisszumok árán dönt el.
Hatásköre:
- összehangolja az EU közös kül- és biztonságpolitikáját,
- koordinálja az EU külpolitikájának eszközeit: a fejlesztés, a kereskedelem, a szomszédságpolitika, a humanitárius segítségnyújtás és a válságkezelés,
- konszenzust alakít ki a tagállamok között a külügyminiszterek, védelmi miniszterek, kereskedelmi és fejlesztési miniszterek üléseinek alapján,
- felszólal az EP-ben kül- és biztonságpolitikai kérdésekben.
A kül- és biztonságpolitikai főképviselő képviseli az Uniót nemzetközi találkozókon (pl. az ENSZ-ben).
Az Európai Parlament elnöke
Ő a kakukktojás, ugyanis az Európai Tanácsnak, vagyis az állam- és kormányfőknek jogilag semmi beleszólásuk nincs az ő személyébe. Őt ugyanis az Európai Parlament választja egyszerű többséggel. Mégis része szokott lenni a Tanács „csomagjának”, mivel az EP úgynevezett társjogalkotó. Ez azt jelenti, hogy az egyes szakminiszterek tanácsa által beterjesztett uniós jogszabálytervezetkről úgynevezett együttdöntési eljárás keretében szavaz, ahhoz módosításokat is elfogadhat.
Az EP elnökének hatásköre:
- irányítja a Parlament és szervei munkáját,
- vezeti a plenáris üléseken folytatott vitákat,
- ügyel a Parlament eljárási szabályzatának tiszteletben tartására,
- az Európai Tanács minden ülésének kezdetén kifejezésre juttatja a Parlament álláspontját és aggályait a napirenden szereplő pontokkal és egyéb témákkal kapcsolatban,
- aláírásával jogerőre emeli az Európai Unió EP által elfogadott költségvetését,
- a Tanács elnökével közösen aláírja a rendes jogalkotási eljárás szerint elfogadott valamennyi jogalkotási aktust.
Az Európai Központi Bank elnöke
Az Európai Központi Bank (EKB) a közös monetáris politikáért felel, azaz azért, hogy az EU-ban és az eurót használó országokban is megfelelő pénzmennyiség álljon a gazdaság rendelkezésére. Ez kemény „közgazdászmeló”, ugyanis ha túl kevés a pénz a gazdaságban, az lassítja azt (nem tudnak kereskedni a gazdasági szereplők), míg ha túl sok, az inflációt gerjeszt. Így az EKB kormányzótanácsa, mely a hatfős igazgatóságból (közte az elnökből), valamint az euróövezet 19 jegybankelnökéből áll, felettese valamennyi uniós jegybankelnöknek, a Magyar Nemzeti Bank mindenkori elnöke egy ötforintost sem verethet vagy vonhat ki a forgalomból az ő engedélyük nélkül.
Az EKB elnökét ugyancsak az Európai Tanács választja meg 8 évre, azonban nem újraválasztható.
Vagyis az ezekben a percekben kezdődő, „top jobsról” döntő EU-csúcson a csomagban ők szerepelnek: bizottsági elnök, tanácsi elnök, EP-elnök (bár az uniós jogszabályok szerint semmi közük hozzá), kül- és biztonságpolitikai főképviselő, EKB-elnök. Aki hozzászokott az elmúlt kilenc (vagy harminc) évben az erőből politizálásnak, annak furán hangzik, de igenis lehetséges a kompromisszum.