Csányi Sándor, az MLSZ néhány napja újraválasztott elnöke beszédében nagy sikernek nevezte, hogy a korábbi szűk esztendőket követően vezetése alatt ömlött a pénz a labdarúgásba. A milliárdos bankár persze jól tudja, hogy mindehhez az állam hathatós segítsége jelentette a kulcsot, mintsem a piaci alapú működés.
Az élsportba, különösképp a labdarúgásba öntött közpénzek - túl a stadionépítéseken és a többek közt a köztévé által is kifizetett, piaci ár feletti közvetítési díjakon túl - jelentős részét képezi a sportköznyelvben csak TAO-nak nevezett támogatási modell. Ezt az Orbán kormány 2011-ben vezette be, lényege, hogy a nyereséges magáncégek az államnak befizetendő társasági adó egy részét az élsportra, ezen belül is infrastruktúra-fejlesztésre vagy utánpótlásra fordíthatják. A támogatásra az egyesületeknek pályázniuk kell, az ellenőrzés és a jóváhagyás pedig az MLSZ feladata. (Orbán Viktorék szerint ez így már nem közpénz, legalábbis ezzel védekeztek, mikor egyesek vitatták a Felcsúton TAO-pénzekből épült stadion szükségességét.)
Az elmúlt egy évben ilyen módon
31,2 milliárd forint jutott a labdarúgásra.
Kétségtelen, a pénzből nemcsak élcsapatok részesültek - bár meglepően sok nagyobb cég gondolta úgy, hogy a támogatását önkéntesen épp a felcsúti Puskás Akadémiának ajánlja fel -, az összeg jelentős része kisebb csapatoknál landolt, ami az utánpótlásnevelés és a futball tömegesítése szempontjából is hasznos lehet. Más kérdés, mily módon is használták fel ezeket a pénzeket, és valóban megfelelően tudta-e ellenőrizni az MLSZ azok felhasználását. Csányi Sándor az MLSZ közgyűlésén megtartott beszédében büszkén mesélte, hogy a pénzek elköltését roppant szigorúan ellenőrzik, a tízmilliárdokból
250 millió forintot
vissza is fizettettek a szabálytalanul költekező klubokkal.
Így folynak el a pénzek
A Futballsznob blog egy remek, megdöbbentő összeállítást közölt néhány kirívó esetről.
- Felsőtárkányban például közel százmillióért építettek új öltözőt, majd egy évvel később 32 millióért bővítették azt,
- ezt követően 1,75 milliós beszerzési áron vásároltak öltözőpadokat fogas állvánnyal. A blog számításai szerint ilyet 30469 forintért is lehet vásárolni, ilyenből pontosan 57,5 darab jött volna ki, melyeken több százan fértek volna el egyszerre.
Mindezt úgy, hogy az önkormányzatnak hosszú ideje nincs pénze például a csapadékvíz elvezetésére, a fenti beruházások egy részéhez mégis segített önrészt nyújtani a csapatnak. Annak a csapatnak, melynek évekkel ezelőtt felbukkant mesés névadó szponzora a Fortress volt, holott már a megállapodást megelőzően fél évvel eltiltotta őket az MNB a pénzügyi szolgáltatásoktól, mert csalást gyanítottak a piramisjátékot folytató cégnél. A cég tulajdonosát 2014 októberében előzetes letartóztatásba is helyezték.
Az előrelépés... mindegy.
És hogy milyen eredménnyel párosulnak az elköltött tízmilliók? Idézünk a blog cikkéből:
"A közvetlenül a fiatalokra költendő 21 millió forintot (plusz külön még egyet az edzők fizetésére) egy olyan utánpótlásra fordíthatták-fordíthatják az idén, amelynek négy, nagypályás bajnokságban induló csapata eddig játszott összesen 76 meccset, és ebből 72-szer kikapott. Az U14-es és az U21-es gárda szinte kihúzhatja magát, ők két-két győzelemmel utolsók csoportjukban, viszont a 17 és 15 év alattiak még pontot sem szereztek, utóbbiak viszont kaptak meccsenként átlag 18 gólt. Ami persze nem nagy meglepetés, hiszen tavaly ezek a srácok egy egész idényt tudtak le 100%-os vereségaránnyal és -316-os gólkülönbséggel, még az U14-es csapatban. Vagyis van olyan felsőtárkányi reménység, aki két éve minden egyes bajnoki meccsén kikap, átlagban 10-20 góllal. A nevelésükre meg közvetlenül (tehát az infrastrukturális fejlesztések mellett) az utóbbi két pályázati ciklusban jóváhagytak 33 millió forintot, amely 90%-ban az állam kieső adóbevételeiből finanszírozható (Tao), a többi pedig önrész, azaz fizetheti az önkormányzat."
Persze nemcsak Felsőtárkányban ez a helyzet, Cibakházán például darabonként 3500-ért vettek negyven darab fürdőlepedőt (1690-ért is vásárolhattak volna), és 2,3 milliót költenek egy napi 8 órában dolgozó főállású gondnokra, miközben a játékosok 12 órát edzenek összesen egész héten, Rábapordányban papíron 50 ezer forintért vásároltak 10 csomag bemelegítő krémet, holott a legnagyobb kiszerelésű Ben Gay is csak 1214 forintba kerül, Semjénházán pedig darabonként 30 ezerért vettek meccslabdákat.
A cikk több csapat felettébb érdekes költekezéseit és eredményeit is megemlíti, tényleg érdemes végigolvasni.
A helyzet tehát a következő: miközben különös túlszámlázások révén folynak el milliárdok a semmibe, a csapatok azért tartanak fenn utánpótláscsapatokat, mert az feltétele a támogatásoknak. Míg valakik busás hasznot tesznek zsebre, a labdarúgás fikarcnyit sem fejlődik, sőt, tizenéves gyerekeket aláznak meg azzal, hogy hetente szenvedtetnek el velük 10-20 gólos vereségeket azért, hogy fel tudják venni a támogatásokat. Az MLSZ pedig egész egyszerűen képtelen ellenőrizni a folyamatokat, hiszen a tízmilliárdok akár több százezer tételben kerülnek kifizetésre.
Újabb fejezet a Csányi-féle sikertörténetből. Folytassa, elnök úr!
(Címlapfotó innen.)