(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Nincs B terv: a lakható exobolygók és az élhető Föld nem felcserélhetők! – ezzel a címmel jelent meg egy cikk a csillagaszat.hu-n. Az utóbbi időben elég gyakran látogatom ezt az oldalt, mert kifejezetten jól esik kicsit elmélyülni a magasságokban, ahol a Földről nézve a csillagok vannak. Ahol nem vagyunk mi, emberek, hiszen mi kizárólag ott létezünk, ahonnan felfelé nézünk: a Földön. Amit módszeresen teszünk tönkre, a jelek szerint sokkal gyorsabban, mint ahogyan azt korábban, akár néhány évvel ezelőtt is gondolták a tudósok. Ezek a kilátások (is) adják az alapját azoknak a sci-fiknek, amelyeknek témája, hogy a tönkretett, élhetetlenné vált otthonunk helyett újat keresünk egy másik csillagrendszerben. Ami persze izgalmas, és ilyen filmeket nézve sokan talán tényleg számolnak annak lehetőségével, hogy ha a Földet végleg kicsináljuk, akár irreálisan rövid időn belül költözhetünk is.
Hát nem. Egyáltalán nem, ahogyan az említett cikk címe sommázza a helyzetet: nincs B terv. Mert – állapítja meg a szerző – „A Naprendszeren kívüli bolygók kolonizálása elképzelhetetlenül nagy technikai kihívás – kisebb léptékben ugyanez igaz a Naprendszeren belül is, például a Mars esetében –, amelyre a tudomány és a technika mai állása szerint még évszázadokig semmi reményünk, kicsiben sem, nemhogy az egész emberiség szintjén.” Tehát maradunk. Jó sokáig még.
Egy ideig nem tudtam hova tenni azt a kifejezést, hogy a klímaszorongás. Érteni véltem, talán szinte értettem is, de nagyjából átérezni csak azután voltam képes, hogy egy barátom elmondta, a tizenéves gyermekeinek ez egy teljesen létező, a mindennapi életükre befolyással bíró probléma. Hogy aggódnak amiatt, ami a bolygónkkal történik. Ezt pedig nekünk, idősebbeknek nem elég elfogadni, hanem a generációs különbséget, különbségeket lebontva fel kell zárkóznunk hozzájuk abban, hogy súlyának megfelelően tekintsünk erre a krízisre.
Amiben talán segít az is, ha olyan információkkal találkozunk, mint amit éppen e sorok írásakor, a hírek között barangolva olvastam a hvg.hu-n, miszerint a tudósokat sokkolta, hogy a grönlandi jégtakaró egyik legmagasabb pontja felett több órán át esett az eső. Ilyen jelenséget először jegyeztek le, és egyértelműen a felmelegedés jelének tartják.
Minden jel szerint egyre több extremitásra kell számítanunk a Föld időjárásával összefüggésben. Az emelkedő tengerszint miatt partmenti településeken élők milliói veszíthetik el otthonaikat, máshol az elviselhetetlen forróság tesz élhetetlenné addig lakott területeket, éppen ezért a gondolkodásmódunkban is meg kell jelenni bizonyos fokú extremitásnak, vagyis tudatosítani, hogy
nagyon hamar nagyon nagy baj lehet (van) a bolygónkkal, és ha ezen nem sikerül gyökeresen változtatni, akkor B terv nyilvánvaló hiányában bukhatjuk az egyetlen lehetséges tervet, az A tervet: a Föld, s vele a teremtett világ, benne az ember megmentését.