Ha fontos üzleti tárgyalásra vagy randevúra készül, azt ajánljuk, ne vigyen magával Pálpusztait, ugyanis szaga olyan erős, hogy minden zacskón, minden táskarétegen képes áttörni, és meg-meglegyintheti orrunkat sajtkategóriában igen kellemes, döghöz vagy lábhoz hasonlítható illatanyagaival, ilyen helyzetben azonban kellemetlen perceket okozva számunkra.
Karakteres illatánál fogva van, aki már messziről kerüli, de rajongói is akadnak szép számmal, akik rendszeres fogyasztói, méltatói e sajtkülönlegességnek. Azt hírlik, a Pálpusztai egyszerűen romolhatatlan! Ugyanis a penészréteg olyan hatékonyan védi, hogy íze az idő elteltével semmit sem csorbul, esetleg csak még „Pálpusztaibb” lesz! Ehhez képest egy lelkes sajtfogyasztó arról számol be egy gasztronómiai blogon fellelhető levelében, hogy mégiscsak látott megromlott Pálpusztait. „Na ne!” – mondjuk hátrahőkölve, és már sértve is érezzük magunkat büszke magyarságunkban – „Még hogy egy Pálpusztai!” De újfent kiderül, az újságírók provokatív fortélyaihoz még mindig nem szokott hozzá tiszta szót kedvelő magyar fülünk, bajuszpödörve (már akinek van) kacagjuk – mégis kétkedőn: „De hát ez csak rágalom lehet!”
És nem, kedves legbüdösebb sajtunkra büszke magyar olvasók, nem rágalom, hiszen az említett bejegyzésből kiderül, a több hónapja állott Pálpusztaik igenis „megromlottak”: beléjük költöztek a sajtkukacok! De hát ez egy igazi sajtínyencet ugyan nem távolít el boldog elfogyasztásától (hiszen még olyan sajt is létezik, amelyet a kukacok érlelnek meg, egy-két szegénykonyhás éhenkórász potyakukac tehát nem oszt, nem szoroz), így – amint olvashatjuk – vígan eszi meg a hívatlan vendégek eltávolítása után az elégedett pálpusztai-tulajdonos a penészes, lágy kockát.
A Pálpusztai sajt nevét – azzal ellentétben, ahogy elsőre gondolnánk – nem egy helységről kapta. A Pálpusztai annak idején a lóversenypálya mellett elhelyezkedő, és arról elkeresztelt Derby-sajtgyár termékeként került piacra, kitalálója Heller Pál sajtgyár-tulajdonos volt. A különleges sajt, mely leginkább a csemege romadur sajthoz hasonlítható ízvilágú, a tulajdonos keresztneve után kapta a „Pál” nevet, majd ehhez a jobb hangzás érdekében tették hozzá a „pusztai” tagot. De úgy is mondhatjuk, létrehoztak ezzel egy települést, amelynek lakosai egytől egyig mind sajtgyártással foglalkoznak, és amely helyileg mindig éppen ott helyezkedik el, ahol a Pálpusztait gyártják!
Még egy érdekesség: heti egy-egy Pálpusztai az 50-60-as években a magyar katonáknak rendszeres ellátmányához tartozott, mivel a gyomorra és a bélflórára köztudottan jótékony hatással van. A kapható sajtok között ma is nagyon egészségesnek számít, hiszen semmiféle tartósítószert és színezéket nem tartalmaz. Ezzel szemben élő flórában gazdag, amelyek segítik a bélflóra munkáját, segítséget nyújtanak a megbetegítő baktériumok visszaszorításában. (Sajnos a hőkezelt, tartósított élelmiszerekből legtöbbször hiányzik az élő flóra, amely pedig elengedhetetlen az egészséges szervezet számára.)
Ha hirtelen Pálpusztai-kóstolásra adnák fejüket, és netán van kedvük borral kísérni a kis büdöst, a szakértők a félédes, fehér cserszegi fűszerest ajánlják. Szakértők azt ajánlják, fogyasztás előtt néhány órával mindenképpen vegyük ki a hűtőből. Egyes lelkes sajtművelők pedig még tovább bolondítják egy kis piros paprikával, borssal megszórva és még pár napig visszazártan érlelve, vagy fogyasztás előtt olívaolajba áztatva érlelik még néhány napig szobahőmérsékleten.
Nem szaporítanánk feleslegesen a szót e különleges tradicionális magyar sajtkészítmény leírhatatlan ízvilágának taglalásával, inkább azt ajánljuk annak, aki még nem ismeri, járjon utána!