Egy ismerősöm, aki régebben többször is megfordult a közvetlen környezetében, azt mondta, ha fociról volt szó, vagy kint voltak a pályán,
labdarúgó közegben Orbán egészen máshogy viselkedett. Otthon érezte magát, sokkal pozitívabb lett a kisugárzása.
A felcsúti labdarúgó akadémia Puskás Ferenc születésének 80. évfordulóján, 2007. április 1-én vette fel a legenda nevét.
Az ünnepélyes eseményen természetesen beszédet mondott az akkor ellenzékben lévő Fidesz első embere, az akadémia alapítója is. Az erről készült videó méltatlanul kevés, mindössze 332 megtekintést generált eddig a Youtube-on.
Pedig, van benne 1 perc 23 másodperc, ami nagyon pontosan rávilágít a miniszterelnök és a foci kapcsolatára, s így támpontot ad annak megértéséhez, hogy
a kormány miért öl milliárdokat stadionokba, miért teremtette meg a lehetőségét a TAO-nak, és miért nőtt ki a miniszterelnök házának sarkából a Pancho Aréna.
A Orbán beszédének lényege 8:45-10:08-ig hallható, a videó alatt pedig olvasható.
"Van-e olyan fiú gyerek, aki soha sem álmodott arról, hogy egyszer, egy hatalmas stadionban, több tízezer néző hangorkánja közepette, egy gyönyörű csel után betalál.
Bombagólt lő az ellenfél kapujába. A lelátó tombol, és ahogy fut visszafelé, magasba lengetve a kezét, a társak a nyakába ugranak és mindenki őt ünnepli. Melyik fiú ne álmodozna arról, hogy egyszer aranyérmet akasztanak a nyakába. Gólkirályként ünneplik, megismerik az utcán, a lányok megfordulnak utána és autogramot kérnek tőle.
Ez az egyik legszebb álom egy fiatal fiú életében. Én sem felejtem el soha. Ez ama nagy álmok egyike, amelyért érdemes élni. És valóban élni kell értük, mert csak akkor, csak akkor teljesülnek, ha érte élünk.
(...) Mindazok, akik mostanság, szombat reggel focicsukát húznak és összejönnek valahol, a játék örömében, magukról megfeledkezve rúgják a bőrt, igen, egyszer majd ők is stadionban játszhatnak. Egyszer csillagok lehetnek, egyszer elérhetik a céljaikat, igen, egyszer megvalósíthatják az álmukat. Csak ragaszkodjanak hozzá!"
Miután végignéztem Orbán Viktor beszédét, azonnal egy dokumentumfilm-sorozat jutott eszembe, aminek első részét két nappal korábban láttam az HBO-n.
Ebben olyan szülőket mutattak be, akik gyermekeiket profi sportolónak nevelik. Szülők, akik ráerőltetik vágyaikat a fiaikra, lányaikra.
Most újranéztem az epizódot. A sportszülőket bemutató rész után egy stúdióbeszélgetés következik.
Az egyik vendég Todd Marinovich, volt NFL-játékos. Ambiciózus apja intenzív, kemény edzéssel faragott belőle sportolót.
Az Oakland Raiders igazolta le, ám sikerei ellenére, a nyomás miatt Todd a drogokhoz nyúlt, ami végül derékbe törte a karrierjét.
A másik meghívott Larry Lauer, az Amerikai Tenisz Szövetség pszichológus szakértője, aki tanulmányt írt a szülők szerepéről.
Lauer a stúdióbeszélgetésben kitér az úgynevezett optimális nyomásra, ami azt jelenti, hogy
"részben te szabod meg a kereteket, de azért nem mindenben, mert ha mindent ellenőrizni akarsz, az ellen a gyerek lázadni fog."
Az optimális nyomás határairól Todd Marinovich azt mondja,
"az ideális az, ha a két szülő ellenőrzi egymást, mert a lényeg mindig a külső kontroll."
A jelek szerint Orbán Viktor esetében hiányzik ez a külső kontroll. Nincs senki, aki azt mondaná:
Te, Viktor, lehet, hogy több stadion már nem kéne; lehet, hogy legalább a saját alaptörvényünket betarrthatnánk stb.
Hivatalosan Áder János államfő ugyan, aki lehetne bizonyos szinten ez a külső kontroll, de nem az, helyette inkább a kormányfő beosztottja.
Larry Lauer sportpszichológus kifejti: "Az optimális nyomás első számú szabálya, hogy kinek a célja? Amikor Andre (a filmben szereplő golfozó kislány édesapja - a szerk) a saját ámairól beszélt, az épp az ellenkezője annak, mint amit a szülőknek próbálok tanítani."
Nem veszem magamnak a bátorságot, hogy olyan kinyilatkoztatást tegyek, amelyhez sem jogom, sem szakképesítésem nincs. De a felcsúti beszédből, illetve sportszülőkkel foglalkozó dokumentum-filmből arra a következtetésre jutottam, hogy ma
a kormány azért költ nyakló nélkül a magyar focira, mert Orbán Viktor be nem teljesített vágya, hogy világhírű focista legyen, ezekben a közpénzből finanszírozott beruházásokban kompezálódik.
Hogy Orbán Viktor eltökélt a magyar foci fejlesztésében, nem kérdés. Az viszont tény, hogy ebből a lényeget, az eredményeket nem látjuk.
Orbán futballszeretetéből nekünk annyi jut, hogy a jórészt fideszes vezetés alatt álló klubok egyre szebb stadionokban játszhatnak, egyre kevesebb néző előtt. A stadion-beruházásokból profitálnak a Fideszes cégek, a TAO-n keresztül pedig közpénzmilliárdok áramolnak a miniszterelnök környezetébe.
De még ez sem lenne akkora baj, ha az ország állapota nem csupán a propaganda szintjén, hanem a valóságban is jó volna.
Ahogy Vona Gábor fogalmazott: ha Orbán Viktornak a foci és a stadionépítés a hóbortja, neki a legjobb kórházak építése és a minőségi oktatás megteremtése lesz az.
Megjegyzem: ha az elmúlt 27 év kormányai nem fosztották volna ki az országot, bőven jutna mindkettőre.