Szépen haladunk előre az évvel. Emlékszünk, januárban elfelejtett megbukni az Orbán-rezsim, februárban belebonyolódtunk a busójárás - Valentin-nap vitájába, márciusban bedőlt a Quaestor, majd beköszöntött az április, jó sok széllel, ahogyan az ilyenkor lenni szokott.
Erősen indult a hónap, ahogyan az bolondok napjától el is várható. Gondolkodtunk a kollégákkal, milyen poénnal lehetne feldobni ezt a jeles dátumot – ám az élet, illetve a hazai politikai elit ismét sokkal erősebbnek bizonyult bármilyen képzeletnél. Ezen a napon szavazott ugyanis az Országgyűlés a Quaestor-botrány apropóján hozott vagyonzárolási törvényről. A jogszabálynak egy apró gyengéje volt – hogy éppen a hangos botrány közepette bedőlt Fidesz-és MSZP-közeli cégre nem vonatkozott. A kormánypárti abszurditást azonban ezúttal is megbízhatóan múlta felül az ellenzéki Kész Zoltán, a parlamentbe (javarészt kemény antikorrupciós kampányának köszönhetően) frissen bekerült ifjú balliberális titán nem szavazta meg a svindler brókerek vagyonának elkobzását. Az április elsejét azonban kétségtelenül a szocialisták maxolták ki, akik azt kérték Áder Jánostól, ne írja alá a frissen elfogadott törvényt. Amit pár órával azelőtt ők is megszavaztak. A hónap közepére megszületett a károsultak mentőcsomagja is. Igaz, ezt később az Alkotmánybíróság kaszálta el – de az már egy másik hónap krónikájához tartozik.
Mediátor Marcsitól vörös Zsoltiig
Pénzügyi botrányok terén amúgy is meglehetősen erős harminc nap volt ez. A magyar kriminalisztika történetébe alighanem arany betűkkel fogják felírni Bíró Péter nevét. A Lombard Kézizálog Zrt tulajdonosa ugyanis április 8-án fogta magát, besétált a rendőrségre, és önfeljelentést tett. Az üzletember csalással vádolta meg önmagát. Az mondjuk egy hónapig még eltartott, míg előzetesbe tették, de azt nem lehet tagadni, hogy nagyon igyekezett. A céggel együtt – a Quaestor által magával rántott Győrhöz hasonlóan – a pápai NBI-es focicsapat is bedőlt. Ekkor ezt még biztosan nem lehetett tudni, ám a felhők már erősen gyülekeztek a Perutz stadion felett.
A hónap második felének korrupciós celebje Kun-Mediátor Marcsika lett, aki Karcagról lépett le több mint nyolcszáz ügyfelet és több milliárd forintos kárt hátrahagyva. Az ál-brókert a hatóságoknak azóta sem sikerült előkerítenie, így hitelezői elkeseredésükben már „vérdíjat” tűztek ki a fejére. Ahogyan a magyar politikai kultúra nagykönyvében meg van írva, a botrány szinte egyből politikai sárdobálásba csapott át. Varga Mihály „szocialista és szélsőjobboldali” szálakat vélt felfedezni az ügyben, ám, amikor a Jobbik azzal vágott vissza, hogy a Marcsika (a.k.a Dobrai Sándorné) Fazekas Sándor agrárminiszter karcagi polgármestersége idején külsős bizottsági tag volt, a Habony Művek hirtelen ejtette a témát.
Áprilisban nem csak a csalók adtak munkát a zsaruknak. Zalaegerszegen egy 18, Kaposváron egy 20 éves lány meggyilkolása borzolta a kedélyeket. Utóbbi egy dohánybolt kirablása közben történt, rávilágítva a trafikok lefóliázásának még magyar körülmények közt is kiugróan kretén gyakorlatára. A brutális bűncselekmények ismét alkalmat adtak arra, hogy a Fidesz újratöltse a halálbüntetés örökzöld témáját. Persze csak okosba', összekacsintva, mondván: „mi szeretnénk, de a csúnya Unió miatt úgysem lehet”.Ebben a hónapban két másik, rendkívül veszélyes bűnözőre is lesújtott az igazságszolgáltatás. Szegeden egy 61 éves hölgyet ítéltek el „holokauszttagadó” Facebook kommentje miatt, Budapesten pedig az a nő kapott 3 év (!) letöltendő (!!) börtönbüntetést, aki még 2013-ban kevert le egy pofont a Pride egyik résztvevőjének. E remek, igazi demokratikus jogállamhoz méltó verdikteket két jogvédő szervezetnek, a Tett és Védelem Alapítványnak, illetve a Háttér Társaságnak köszönhetjük. Hogy a megátalkodott idealisták is tisztában legyenek azzal, milyen országban is élünk, ugyanebben a hónapban mentették fel Nyári Zsoltot, a Zöld Baloldal szóvivőjét önkényuralmi jelkép használatának vétsége alól. A szélsőbaloldali politikust egy vörös csillagos, sarló-kalapácsos kitűző miatt állították elő rendőrök még 2012. május 1-jén.
Pofonok Brüsszeltől Tapolcáig
15-én megérkezett a menetrend szerinti újabb tasli Brüsszelből: az Európai Bizottság felfüggesztette a gazdaságfejlesztési operatív program (GOP) kifizetéseit. Pár nappal később aztán kiderült, hogy a döntéshez vezető vizsgálatba az uniós szervek hogy-hogy nem, bevonták Gyurcsány Ferenc egyik cégét is.
A hónap legfontosabb belpolitikai eseménye egyértelműen a tapolcai időközi választás volt. A jobbikos vezetésű városban jó esélyekkel indult a radikálisok jelöltje, Rig Lajos. A Fidesz igyekezett is megtenni mindent, hogy keresztbe tegyen neki. Lázár János sietett leszögezni, hogy a kormány „sem kommunistákkal, sem nyilasokkal” nem fog együttműködni, és ezt „a választóknak is mérlegelnie” kell. A fenyegetés mellett persze bevetették a névtelenül rágalmazás oly sokszor bevált régi módszerét is. Ellenfelei felfedezték Rig állítólagos „náci” tetoválását is, ám a választók ingerküszöbét ez nem nagyon érte el. A jobbikos jelölt végül szoros versenyben győzött, ezzel megszerezve pártjának az első egyéni mandátumot.
Amikor még úgy volt, hogy mi megyünk a Közel-Keletre, és nem a Közel-Kelet jön ide
Április közepén A Fidesztől a DK-ig ívelő nagykoalíció szavazta meg magyar katonák Irakba küldését, ezzel felhelyezve hazánkat az ISIS térképére. A szerencsétlen sorsú közel-keleti országban éppen két nappal korábban semmisítették meg az Iszlám Állam barbár pribékjei Nimrúd (az ókori Kalhu) régészeti parkjának asszír romjait. Sokakat elgondolkodtatott, hogy a magát ultramegagigaradikális iszlámistának valló csoport szülőföldjükről elűzött palesztin menekültek táborára támadt a szíriai Yarmouk városában. Ezzel már a Hamász haragját is kivívták, akik ki is kergették őket a településről.
Fél esztendővel ezelőtt még sokkolónak hatott a havi 33 ezer (zömében akkor még koszovói) illegális határátlépő, néhány hónappal később kevesebb, mint egy hét alatt összejött ennyi. Akkor még rémálmainkban sem gondoltuk, hogy Olaszország sorsára juthatunk, amelynek partjait már ekkor naponta több ezer migráns ostromolta. Az embercsempészek kegyetlenségének és mohó cinizmusának szomorú jelképévé vált az a hajó, amely mintegy hétszáz szerencsétlennel a fedélzetén süllyedt el a Földközi-tengeren.
Zaklatások
2015 áprilisában sem volt könnyű magyarnak lenni az elszakított területeken. Tetőfokára hágott az Ung-vidéki „nyelvháború”, amelynek során számos magyar település helységnévtábláját fújták le festékszóróval. Kárpátalja kormányzója persze elképzelni se tudta, hogy a derék, demokratikus és európai ukránok ilyesmire vetemednének, így „külső provokációról” beszélt. A Karpatszka Szics nevű szélsőséges soviniszta szervezet nem elégedett meg ennyivel, ők egyenesen „erőszak alkalmazásával történő megsemmisítéssel” fenyegették meg a Jobbik és a HVIM helyi aktivistáit. A hónap végén Délvidéken kavart komoly vihart az Alfahír által közölt cikk, amelyben 11 milliárd forintnyi anyaországi kedvezményes hitel előre lezsírozott elosztásáról rántottuk le a leplet.
Természetesen áprilisban sem állt le egy pillanatra sem a bulvársajtó botránygyára. A TV2 minden ép lelkű és elméjű ember undorát kiváltotta az Éden Hotelben történt szexuális zaklatás miatt, amelyet csak három nappal később ismertek be. Míg az ország egyk fele röhögött, a másik keservesen szitkozódott a meglehetősen szánalmasra sikeredett Fradi-sas miatt, Puzsér Róbert a bíróság színe előtt is „szarkupacnak” nevezte Hajdu Pétert. S két remek színészt is elvesztettünk, Pap Vera és Bicskei Lukács személyében – egyikük sem töltötte be még be a hatvanat, amikor elment.