A kritikai gondolkodás fejlesztésével lehetne csökkenteni a fake news káros hatását a Political Capital és a Heinrich Böll Alapítvány közös, álhírekről készített felmérése szerint. A fókuszcsoportos és kérdőíves, tanárok és diákok bevonásával végzett kutatás alapján valós igénye van a fiataloknak az álhírekkel kapcsolatos ismeretek elsajátítására, de a tanárok ehhez szinte semmilyen segítséget nem kapnak.
Fontos eleme a fiatalok énképének, hogy tisztában vannak, mi az a fake news, de ezt a gyakorlat nem támasztja alá - hangzott el a Political Capital pódiumbeszélgetésén, amelyen az intézet legújabb, álhírekkel kapcsolatos kutatását ismertették.
A felmérés célja az volt, hogy valós képet kapjanak arról, hogy mennyire van jelen az álhírjelenség a magyarországi oktatásban. A kutatás fő állítása az volt, hogy az álhírek elsődlegesen olyan közéleti témákat érintettek, amiket saját maguk között nem, esetleg a családjukban beszélik meg.
A diákokat fókuszcsoportos beszélgetéssel, a tanárokat pedig online kérdőívvel és mélyinterjúkkal kérdezték az álhírekről és a fake news-zal kapcsolatos tapasztalataikról.
Ritkán találkoznak felvilágosítással
Kiderült, hogy a fiatalok azzal sincsenek tisztában, hogy mik a klasszikusnak tartott álhírek. A fiataloknak elsősorban olyan clickbait oldalak ugrottak be az álhírekkel kapcsolatban, amelyek a kattintásszám érdekében közölnek valótlanságokat – közéleti álhíreket nem tudtak felidézni.
A fókuszcsoportos beszélgetésen kiderült, hogy a diákok többségének működik az álhír-észlelési képessége. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a ugyan a fiatalok önidentitásának fontos eleme, hogy azt gondolják magukról, hogy különbséget tudnak tenni az álhírek és a valódi hírek között, de a gyakorlatban ez nem működött, azaz a magabiztosságot nem támasztotta alá a valós álhírfelismerési képesség.
A diákok nem találkoznak az oktatásban álhírek elleni, szervezett képzéssel, de sok esetben még a tanárokkal sem beszélgettek erről.
Az álhír elleni oktatást az érintettek szerint nem a jelenlegi iskolai keretek között kellene megvalósítani. A fake news elleni küzdelem legfontosabb lépésének a megfelelő kritikai gondolkozást elsajátítását nevezték, amivel aztán azonosíthatják a valótlanságokat tényként beállító írásokat.
A tanárok szívesen adnának fake news-órákat
A pedagógusok többsége egyetértett abban, hogy a diákokra nagy veszélyt jelentenek az álhírek, de nem a közéleti szegmensből. Szerintük a diákok elsősorban bulvár- és celebhíreket olvasnak, nem feltétlenül a visszaszorulóban levő Facebook, hanem a Youtube és az Instagram az elsődleges hírforrás.
A két utóbbin belül meghatározó szerepet töltenek be az influencerek, azaz azok a többségében szintén fiatalok, akik esetenként több százezer feliratkozónak kamera előtt mondják el a véleményüket az általuk fontosnak tartott dolgokról.
A család a másik hely, ahonnan a fiatalokat leginkább elérheti a fake news, példaképp azt hozták fel, hogy az egyik iskolában kiugróan magas volt a HPV-oltás elleni tiltakozók száma, és kiderült, hogy az oltással kapcsolatos álhírek forrása a család volt - rengeteg energiát emésztett fel, ameddig minden érintettel meg tudták érteni, hogy valójában miről is van szó.
A tanárok a kutatás szerint úgy látják, hogy a fake news két csoportja ugyanolyan káros.
A közéleti álhíreknek elsősorban rövid távú hatást tulajdonítottak, míg a tudományos témában született cikkeknek hosszú távú, mélyen beépülő hatása van.
A közéleti témájú és a tudományos ismeretekkel kapcsolatos álhírek veszélyességéről megosztott volt a véleményük. 56%-uk majdnem mindennap, 30%-uk pedig hetente találkozik álhírrel, viszont csak 13%-a beszélt a megkérdezetteknek arról, hogy nem biztos, hogy felismeri az álhíreket. Abban viszont a válaszadók 70%-a egységes volt, hogy a diákok nem tudnak különbséget tenni az ál- és a valódi hírek között.
A tanárok ugyan oktatnák az álhírek felismerését, ha lenne segítségük az amúgyis túlterhelt pedagógusoknak. Az időhiány és a felkészítés hiánya miatt mondták azt, hogy nem tudnak eleget foglalkozni a témával. Ráadásul a tanárok attól is tartanak, hogy a politikailag érzékeny témáról nem is beszélhetnek, ugyanis a klasszikus értelemben vett álhírek nagy része közéleti.
Iskolai szintű segítséget ehhez alig kapnak.
Pedig csak óravázlat, útmutatók és segédanyagok kellenének ahhoz, hogy sikerrel oktathassák az álhírek kiszűrésével kapcsolatos ismereteket.
A tanárok szerint a diákoknál elsősorban az álhírek jelentette veszélyt kell tudatosítani és, hogy milyen következménye van az ilyen cikkek megosztásának.
Abban – akárcsak a diákok – a tanárok is egyetértettek, hogy fejleszteni kell a kritikus gondolkozást és a forráselemzői készséget. Az álhírek visszaszorításának egyik lehetséges útvonala lehet az is, ha a fiatalokban erősítik a tájékozódási igényt, a vitakultúrát pedig javítják.
A kritikai gondolkozás lenne az elsődleges szűrő
Az eredmények ismertetését követő pódiumbeszélgetésen Krekó Péter, a Political Capital elemzője azt hangsúlyozta, hogy kognitív szempontból az idősek sokkal sérülékenyebbek, mint a fiatalok. A kutatások szerint ugyanis a fiatalok gyakran sokkal jobban emlékeznek az álhírcáfolatokra, mint az öregek.
Általánosságban viszont elmondható, hogy mindenki ki van téve a fake newsnak, azok a csoportok sérülékenyebbek, akik az álhírterjesztési csatornákat használják. Az álhírek nem ismernek jobb- vagy baloldalt, a felmérések szerint mindenki beveszi, ha nincs meg az a kritikai gondolkodás, ami az álhírek kiszűréséhez elengedhetetlen.
Krekó a kutatás eredményéhez hasonlóan úgy látja, hogy az álhírek elleni küzdelem legfontosabb lépése a kritikus gondolkodás elsajátítása lenne. Új veszélynek tartja az úgynevezett deepfake-technológiát, amellyel akár olyan videót is létre lehet hozni, ahol Angela Merkel német kancellár a nemzetállamok felszámolásáról beszélhet.
A szociálpszichológus úgy látja, hogy az ilyen, magasabb szintű álhírek elleni küzdelemben is fontos szerepe lesz a tanároknak, mert a diákok a tudás végső forrásaként tekintenek rájuk, épp ezért fontos, hogy ők is ki legyenek képezve az ilyen technológiákkal kapcsolatban.