"Az első félidő tekintetében nagyon csalódott vagyok. Fél kilenckor kezdtünk, Magyarország legjobb pályáján játszunk, fel van locsolva a talaj, ideális a hőmérséklet...
"Négy-négy-kettes felállásban, rombusszal (emlékeznek még Várhidi Péter legendás elemzéseire a mágnestábla előtt?! - aszerk.) a középpályán, két ékkel – ennél szebben nem is lehet felállítani a csapatot..."
Csalódott vagyok némelyik játékos teljesítményét illetően. A csapatom ugyanakkor a második félidőben megint morális tartásról tett tanúbizonyságot. Néhány játékostól meg kell kérdezni, hogy milyen teljesítményt nyújtott - mutatott rá Doll arra, hogy bizony ez az egész nem az ő, de mégcsak nem is az adóforintunkat költő szakmai stáb hibája.
A német mester szünetben is mindent megtett:
"Rosszabb már nem lehetett... Felgyűrtük az ingujjunkat, jobban koncentráltunk, átalakítottuk a játékrendszerünket is. Nagyon csalódott vagyok a tekintetben, hogy milyen teljesítményt nyújtottunk".
"Ilyen teljesítményt követően nem fogok a bajnoki címről beszélni. Ha van pár játékos, akinek gondot okoz, hogy lekezelje a labdát és azzal induljon is, akkor nem is kell a bajnokságról beszélnünk. Az első félidőben biztosan nem úgy játszottunk, mint egy bajnokcsapat. Annyira jól játszunk, hogy a saját stadionunkban kifütyülnek minket. Nem láttam még olyan bajnokcsapatot, amelyik a hat-hét fordulóval a vége előtt kifütyül a közönsége" - szállt bele keményen a csapatába a mester.
Doll szerencsétlenségére, pont aznap délután játszották Felvidéken a derbit, azaz Dunaszerdahelyre látogatott a pozsonyi Slovan, és bár a DAC távolabb áll a szlovák bajnoki címtől, mint amekkora az FTC lemaradása az első helyezett Honvéddal szemben, a két meccs hangulatát össze sem lehetett hasonlítani.
Már csak azért sem, mert Budapesten a vendég drukkerek biztosították a meccshangulatot, a szkennereseknek maradt a füttyszó, és a cigányozás.