Gyöngyösi Márton, a Jobbik-Konzervatívok elnöke egy héttel ezelőtt járt a Katolikus Hang nevű szervezet nyári konferenciáján az írországi Limerickben, ahol fel is szólalt. Beszédének témája az emberi méltóság fontossága volt a politikában.

A konzervatív párt európa parlamenti képviselője olyan egyházi méltóságok mellett szólalhatott fel, mint az általa nagyra tartott Raymond Leo Burke bíboros. Beszédében hangsúlyozta: a felelős politika dolga most az, hogy a neomarxista életmódbaloldallal, és a hitet politikai eszközzé degradáló illiberális populizmussal szemben az emberi méltóság tiszteletére alapozzák a tevékenységüket. Interjúnk a Raymond Leo Burke püspöknél tett írországi látogatással kapcsolatban.

Milyen a közhangulat Írországban? Egy olyan ország benyomását kelti, ahol rendben mennek a dolgok, lélekben helyén van az ír nemzet?

Írország egy nagyon egyedi ország. Egy szigetállam, amely a 20. század legvégéig meglehetős elszigeteltségben élt, a század elejéig idegen uralom alatt. Ebben a helyzetben - azáltal is, hogy a régi ír nyelv visszaszorult, az ország vezető rétege pedig nem azonosult az ír kultúrával - az ír identitás alapjává a katolikus hit, és a helyi katolikus egyház vált. Ahogy pedig egy elszigetelt, vidékies társadalomban nem meglepő, mindez azt eredményezte, hogy az ír nép egészen a közelmúltig is rendkívül konzervatív volt, szinte a középkor társadalmi normái szerint élt. A ’90-es években azonban néhány év alatt óriási változás állt be: az ország megnyílt, a liberális eszmék pedig olyan sebességgel áramlottak be, amelyre az írek egyszerűen nem álltak készen.

Az, hogy jelenleg Írország Európa egyik liberális állama, bizony okoz meghasonlottságot a társadalomban.

Mára bebizonyosodott, hogy ahogyan a régi, ókonzervatív modellnek voltak komoly hibái, úgy a liberalizmus kritikátlan átvétele is feszültségeket, és az ír kultúrától idegen, átgondolatlan rendelkezések bevezetését eredményezte. A találkozó, amelyen részt vettem, ezekre a kérdésekre próbált választ találni, egyfajta egyensúlyra törekedve a régi és az új között.

Benyomásai és ismeretei alapján hogyan jellemezné az állam és az egyház viszonyát, illetve az emberek és az egyház viszonyát az íreknél?

Az írek egy hagyományosan konzervatív, katolikus társadalom, amely azonban az elmúlt harminc évben radikálisan eltávolodott ezektől a gyökerektől. Jelenleg az a kérdés számukra: hogyan lehetne a két irányzatot kibékíteni, és az újdonságok kritikátlan átvétele helyett egyfajta fontolva haladó irányt megcélozni.

Mindez már csak azért is fontos lenne, mert az ír nemzeti öntudat alapját a katolikus hit adja. Ha a katolicizmus társadalomszervező erejét kiiktatják, Írország szellemileg összeroskad.

Milyen embernek ismerte meg Burke bíborost? Milyen tanulságot vonna le beszélgetéseikből?

Burke bíborost a római katolikus egyház konzervatív, úgynevezett tradicionalista irányzatának meghatározó alakjai közé sorolják. Mindez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a Bíboros úr ne lenne nagyon is tájékozott, és érdeklődő a közélet kérdései, vagy a 21. század kihívásai iránt. Éppen ellenkezőleg: egy olyan, kritikusan gondolkodó egyházi vezetőt ismertem meg személyében, akinek a gondolataira határozottan érdemes odafigyelni.

Most, amikor az egyik politikai oldalon a woke ideológia és az életmódbaloldal áll, a másikon pedig egy hamis múlt képét felrajzoló, a kultúrát és hitet korrumpáló illiberális eszme, fontos, hogy odafigyeljünk azokra az emberekre, akik politikai céloktól mentesen, saját szellemi igényeiknél fogva képesek arra, hogy a jelenkort, és a múlt tanulságait együtt lássák, és szintetizálni tudják. Burke bíboros ilyen.

Várható az Ön, illetve a Jobbik-Konzervatívok további együttműködése az ír katolikus egyházzal?

A Jobbik - Konzervatívok számára fontos a keresztény értékrend, de mi azért mégis csak egy világi, politikai szervezet vagyunk. Tudom, hogy ma Magyarországon a Fidesz - KDNP a saját szerepét szinte már egyházi küldetésként akarja prezentálni, én azonban hívő katolikusként nem venném magamnak a bátorságot, hogy a politikai szerepemet a hit kérdései közé keverjem. Ha Írországban, vagy bárhol máshol keresztény közösségek kíváncsiak a véleményemre, akkor szívesen megyek, hogy mint hívő, a hívőkkel beszélgessek. Lesz miről.

A politikai pártok és egyházak együttműködése azonban úgy gondolom, hogy meggondolatlan dolog: a politikusnak a tökéletesség hamis álcáját adja, miközben a hitet a napi politikai csatározások szintjére rángatja le. Egyikre sincs szükség.

Ahogyan mondani szoktam: vannak politikusok, akik azt mondják, hogy keresztény politikát csinálnak, és vannak politikusok, akik egyszerűen csak keresztények, az eredményt meg majd mindenki látni fogja. Én az életemben és a politikámban ezutóbbi vonalat kívánom követni.

(Címlapkép: Gyöngyösi Márton/Facebook)