- Ez már a negyedik DVD megjelenésetek, hiszen a 25 éves jubileumotok óta képanyagként is publikálva vannak az Oi-Kor legfontosabb élő fellépései, és ebben állandó partneretek a vágó, Csillag Endre Csuka. Mivel ő már egy ideje Svájcban él, hogyan zajlott a munka? Teljes mértékben rábíztátok, hogy milyen lesz a végeredmény, vagy néha bele-bele tudtatok nézni, hogy éppen hol jár?
- Viccelsz? Majdnem odaköltöztem… Na, persze ez így nem igaz, de tényleg hetente jártam nála. Nyilván maga a koncert nem okozott nehézséget. Mi megszoktuk és szeretjük Endre stílusát. Kivédi a színpadi mozgás hiányát. A riportokkal viszont akadtak gondok, mert természetesen nem maradhatott minden benne, ezért ezerszer át kellett rágnunk magunkat rajta. Ezen felül sok pluszt kellett gyűjteni, amelyek egy részét Endre magától kutatta fel, valamint a riportok, és az adalékok tekintetében, mint mindig, nagy segítséget kaptunk Cséza Laci barátunktól. Nélküle nem sikerült volna. Nem volt kis meló, ezúton is köszönjük mindkettőjüknek! Valamint azon barátoknak is szeretnénk köszönetet mondani, akik anyagilag is hozzájárultak a DVD létrejöttéhez! Azért ez nagyon felemelő érzés…
Azt hiszem, a végeredménnyel elégedettek lehetünk, hiszen mindkét témában átfogó kis film született.
- A DVD a maga nyersességében mutat be egy Oi-Kor bulit, és ez az őszinteség újfent megsüvegelendő, hiszen sosem szoktátok túlpolírozni a felvételeket, és most is, bizony a vendégénekesek produkcióit sem kozmetikáztátok agyon. Egyáltalán, mennyire nyúltatok bele az eredeti anyag hangzásába, hangképébe, mi volt a cél a dokumentálás során?
- Elsősorban az volt a cél, hogy azt kapja vissza az ember, ami ott történt. Másodsorban, mi nem az a zenekar vagyunk, akik a gitárokon kívül más hangszereket is igénybe vesz, elkendőzve az egyszerűséget. A hanganyaggal csak annyit tettünk, hogy meg lett keverve. Sem a vendégénekesek kapcsán, sem egyéb téren nem alkalmaztunk semmilyen javítást. Bár lehet, hogy pár dolgot újra fel kellett volna énekelni, de úgy gondolom, ez a koncertfilm többek közt ettől maradt hiteles.
- Ha arra kérlek, hogy a jubileumi rendezvénnyel kapcsolatban először eszedbe jutó dolgot, momentumot oszd meg velünk, mi a válaszod? Egyáltalán milyen emlékeket raktároztál el magadban arról az estéről?
- Hozzánk mérten nagy rendezvény volt, és talán az utolsó, ami ekkora a zenekarunk életében. Rengeteg ajándékot kaptunk, amikre fel sem voltunk készülve. Nagy megtiszteltetés volt, hogy ennyi ember eljött. Illúzióim nincsenek, a Titkolt Ellenállás nélkül nem így sült volna el a koncert. A vendégénekesek előtt is le a kalappal. A Betyársereget nem is említve, akik hatalmas segítséget nyújtottak a lebonyolításban. Szóval megható, és megtisztelő volt az egész este. Köszönet mindenkinek!
- A 30 éves jubileumhoz, és magához a koncerthez igazítva jelent meg a Bőrfejűek című könyv, amely – a benne lévő interjúk által – sok mindent tisztába tett a hazai skinhead mozgalommal kapcsolatban. De most ti is jó néhány zenészbarátot, kollégát, valamint régi cimborát mikrofon- és kameravégre kaptatok, hogy még árnyaltabb legyen ez a kép. Ezt milyen célból tettétek?
- Harminc év az nem kis idő. Sok baráttól meg kellett válnunk ilyen-olyan okból, és sok új barátra tettünk szert. Szinte mindenki ott volt, akinek ott kellett lennie. Még nevettünk is rajta, hogy ha ide most beküldenek valamit, akkor hazánkban annyi volt a skinheadeknek. Nekem titkon az volt a célom, hogy a különböző „szervezetek” azon az estén félretegyék a vélt vagy valós sérelmeiket, és elinduljon közöttük a kommunikáció. Nem tudom megítélni, hogy ez mennyire sikerült... de, akkor, azon az estén, mindenki együtt volt, és ez hatalmas érzést nyújtott. Talán azért is éreztük szükségét még pár cimbora megszólaltatásának, mert valamilyen oknál fogva kimaradtak a könyvből. Annak idején nem is értettük igazán a miértjét. Itt most elmondhatták, hogy mit gondolnak, hogyan élték, élik meg a mindennapokat.
- Lehet, hogy rosszul emlékszem, de mintha az lett volna az eredeti terv, hogy két külön diszken jelenik meg a koncert és a riportanyag. Van több felvétel is, és csak valamiért egy zanzásított változat mellett döntöttetek vagy minden felkerült a DVD-re?
- Az a helyzet, hogy fejet kellett hajtanunk a kiadó érvei előtt. Szerintem nem szenvedett csorbát a kiadvány azzal, hogy egy lemezre került fel a koncert és a riportok. A DVD tényleg egy töményebb változat. Kimaradt, amikor számok között isszuk a pálinkát, elhangzik egy-két kisebb káromkodás, és bizonyos körökről, egyebekről alkotott vélemény. Azt tervezzük, hogy majd idővel felrakjuk a saját YouTube csatornánkra az egészet HD minőségben. Ez 105 GB ha jól emlékszem.
- Szép csendesen (vagy kinek, hogy) eltelt bő két esztendő a jubileumi koncert óta. Néhány mondatban összefoglalnád, hogy mi történt ezalatt a zenekarral?
- Volt egy tagcserénk. A dobokat egy régi-új arc üti, Kicsi személyében. Őt a Panzerfaustból, és az Óbudai fiúk meg a Ramon formációból ismerhetik az emberek. Ezen felül semmi extrát nem tudok mondani. Járunk az úton, ahogy eddig. A zenén felül próbálunk segíteni ahol csak tudunk. Általában sikerül. Nem ámítjuk magunkat azzal, hogy ez egy menő zenekar. Tisztában vagyunk a korlátainkkal. Szívesen megyünk bárhová, ahová hívnak, bár hozzáteszem, az országban két-három olyan hely van, ahová rendszeresen járunk, az ottani bajtársakkal szoros barátságot ápolva. Ennyi jutott, és ezt nem panaszként mondom, inkább a megtiszteltetésként élem meg. Párszor invitáltak minket külföldre is, de csak sejtem, hogy közbenjárásra nem mellettünk döntöttek. Egy valamit már talán nem vehetnek el. Az a megtiszteltetés érte a bandát, hogy meghívást kaptunk az ötévente, Olaszországban megrendezésre kerülő „Ritorno a Camelot” fesztiválra. Ez egy nagy rendezvény, és úgy érzem egyfajta elismerése az együttesnek, a magyaroknak. Megpróbálunk maximálisan helytállni. Mikor egy-egy baráti zenekar kijut valahová, kicsit mindig úgy érzem, mindegyikünk osztozik az elismerésben.
- Nemrég találkoztam egy májusi, itthoni rendezvényt hirdető plakáttal, amin az Oi-Kor neve szerepel egyik fellépőként, de alá az van írva, hogy Panzer dalok is előkerülnek majd az este folyamán. Ezért, és mivel már évek óta vissza-visszatérő téma, hogy valamilyen módon meg kellene jelentetni a régi Panzerfaust számokat, ezzel kapcsolatban tudsz valami bíztató információval szolgálni?
- Huh! Valóban így van. Geri (Vérszerződés) kérésének teszünk eleget azon az estén. Úgy tervezzük, a rendes Oi-Kor program mellett öt Panzer nótát fogunk játszani. Nagyjából meg is van, melyek lesznek ezek. Ezen felül lesz kettő, amit az Oi-Korral rögzítettünk: A nagy igazságosztó, valamint a Valaki kéne című számok. A kiadással kapcsolatban egyelőre az a gond, hogy felkerült egy gépre a szalagról az anyag, de valamiért hiányzik a basszus. Lehet, hogy egy másik stúdióban kéne megpróbálni. Nekem jelenleg sem időm, sem energiám ezt megtanulni, feljátszani. Az énekben benne vagyok, azt, ha lesz előrelépés, újra „feléneklem” a mai tudásom szerint. Ezen felül hiányzik az a mozgató rugó, ami jelenleg az egész világot irányítja…
- Rövidebb-hosszabb távra milyen terveitek vannak?
- Nagy terveink nincsenek a fent említett külföldi szereplésen felül. Csinálgatjuk az új lemezt, de nem hinném, hogy idén kész lenne. Szép lassan, nem elkapkodva. Nem szeretnénk szart kiadni a kezünkből. Talán fogalmazhatok úgy, hogy nekünk megadatott a lehetőség, hogy igényesebb, ebből fakadóan kevésbé népszerű zenét nyomjunk. Nem tudom, mennyi van még a zenekarban, de két év múlva leszünk 35 évesek. Azt még mindenképp szeretném megcsinálni. Tehát még működünk…