Ki az ellenség?
Az a barbár káosz, amely hibás nagyhatalmi döntések és felesleges geopolitikai agresszió következményeként született meg a feldúlt közel-keleti országok vérmocskos romjai között. Az Iszlám Állam, a vírusként terjedő terrorizmus, a kontrollálhatatlan népvándorlássá fajuló migráció, ezek mind a civilizált világra törő, fenyegető barbár káosz tünetei.
Hogyan győzhető le a barbár káosz, hogyan nyerhető meg a háború?
Egy háborúhoz hadvezérekre van szükség, akik készek határozott, tervszerű támadást indítani az ellenség ellen, miközben megszervezik a hátország védelmét. Európának most nincsenek ilyen hadvezérei, csak olyan vezetői, akik a liberalizmus és az álszent polkorrektség oltárán feláldozták országaik, népeik biztonságát. Ezekkel a vezetőkkel nem lehet háborút nyerni, ezekkel a vezetőkkel Európa el fog pusztulni. Új vezetőkre, hadvezérekre van szükség, akik látják és megértik, hogy Európa végveszélyben van.
Egy háborúhoz stratégia kell, annak meghatározása, hogyan győzhető le az ellenség és hogyan biztosítható a hátország védelme.
Az ellenség tűzfészke a destabilizált Szíriában található. Az Európai Uniónak megegyezésre kell törekednie Oroszországgal és az Egyesült Államokkal, hogy közösen, kíméletlenül számolják fel, pusztítsák el az Iszlám Államot. Diplomáciával és véget nem érő egyezkedésekkel, tanácskozásokkal, taktikázásokkal nem fog menni. Katonai beavatkozásra van szükség. A háborúhoz katonák és fegyverek kellenek.
Stabilizálni kell Szíriát, ahol jelenleg az Aszad-kormány az egyetlen életképes és legitimnek tekinthető erő. Az ellenzéke nem egységes, az sem tisztázott, hogy a tucatnyi ellenzéki csoportosulás milyen viszonyban van az Iszlám Állammal. Az Európai Uniónak el kell döntenie, hogy Szíriában Aszad mögé áll, vagy átengedi az Iszlám Államnak, vagyis az ellenségnek az országot. Egy háborúban az ellenségem ellensége a barátom.
Az Európai Uniónak ellenőrzése alatt kell tartania határait a tengereken is. Vissza kell fordítani minden Törökországból és a feldúlt Líbiából érkező migránst. Líbia esetében szintén az Egyesült Államok, az Európai Unió és Oroszország együttes fellépésére van szükség az ország stabilizálása érdekében. Ez sokkal nehezebb feladat, mint Szíriában. Líbiában semmilyen meghatározó erő sincs, amely életképes kormányként tudna működni. Az országban csak katonai és politikai beavatkozással tartható fenn a rend.
Egy háborúhoz erős szövetségesek kellenek. Az Európai Uniónak rendeznie kell a viszonyát Oroszországgal. El kell ismerni az orosz befolyási övezetet, a krími népszavazás legitimitását. Oroszország nélkül Európa háborúja nem nyerhető meg.
A háború rendkívüli állapotokat és fegyelmet igényel a hátországban is. Az Európai Unió alapkőként tekint a schengeni egyezményre, de egy háborúban, aki nem védi a határait és trójai falovakat enged be, ellenséges támadásnak teszi ki a hátországát. Az egész Európai Unióban, egész Európában szigorú határellenőrzésre van szükség. Nem a schengeni egyezmény feladása pusztítja el Európát, hanem az ellenséges terroristák, akik a migráció leple alatt bármelyik célpontjukhoz könnyen eljuthatnak. A biztonság nem kényelmes, de a kényelem hanyaggá tesz.
„A háború nem más, mint az állampolitika más eszközökkel való folytatása.”
Európának a béke eszközeinek alkalmazása helyett, meg kell értenie a háború természetét. Ezt a háborút csak akkor nyerheti meg, ha komolyan veszi a hadiállapotot, felveszi a fegyvert és kíméletlenül harcol.