Az eddig ismert részletek szerint egy 55 éves, Magyarországra átjáró beregszászi idénymunkás két uborka- és gombaszedés között fogta magát, majd alapított egy brit céget, amivel két héten belül beszállt Hajdú Péter Frizbi Entertainment nevű cégébe, végül át is vette az egészet, félmilliárdos vagyonnal.
Mindezt persze úgy, hogy a Bors megkereste őt, és kiderült, hogy fogalma sincs az egészről.
– Nem ismerem Hajdú Pétert, soha nem találkoztam vele, soha nem volt közös cégünk. Sőt nekem cégem sem volt. Szakácsnő vagyok, de az utóbbi időben idénymunkából élek. Most is magyarba készülök, Somogy megyébe mennék gombát szedni. A munkát fólia- és üvegházakban végezzük, 600 forintot adnak egy órára – sorolta a lapnak.
Az Index szemléltetésképpen párhuzama állított egy másik ügyet, ami több ponton is kapcsolódik Hajdú Péter vonalához. Eszerint a Legfőbb Ügyészség Magyar Zoltán jobbikos képviselő egy parlamenti kérdését feljelentésként értékelte, és nyomozás indult a csornai napelemgyárral kapcsolatban jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette miatt. A lap szerint az itteni tulajdonosi kör mellett is megjelent egy beregszászi 54 éves nő, aki ugyanazon a címen jegyezte be brit cégét, mint akivel Hajdú Péter is „üzletel”. A baj csak az, hogy a gyár az Eximbank adófizetői forintokat jelentő hiteléből készült el, amit jó lenne viszontlátni.
Emlékeztettek Kaya Ibrahimra is, aki németországi török vendégmunkásként a kilencvenes években több, köztartozással bíró Fidesz-közeli céget vett a nevére, többségénél már csak az aláírását hamisították oda. A Quaestor-csoport bedőlésnél is hasonlóan akartak eljárni Tarsoly Csabáék, amikor egy Orgován Béla nevű börtönviselt közmunkásra íratták át a százmilliárdokat kezelő cégbirodalmat, de a sajtó figyelme miatt visszavették tőle.
Azt, hogy mi értelme van ennek, a Kaya Ibrahim-eset mutatja a legjobban: a nemzetközi kapcsolatok kinyomozása lassú és bonyolult, így a bűncselekmények elévülnek, a felelősök megússzák, a köztartozást az adófizetők nyelik be, miközben erről mit sem sejtve nézik este a Frizbit a tévében. A cégvezetők ugyanis arra játszhatnak, hogy jogilag tiszták lesznek, ha valaki a csőd szélén álló céget hivatalosan átveszi tőlük: még akkor is, ha egyébként nyilvánvaló, hogy az illető vagy felmérni sem tudja tettének súlyát, vagy nem is tud semmiről, csak visszaélnek az irataival.