A XX. században folyamatosan kivezették a halálbüntetést az európai országok jogrendszeréből, a keleti blokk összeomlása után gyakorlatilag teljesen megszűnt, kivéve Fehéroroszországot. Ott a mai napig szabnak ki és hajtanak végre halálos ítéleteket.
Korábban szinte cirkusz volt
A hivatásos hóhérok megjelenését a 13. századra teszik. A késő középkorban valóságos vérpadok léteztek. Tömegek előtt zajlottak a kivégzések, sokszor ujjongás közepette.Azt viszont valószínűleg kevesen tudják, hogy Franciaországban még 1977-ben is a guillotine volt a végrehajtás eszköze. 1977 szeptemberében Hamida Djandoubi-t végezték ki ilyen módon. A tunéziai bevándorló elrabolta volt barátnőjét, megkínozta majd megölte. Marseille-ben ítélték el, védői szerint depressziós volt, mert egy korábbi balesetben elveszítette lábának egy részét, viszont ez az érv is kevésnek bizonyult.
Ez a kivégzés volt az utolsó végrehajtott halálos ítélet Nyugat-Európában, guillotine-nal az egész világon az utolsó. Franciaországban végül 1981-ben törölték el ezt a büntetési formát, pedig 1939-ben még nyilvános kivégzést is tartottak.
Halálbüntetés Magyarországon
Itthon érdekes története van a halálbüntetésnek. Egyfajta korabeli szokásjog is létezett ebben. Hunyadi László nyakára négyszer sújtott a hóhér, mire sikerült lefejeznie. A szokásjog szerint a harmadik sikertelen próbálkozás után már kegyelem járt volna neki. Angliában és Franciaországban olyan is előfordult, hogy meglincselték a hóhért, mert ügyetlensége komoly szenvedést okozott a halálraítéltnek. Máskor is történtek hasonló esetek: a Wesselényi-felkelés leverése után 1671-ben Zrínyi Pétert harmadik sújtásra sikerült kivégezni, Frangepán Ferencet kétszer is a vállán találta el a hóhér, a nyaka helyett.
A Habsburg Birodalomban II. József eltörölte a halálbüntetést, helyette a hajóvontatás terhét állította 1787-ben. 1795-ben visszaállították, Martinovics Ignácot és társait halálra ítélték.
Az 1878-as Csemegi-kódex nem zárta ki a halálbüntetés ítéletét, de csak a király személye elleni felségsértés és gyilkosság bűntette esetében lehetett alkalmazni. Az első világháború idején bővítették létjogosultságát, 1961-ben aztán részletes szabályozás alá esett, hogy milyen esetben lehet kiszabni. 1990 októberében az Alkotmánybíróság hozott határozatot arról, hogy a halálbüntetés alkotmányellenes.
Az utolsó akasztás Magyarországon 1988. július 14-én volt. Vadász Ernőt év elején a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság ítélte halálra. Előre kitervelt, nyereségvágyból elkövetett emberölés és nagyobb értékű lopás, valamint okirattal való visszaélés volt a vád. Vadász büntetett előéletű volt, később társával egy 53 éves férfit ölt meg, hogy pénzhez jusson. Az áldozatnál viszont csak pálinka és öngyújtó volt, ezért még két helyre betörtek.
Kegyelmet kértek, de a Legfelsőbb Bíróság inkább még súlyosbított is: különös kegyetlenséggel elkövetett emberölésnek minősítette az esetet. Halálos ítéletek ezután is születtek, de később életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatták azokat.
A hóhérok
Kabódi Csaba történész még 2009-ben nyilatkozta a Múlt-kor stábjának, hogy
„A kivégzés – az elítélt kivételével – nem túl józan állapotban zajlott le. Hiszen még a hóhérok is nehezen viselték az önként vállalt feladat teljesítését, ezenkívül különböző felügyelők, akik a biztonságról gondoskodtak, sem voltak teljesen színjózanok.”
A sokszor erősen benyugtatózott elítélteket rendszerint hajnali ötkor végezték ki a Büntetés-végrehajtási Intézet udvarán. Utolsó kívánságukat egy minőségi vacsora jelentette, némi itallal. Ez egy feles, egy üveg sör vagy három deciliter bor lehetett.
Az utolsó magyar hóhér Pradlik György volt, aki 12 éven keresztül végezte ezt a tevékenységet. Eredetileg börtönőrnek jelentkezett, a hóhér halála után kapta meg ezt a posztot. Később elmondta, hogy feladatként tekintett az ítélet végrehajtására.
„Kitüntetettnek éreztem magamat, hogy ebbe a csapatba bekerülhettem, hiszen nem kerülhetett be mindenki.”
A Múlt-kor készített vele interjút, elmondása szerint ennek megjelenéséig a családja sem tudta, hogy mivel foglalkozott korábban. Vallásos embernek mondja magát és irritálónak tartja, hogy eltörölték a halálbüntetést.
A halálbüntetés napjainkban
A demokratikus országok közül ma már csak az Egyesült Államok néhány államában és Japánban létezik a halálbüntetés, a legsúlyosabb, életellenes bűncselekmények esetén alkalmazzák. Japánban csak pár órával a végrehajtás előtt tájékoztatják az időpontról az elítéltet, valaki évekig vár a halálsoron. Legfőképp Afrika, a Közel-Kelet, Ázsia és a Karib-térség egyes államaiban engedélyezi a törvény a halálbüntetést, a 2011-es adatok szerint összesen a Föld 74 országában.
Általában gyilkosság vagy háborús bűncselekmények miatt születik ez az ítélet, de néhány helyen a kábítószer-kereskedőket is ezzel sújtják, a legerősebb példa erre a Fülöp-szigetek jelenleg, bár ott sokszor ítélet nélkül is ölnek, de Kínában, Indonéziában, Malajziában, Szaúd-Arábiában, Szingapúrban, Vietnámban és Észak-Koreában is a legsúlyosabb bűncselekmények közé tartozik ez. Diktatórikus berendezkedésű országokban továbbra is léteznek politikai kivégzések.
Fehéroroszország az egyetlen európai állam, ahol létezik a halálbüntetés. Oroszországban 1999 óta moratórium van bevezetve a végrehajtásokra.