Hamvas Béla: Nehéz nem szatírát írni - bemutatták az író életműsorozatának legújabb kötetét

A Hamvas Béla-életműsorozat legújabb kötetének bemutatóját Palkovics Tibor, a Hamvas Béla Alapítvány elnöke Hamvas Béla Nehéz nem szatírát írni című kötetéből vett gondolatokkal nyitotta meg, amely gondolatok, mint elmondta, Hamvas teljes életművéhez is kapcsolódnak.
 
 
„Sajátos feszültség a szerző életművében magának az írásnak a problémája. Egyik esszéjében Hamvas azt a gondolatot járja körül, hogy az írás hiányból fakad. Huxley is azt mondta: boldog népeknek nincs irodalmuk. Hamvas ezt a művészet egészére kiterjeszti: szerinte boldog népeknek nincs művészete, tehát a művészet és az írás mindig hiányból fakad. Hamvas ennek kapcsán azt is írta: mindannyian tudjuk, hogy az élet teljessége néma. A szépség általi megragadottság állapota is szavak nélküli. Ugyanígy nem szorul beszédre a végső megismerés sem."
 
"Ezzel párhuzamosan egy másik művében azt írja: ez a hiány az egész emberi létezés egyfajta alapeleme, és az egész létezésünket ez a hiány indítja be" - mondta Palkovics Tibor, majd a jelenség másik végletére is áttért, hogy a későbbiekben ezt a Hamvas Béla Alapítvány munkásságára is vonatkoztassa: "Ugyan tudjuk, hogy a szándékainkat és törekvéseinket a hiány mozgatja, de azt is megtapasztaljuk, amikor ez egyszerre átcsap a túlcsordultságba; ekkor a hiány feloldódik és visszautal az ember számára elveszett teljességre. Tulajdonképpen erről szól a művészet: hogy visszakapcsoljon, és tudósítson; hogy emlékeztesse az emberiséget: ide mindig visszatérhet” – idézte Palkovics Tibor Hamvas Béla gondolatait, majd kifejtette, hogyan kapcsolódik ez a Hamvas Béla Alapítvány munkájához: „Az Alapítvány létrejötte is hiányhoz kötődik: ez a hiány a kezdetektől átjárja a hamvasi életművet. Az író úgy fogalmazott: a valódi közösség kínzó hiánya ösztönözte őt."
 
 
"Az a huszonöt év, amely Hamvas első kötetének kiadásától mostanáig, a huszonkilencedikig eltelt, mindennél beszédesebb. Az, hogy most itt vagyunk, a hiányból kialakult túlcsordulás” – mondta Palkovics Tibor, megköszönve az eredményt a támogatóknak és a kuratórium többi tagjának, Szakács Gábornak, Fazekas Gábornak, Borbás Lászlónak és Vaik Dórának. Ekkor Borbás László veszi át a szót, és elmondja, milyen nagy hatással volt rá Hamvas Béla: korábban kiadót alapított, amely a hamvasi szellemiséget képviselő szerzők műveinek kiadására specializálódott. Fazekas Gábor elmondja: korábban gyakran megfordult a Váci utcában működő Hamvas Béla Kollégiumban, sőt, az itt megrendezett programok szervezője is volt. „Persze már ezt megelőzően érdekelt az életmű és az az óriási anyag, amellyel az író foglalkozott. Most éberségen és tudatos jelenléten alapuló stresszcsökkentő tanfolyamokkal foglalkozom” – mondja, majd átadja a szót Szakács Gábornak.
 
„’89-’90 körül akadt először a kezembe Hamvas, és akkora hatással volt rám, hogy az író és szellemi hagyománya azóta is jelen van az életemben" - osztja meg az alapítvány munkatársa. "Gáborral együtt meditáltunk korábban, és terveink között szerepel, hogy leginkább a zenhez hasonló meditációkat indítunk. Sőt, egy könyvtárat is szeretnénk létrehozni, amelynek az első darabjai már itt vannak.” Mint kiderül, tulajdonképpen egy spirituális központ létrehozása a cél. „Hamvas is a közösséget hiányolta, ha viszont egy közösség létrejön, mindenképpen szellemi alapokon kell létrejönnie. A legmagasabb ponton tudunk találkozni – és efelé is törekszünk: mindenki a saját eszközeivel” – mondja.
 
 
Az ezen a hétvégén az Őrségben megrendezett Virágzás napjai (amelyet húsz éve minden évben megrendeznek, és idén Hamvas Béla lesz a „fő témája”) és az íróról éppen most készülő dokumentumfilm is szóba jön. „Próbáljuk a témát ébren tartani és elérhetővé tenni” – mondja Szakács Gábor. Palkovics Tibor az elmondottakat az „alapítani több, mint építeni” szállóigével egészíti ki, hiszen az alapítás egy szakadékot hidal át. „A Hamvas Béla Alapítvány esetében, azt hiszem, ezt a szakadékot nem mi hidaltuk át, hanem Hamvas. Az életművével hozta létre ezt az alapítványt. Igyekszünk a munkákkal méltóképpen hozzájárulni az építményhez, amelyet erre az alapra húzunk fel.”
 
A Nehéz nem szatírát írni című, újabban megjelent kötetről is megosztották a szerkesztők gondolataikat. Palkovics Tibor a kötethez írt előszavában azt írja, a külsőtől a belső felé tartó mozgást figyelhetünk meg ebben a műben. „Ezt több irányból is megközelíthetjük: a könyv magáért beszél, többek között irodalmi színvonalával. Másodszor megdöbbentő az aktualitása az emberi élet szövevényei és a szociális kérdések viszonylatában. És a hiányra megint vissza kell utalnom, ugyanis nemrég jelent meg az Akadémiai kézikönyvek sorozatában egy Magyar Irodalom című kötet. Azt gondolom, Hamvas hatása Weöres Sándortól Csorba Győzőn át Takács Gyuláig és Gulyás Pálig, valamint a huszadik század második fele irodalmának résztvevőiig rengeteg szerzőre hatással volt. Ebből a kézikönyvből viszont Hamvas neve teljesen kimaradt.”
 
„A Nehéz nem szatírát írni címadó írása hét szöveget foglal magában, és nem tudjuk a keletkezésük pontos dátumát, csak azt, hogy 1929 és 1931 között születtek. Úgy tűnik viszont, hogy Hamvas mégis tudatosan rendezte sorrendbe ezeket a szövegeket, mert
a kötet előrehaladtával párhuzamosan az olvasónak belső utazásban van része 
– ismertette Palkovics Tibor a kötet felépítését. Hamvasnak a spiritualitással kapcsolatos gondolatairól szólva elmondta, mennyit foglalkozott a szerző az emberre nézve a legnagyobb veszéllyel, amely a spirituális életben van. „A szellemtelenség nyílt, világos és egyértelmű. De abban a spirituális kavalkádban, amelyben most is élünk, rengeteg álságos jelenséggel találkozhatunk. A szatírák közül A megdicsőült nyomorék címűben pontosan ennek a példázatát adja: mi történik, ha valaki vakon, és nem saját belső szomjúságából követ egy tant. A Beszélgetés az Akropoliszon című írásban csúcsosodik aztán ki az írás dilemmája, a belső vívódás, amely Hamvast egész életében végigkísérte: hogy mit jelent írni, és mit jelent élni.”
 
„Hamvasnak gyakran a szemére vetették, hogy hadilábon áll a magyarsággal” – mondja el a gondolatait Szakács Gábor.
„De emlékeznünk kell, hogy 1956-ban, ha az ő felkészültségével kiment volna Nyugatra, tárt karokkal várják, egészen biztosan egyetemi katedrát kap és biztos egzisztenciát. Ehhez képest itthon maradt." 
"Ebből kitűnik: szerette ezt a népet és ezt az országot, bármennyire is ostorozta. Egy levélben meg is írta valakinek: azért ostorozza és veri ennyire, hátha életet tud bele verni. A kritika és az önkritika nagyon hangsúlyos volt nála egész életében. 1957 februárjában íródott egy másik levele, amelyet így fejezett be: »Imádkozzunk népünkért és az igazságért.« Összefoglalásul azt mondhatom, nagyon fontosak az írásai, és ma is aktuálisak.”
 
Szakács Gábor itt a következő Hamvas-idézetet olvassa fel.
 
Kezdetben volt a hallgatás. Aztán valaki elkezdett beszélni, és egyszerre mindennek vége lett. A paradicsomban nincs szükség arra, hogy beszéljenek. A nászágyban ketten fekszenek, és szeretnek. Amikor mindent érzek, nem beszélek. Ölelek és ölelnek. Élek. Vagyok. Az, ami. Aki. Amikor már nem érzek, elkezdek beszélni. Már nem ölelnek. Haldoklom. Hazudok. Ez a beszéd. Most beszélek. Nem ölelnek, és nem ölelek. Most nem élek. Haldoklom, és az agóniában áltatom magam az élet látszatával. A beszédnek is vége szakad. Elrothad a száj, amely mozog, és az agy, amely mozgatja. Mert a magnak meg kell rothadnia. Visszatérek a Paradicsomba. Újra hallgatni fogok, megint élek, megint leszek. A hallgatás mély vágya és a paradicsomi ölelés után való sóvárgás az én beszédem, és amit elbeszélek, valójában régen elhallgatom. Minden beszéd megtöretik a hallgatás ereje által. (Hamvas Béla)
 
Persze ez után a felolvasás után nehéz megszólalni, de a paradox helyzetben a kuratórium tagjaitól még megtudjuk, hogy ebből az életműsorozatból összeállított ingyenes könyvcsomagokkal támogatja az alapítvány a középiskolákat és az egyetemeket, de könyvtárakat is. Már jónéhány intézmény jelentkezett a könyvcsomagra, és az alapítvány várja a további megkereséseket.
 
Az Őrségben ezen a hétvégén megrendezett Virágzás napjai pünkösdi fesztiválon pedig vasárnap A láthatatlan történet, a Karnevál és A bor filozófiája című írásokból olvas fel Zoltán és Rudolf Péter. Az előadott részletekről az Alapítvány meghívott vendégei, Hamvas Béla életművének és hagyatékának gondozói beszélgetnek. Szombat este részleteket vetítenek Katona Zsuzsa és Nyeste Péter készülő Hamvas Béla-portréfilmjéből is. Az alkotók a film készítése során több, Hamvas műveihez szorosabban kapcsolódó személyt is megszólaltattak. A végleges filmbe csak részletek kerülhetnek ezekből a vallomásokból, azonban a fesztivál keretében levetítésre kerülő beszélgetésekből, "itt és most" vágatlan felvételeket, két interjút teljes hosszában is bemutatnak, sőt, A bor filozófiájában szereplő borokból borkóstoló is lesz.