Adventra a XII., a legemberarcúbb NER-es kerület, az ún. Hegyvidék is a nyugalom szigetét varázsolja a polgármesteri hivatal elé. A szervezők gondos keze nyomán, ha valakiben esetleg kafkai képzetek maradtak ügyek intézése miatt, teljesen érvényüket vesztik. Az árusok strandok öltözőfülkéihez hasonló bódékból árulják a kürtőskalácsot meg például a forralt bort - azt írják, tokajiból -, és persze miegymást még. Mellettük közvetlenül, valósággal a hivatal ölében,
nádfoteleken ücsöröghetnek az emberek, mint egy plázson. A hivatalos oldalon megtekinthető, hogy karácsonyig melyik napon és milyen programok között választhatnak a polgárok, a családok, ha unatkoznának. A hatóság kicsit szabadkozik, hogy kevesebb az árus, mint korábban volt, viszont idén minden sokkal korszerűbb. Több az energiatakarékos ledlámpa, kevesebb energiával fűtik a melegedőket, és látszólag tényleg nincs miért szabadkozni, a programválaszték gazdag.
A szervezők mindenre odafigyelnek. Ha valaki például elfelejtené, hogy az óvodások és a kerületi kisiskolások mikor lépnek föl a színpadon, a családok plakátokon elhelyezett QR kódok és az okostelefonjaik segítségével azonnal tájékozódhatnak az időpontokról és helyszínekről. És persze emellett idős emberek ismerkedhetnek memóriájuk védelmével, elesettek segítségét vállaló alapítványok mutatkoznak be sorban, egymás után. Civil szervezetek ún. „érzékenyítő foglalkozásokat tartanak” és sok lesz a zenebona, síppal, dobbal, magyar és világzene, szinte minden nap. Vasárnaponként pedig a kissé nehezen értelmezhető nevű „Lángos csillag túrán” vehet részt, aki akar, minden héten a kerület más-más területén barangolhat helytörténész vezetésével. Ha előzetesen más nem is, de a megadott útvonalakból az mindenképp látszik, hogy a túrák messze elkerülik a kerületi menedzsmentnek kínossá vált Turul emlékművet és persze ezt.
Szinte elképzelhetetlen, hogy ezt az idilli képet valami megzavarja, a hivatal azonban résen van. Házirendben figyelmeztet a veszélyre, amit kifüggesztettek pár helyre, az ördög nem alszik.
– óvják egymástól is a polgárokat. Arról pedig, hogy mindez az önkormányzat épületén belül hogyan hatályos, Kovács Gergely képviselő, a Kutyapárt (MKKP) elnöke nyilatkozott a napokban a Klubrádióban. „Az erkölcsi normákról” szólva úgy fogalmazott, ő például fél évig azt hitte, hogy tisztességesen működik a hegyvidéki önkormányzat. És mivel nem igazán ez a jellemző, többek között az ő tapasztalatai miatt indít a párt a helyhatóságok működéséről képzést a választások előtt olyan embereknek, akik azt fontolgatják, hogy elindulnak jelöltként a másfél év múlva esedékes választásokon. Azért, hogy legyenek valamennyire felvértezve és képesek legyenek elemezni a településeken keletkezett dokumentumokat.
„Azért, hogy verseny legyen a közbeszerzéseken. Ne az legyen, mint a XII. kerületi önkormányzatnál, ahol az elmúlt 10 ingatlaneladásból 9 esetben egyetlen érvényes ajánlat érkezett. Vagy hogy egy kulturális pályázatot miként lehet úgy kiírni, hogy ne adj isten, szakértők és hozzáértők döntsenek a győztesekről, ne a testület”
– mondta Kovács.
Arról, hogy az ilyen ügyek hogyan zajlanak a tapasztalatai szerint, így nyilatkozott kicsit részletesebben az Átlátszónak.
„Árverés sincs, a legjobb ajánlat nyer. A legszürreálisabb egy Hegyalja úti kisbolt eladása volt, amit egy kerületi trafikos fazon vett meg az ingatlanárverés eredményeképpen, előre tudható módon. Ezer négyzetméteres telken állt az üzlethelyiség, külön a telek és külön az épület is 90 milliót ért, az értékbecslő ezt a kettőt átlagolta, és ennyiért is ment el.”
Az ellenzéki politikusoknak „erkölcsi normájáról” is szót ejtett,
Szerinte épp az ilyen magatartás jelent akadályt az ellenzéki együttműködés megkötéséről már a választások előtt.
Kovács talán legemlékezetesebb szembesülése a hegyvidéki erkölcsi normákkal talán a kerület vagyonnyilatkozati bizottságának működése volt, amelynek elnöki posztját neki szánta a Fidesz, azonban nem az elvárt módon élt vele. Ez az önkormányzati bizottság nyilván több évtizede működik ugyanígy, értelmetlensége és a pazarlása azonban csak Kovács Gergelynek tűnt föl:
„Eleinte úgy tűnt, hogy szeretnek, és megkaptam az elnöki posztját az összeférhetetlenségi és vagyonnyilatkozati bizottságnak. Kiderült, hogy ez annyit csinál, hogy évente egyszer le kell adniuk a képviselőknek a vagyonnyilatkozatukat, és akkor mi bemegyünk, és ott elmondja a hölgy, hogy igen, leadták mind a tizennyolcan, és akkor mi most szavazzunk arról, hogy ők leadták-e. Mivel leadták, felemeli mindenki a kezét, és vége, utána egy év múlva lesz a következő gyűlés, hogy megint leadták-e. Itt a törvény is problémás, mert azért nem jár büntetés, ha valótlanság szerepel a vagyonnyilatkozatban, és a bizottságnak sem volt semmilyen jogköre ennek az ellenőrzésére. Ezért beterjesztettem a testületi ülésre, hogy ne legyen ez a tök
felesleges bizottság, a minimális kötelező jogköre pedig kerüljön át a jogi bizottsághoz, erre nem nagyon tudtak mit mondani, megszavazták, de aztán gyorsan áttették a rajtam kívüli 4 tagot a jogi bizottságba, hogy a többiek fizetése megmaradjon.”