Ha megérkeztünk a városba, túránkat a (Budapest felől éppen a város túlvégén található) bélatelepi Balaton-part megtekintésével nyithatjuk meg. Velünk szemben magasodik az öreg Badacsony, a Balaton öreg, nyugalomra szenderült vulkánja. Mint idősebb testvér a fiatalabbak felett, úgy őrködik mozdulatlanul a Badacsony a vígan hegyesedő Nemesgulács és a hajdan szigetként domborodó Szigliget között. Ha beteltünk a Magyar Tenger megannyi helyről nyíltan kínálkozó látványával, emelkedjünk kicsit magasabbra, ahonnan nagyobb vidéket befoghat tekintetünk, és másszunk fel az erdei ösvényeken megközelíthető várhegyi kilátóba. Az ösvényeken ismeretterjesztő táblák segítenek közelebb hozni a Balaton vidékének flóráját és faunáját.
A Várhegy tetejére érve a négy emelet magas faszerkezetű kilátóval találjuk szemközt magunkat. Már e kiáltóban is figyelemre méltó Fonyód városának fel-felcsillanó kiemelten igényes építészeti minősége. Egy acélszerkezetű tévétornyot vették körbe a négyszintes kilátóval. Az új turistalátványosság küllemében a helyhez illeszkedő, kellemes, otthonos kulisszaként veszi körbe a zord fémtornyot. A kilátó nyáron minden nap 10 és 21 óra között látogatható.
Nem is gondolnánk, de a fonyódi kilátó egy Árpád kori földvárra épült. És talán ennek, illetve a magyar néplélek mélyrétegeiből feltörő ősi magyarság újramegtalálásának köszönhető, hogy éppen itt helyezett el egy környékbeli házaspár egy ún. Boldogasszony-oltárt, amelyet felnőtt s gyermek egyaránt megcsodál ittjártakor.
A mesés vidék látványával eltelve vegyük utunkat a villasor felé. Itt aztán nagyot fordul velünk a világ, egy valódi időutazás résztvevőivé válhatunk. A griffeket formáló beton padok a századeleji már modern anyagokból dolgozó, de a múlt forma- és díszítővilágától még el nem szakadt művészetet idézik. Akárhová nézünk, mintha szépia szemüvegen keresztül látnánk. Az alulról mohásodó griffes egyenpadok az öreg fákkal kifejezhetetlen nyugalmat árasztanak. És egy olyan világot idéznek, ahol a legidillibb délutáni elfoglaltság egy elegáns promenád volt a Balaton északi partjának festői hátterével.
A villák a 20. század elején épültek. Ekkor vette rá dr. Szaplonczay Manó megyei tiszti-főorvos gróf Zichy Bélát, hogy a birtokában lévő erdős lejtőt parcellázza fel üdülővillák számára. Így kapta a tulajdonos keresztneve alapján ez a terület a Bélatelep nevet. Ez tulajdonképpen a fürdőkultúra csecsemőkora volt, bölcsői pedig így lettek a bélatelepi impozáns villák.
De nem volt ez jelentéktelen terület már a saját korában sem, fontos politikai döntések születtek itt, hiszen arisztokraták, politikusok és hírességek töltötték itt a nyáridőt. 1920-40 között nem egyszer tartottak itt minisztertanácsi üléseket is. Az 50-es években a villák nagy részét államosították. A tulajdonosok egyszerűen egy értesítést kaptak, hogy addigi örökségük állami tulajdonba került, és néhány nap alatt ki kell üríteniük, és el kellett hagyniuk azokat. A Törley-családtól például nem csak bélatelepi villájukat vették el, de pezsgőgyárukat is, illetve budafoki lakhatásukat is ellehetetlenítették. A család, aki nemesi rangját Ferenc Józseftől kapta, ekkor egy bélatelepi barátjuknál kért lakhatást, akiknek nyaralóját nem államosították, csak „igénybe vették”. Ennek a nyaralónak egy szobájába kellett beköltözniük, majd még 10 évet éltek itt, Fonyódon.
Sok átalakításon, viszontagságon mentek keresztül a villák. Némelyik már alig megismerhető, de egyes karakteres építészeti elemük még az azóta terebélyessé nőtt fák lombkoronáján is átsejlik. Egy részük gondos gazdára lelt, aki karbantartja méltóságához hűen, de akad, amelyik lelakott, évtizedek óta kihasználatlan. 2011-ben a villasor megkapta az Örökségünk-Somogyország Kincse díjat.
Aki Fonyód múltjáról többet szeretne tudni, de még inkább látni, itt megteheti. Gyönyörű képek a régi Fonyódról.