A csata jeleneteit több ezer néző előtt a Kárpát-medence legnagyobb hagyományőrző íjásztalálkozóján, a Nyílzáporon elevenítették föl a harcosok, akik között szép számmal érkeztek Erdélyből, valamint Olaszországból, Lengyelországból és Csehországból.
A csata első felében gyalogos harcosok mérték össze erejüket és ügyességüket, előbb két csapat ütközött meg egymással, majd kisebb csoportok csaptak össze, végül a szemtől-szembe küzdelmek következtek. Azok a harcosok, akiket eltalált az ellenfél fegyvere, lefeküdtek vagy leültek, végül csak egyetlen vitéz, Magyar Márton Farkas maradt állva.
Az ütközet második felében az ország minden szegletéből és külföldről íjászok - mintegy ezren - előbb egymást váltva célzott lövéseket adtak le az ellenséget jelképező hajóhadra, majd egyszerre árasztották el nyílvesszőikkel a nyugatiak táborát.
907-ben Gyermek Lajos keleti frank király parancsára hatalmas bajor, sváb haderő vonult fel a magyarok ellen. A legendárium szerint százezren lehettek, de a mértékadó becslések szerint is többszörös túlerőben voltak a magyarokkal szemben. A kisebb magyar lovascsapatok már a határvidéken, a gyepükön is meg-megtámadták a bajor csapatokat, ezzel lassítva felvonulásokat a Duna két partján. A végső összecsapásra pedig a mai Pozsony közelében került sor. A csata pontos menetéről keveset tudni, de a magyarok fölényes győzelmet arattak a túlerőben lévő ellenség fölött, a legenda szerint azonban súlyos árat fizettek érte, Árpád fejedelem halálos sebet kapott itt.
Fotó: Béli Balázs