A nagyböjt idején a Katolikus Egyház évezredes szokásai szerint a feltámadásra készülünk fel, hogy Krisztussal feltámadjunk mi is, új emberként úgy testben, mint lélekben egyaránt. Ehhez az örömünnephez azonban kitartó tisztító munkát, dicséretet érdemlő erőfeszítéseket kell tennünk. Ennek a felkészülésnek három alapvető eszköze van: a böjt, az imádság és az alamizsna.
A böjt alatt általában a testi böjtöt értjük, melynek szabályai a következők:
- A hús fogyasztását Hamvazószerdán, illetve a Nagyböjt ideje alatt minden pénteken kerülni kell.
- A fent említett napokon háromszor étkezhetünk, és csak egyszer lakhatunk jól. (Ez kiterjeszthető az egész böjtidőre, így talán nagyobb fegyelemre tehetünk szert.)
- Az utazók és nehéz fizikai munkát végzők kivételt képeznek a böjti szabályok alól.
Ezeken felül azonban érdemes saját személyre szabott kisebb önmegtartóztatásokkal is élni. Sőt, a püspöki konferencia is abban egyezett meg, hogy egészében, vagy részben helyettesíthetjük a hústilalmat más önmegtartóztatással. Ezért javallott olyan egészségtelen minőségű vagy mennyiségű ételektől, italoktól megválni, amelyeknek önhibánkból kiszolgáltatott áldozatává válunk. Az ember lelkiismerete ilyenkor nagyon jó tanácsadó. Ha valamiről úgy gondoljuk, mégha az átlagtól nem is vagyunk e tekintetben különösen eltérők, de mégis úgy érezzük valamiért, nekünk nem kellene élnünk vele/ mérsékelnünk kellene a fogyasztását, akkor hallgassunk inkább lelkiismeretünkre, mert ha nem, lehetséges, hogy más, súlyosabb formában fog legközelebb figyelmeztetni, például egy hosszabban gyógyítható betegséggel. Ezért hát más tanács nem adható: hallgassunk a lelkiismeretünk szavára!
A testi böjt csupán kerete egy mélyebb böjtnek, a lelki böjtnek, ehhez kapcsolódik az imádság is. Ezt ahány ember, annyi féle formában végzi. Ebben az esetben sem igen lehet többel szolgálni általános tanácsoknál. Ilyenek például:
- Olvassunk minden nap egy magunknak kitűzött részt az Evangéliumokból. Lehetőleg a reggeli kávé, tea mellett, hogy már kellőképp éberek legyünk hozzá, és így megragadván, később is eszünkbe jutván, elmélkedhessünk róla napközben.
- Csendesedjünk el minden nap egy kitűzött időpontban. Ez a lecsendesülés 5 perctől egy óráig is eltarthat, ahogy időnk, érkezésünk engedi. Meg fogunk lepődni, micsoda belső örvények, dimenziók tárulnak fel!
- Nem divat mostanában ilyen tanácsot adni, pedig egyáltalán nem biztos, hogy nem hasznos a lelki fejlődés szempontjából: tűzzünk ki magunk elé egy jelentős konfliktust az életünkben, vizsgáljuk, mik vezethettek hozzá, hogyan idézhettük mi elő a helyzetet. Ha kibogozunk legalább egyetlen ilyen esetet életünkben, talán a többi csomó is meglazul a felszabadulástól. Legyünk magunkhoz egészen őszinték, hiszen magunkon kívül más nem hallja, csak az Úristen, aki – ahogy sejtjük – egyébként is csak a teljes őszinteséget kedveli.
- Minden napra tűzzünk ki magunknak egy jelenséget, érzelmet vagy eszmét, amelyet megfigyelünk magunkban, a világban, felfedjük okát és szándékát, megismerjük, átrágjuk töviről hegyire, hogy igaz képet alkothassunk róla.
A harmadik támaszték a böjti megtisztuláshoz az alamizsnálkodás. Ahogy egy pap mondta egyszer, itt ne arra gondoljunk feltétlenül, hogy aprópénzt nyújtunk a koldusoknak. Kezdhetjük családunknál, például hogy örül egy keveset látogatott nagymama a felkeresésünknek, vagy egy elfoglalt családtag néhány teher átvételének. Próbáljuk csak meg, érezni fogjuk, hogy felszabadítja az embert az alázatosság és önzetlenség ezen gyakorlata!
A nagyböjti időszaknak tehát próbáljunk hangsúlyt adni életünkben. Vegyünk részt benne lehetőségeink szerint, hiszen a húsvéti feltámadás az Egyház legnagyobb ünnepe, és nem utolsó sorban miért is van az összes szabály, az egész böjt, ha nem azért, hogy mi, emberek, kicsit közelebb kerüljünk vele az éghez és vele igazi önmagunkhoz?