(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Így sóhajtott fel tegnap egy borsodi jó barátom, amikor néztük Ferenc pápa a kassai romatelepen történt látogatását.
A sors furcsa fintora, hogy két nappal ezelőtt, ha nem is ugyanolyan élményben, de valami hasonlóban volt részem. Ózdon voltunk munkaügyben, és a Hétes telep mellett is elhaladtunk. Ha nyomort lát az ember, és persze tisztes távolból, akkor nem fordítja el a fejét. Velem is ez történt. Ez a borsodi szegregátum is ott éktelenkedik továbbra is a magyar ugaron, ahol szinte felfoghatatlan körülmények között élnek uniós állampolgárok.
A kassai Luník IX a Hétes telepnél jóval jelentősebb, itt nem családi házak romjai között, hanem lakótelepen él négyezer szintén uniós állampolgársággal rendelkező szlovákiai roma. Ferenc pápa hozzájuk ment, mert oda még állami méltóság nem tette be a lábát.
"A kirekesztés előbb-utóbb felszítja a haragot"
- figyelmeztetett
Beszámolók szerint a telep meg is szépült, a házakat fehérre festették, virágokat raktak ki - kicsit minden élhetőbb lett, mondhatni kiszakadt a már megszokott EU-konform formájából.
De ehhez egy pápa kellett.
Ugyanakkor valamire mégsem elég a katolikus egyházfő evilági hatalma. Miközben jelenlétével és szavaival is az Európai Unióban tapasztalható mélyszegénységre, a kirekesztettségre és a kiilleszkedettségre hívta fel a figyelmet, addig az Európai Parlament éppen aznap azzal foglalkozott, hogy elmarasztalja azokat a tagállamokat, amelyekben nem házasodhatnak össze az azonos neműek. Ami nyilván egy fontos társadalmi kérdés, de egyáltalán nem biztos, hogy előrébb való, mint a mélyszegénység felszámolása.
Legalább szavak szintjén. Legalább ilyenkor. Ha már ott van a pápa.
Amúgy azt pedig csak zárójelben tegyük hozzá: amennyiben Szlovákiát nem egy ünnepelt liberális politikus, Zuzana Čaputová vezetné, vagy ha Ferenc pápa mondjuk Hétesre látogat, vajon Strasbourg akkor is ilyen passzív-érzékeny marad, vagy akkor esetleg hirtelen fontossá vált volna a mélyszegénység, a romaszegregátumok felszámolásának az ügye?