Mi várható az előttünk álló négy év amerikai külpolitikai tendenciái kapcsán? És milyen lehet Magyarország, illetve az Európai Unió (EU) viszonya az Egyesült Államokéval?
Többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ Cseh Katalin európai parlamenti (EP) képviselő, az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség tagja, valamint Seres László újságíró a National Endowment for Democracy, a Political Capital (PC) és a szeged.hu által szervezett online beszélgetésen.
A PC évek óta foglalkozik azzal, hogy az EP és az EU intézményei hogyan viszonyulnak az autoriter befolyás kérdéséhez, illetve a transzatlanti viszonyokhoz. Kutatásaik alapján elmondható, az EP az a szerve az EU-nak, amely külpolitikai kérdésekben a legkonzekvensebb, legértékelvűbb álláspontot képviseli, s a transzatlanti kapcsolatok megerősítése mellett is nagyon következetesen kiáll. Azt azonban továbbra is látni kell – hangsúlyozta Krekó Péter, a PC igazgatója –, erős a fenntartás azzal kapcsolatban, hogy az Amerikai Egyesült Államok mennyire megbízható stratégiai partner.
Létezik továbbá egy olyasfajta félelem is az Egyesült Államok külpolitikájával kapcsolatban, miszerint ők négyévente hol belépnek a párizsi klímaegyezménye, majd aztán ki, s vagy a NATO mellett elkötelezettebbek vagy nem.
De vajon a most jóval erősebben polarizált amerikai politika mennyire teszi az Egyesült Államokat hosszabb távon kiszámítható partnerré?
Mi is az az „America First”?
A szlogen, melyet Donald Trump kitalált, nem újkeletű, közölte Seres László, ez ugyanis a protekcionista amerikai külpolitika, gazdaságpolitika mottója, ennek éle tehát nem annyira az amerikai kiválasztottságot hangsúlyozza.
Seres úgy látja, a szabad világnak azonban érdeke, hogy Amerika erős, s a szó jó értelmében valamilyen módon kiválasztott maradjon, hiszen ők az egyetlen demokratikus szuperhatalom a világon, amely hajlandó és kész védelemre költeni.
Az újságíró szerint, ha Amerika visszaesne abba a hibába, melyet Obamánál láttunk: vagyis az állandó magyarázkodó, Amerikát teljesen egyenértékűnek láttató tendenciába, az a szabadság védelmének szempontjából nem jó. Egy külpolitikailag aktív, beavatkozó, a szabadság talaján álló szuperhatalomra van tehát szükség – véli –, leginkább pedig az amerikai értékek védelmére.
Az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség
A szuperhatalom az EU-val egy külön küldöttséggel áll kapcsolatban, ennek Cseh Katalin is tagja. A képviselő szerint ezen kapcsolat a két fél között mindig is kiemelt jelentőségű volt.
A testület feladata megpróbálni kisimítani a problémákat. Az elmúlt időszakban például sok szó esett a vámháborúról, de beszéltek Oroszország és Kína befolyásszerzéséről is. A képviselő elmondta, fontos téma továbbá – amely meg fogja határozni az USA-EU kapcsolatot – az 5G hálózat, amely kapcsán az elmúlt időszakban a keleti befolyás egyre erősebb volt.
Bízom benne, hogy az új adminisztráció egy sokkal nyitottabb felfogással áll majd az európai partnerek felé, mert az az izolacionizmus, ami a Trump-féle kormányzást jellemezte, sem Európának, Sem Amerikának, sem pedig a szabad világnak nem előnyös
– fogalmazott Cseh.
Mit hozott az EU-nak, hogy Trump helyett Biden az elnök?
Egyrészről bizakodást – fogalmazott az EP-képviselő –, ugyanis az EU az elmúlt években rádöbbent arra, hogy Amerika nem lesz mindig mögötte. Nem biztos, hogy azok a szerződések, amiket hosszú diplomáciai munka során tárgyaltak, tartósak lesznek.
De Európa rádöbbent arra is – véli Cseh –, hogy sokkal erősebbnek, határozottabbnak és asszertívebbnek kell lennie mind saját érdekeinek érvényesítésében, mind saját kapacitásainak kiépítésében. Hozzátette, komoly várakozás előzte meg a Biden-adminisztráció megérkezését, s úgy látja, nagymértékű optimizmus jellemzi ezt, ugyanis „egy erős Amerika nélkül a szabad világ sokkal gyengébb”.
Itt most nem csak annyi történt, hogy leváltottak egy kormányt és jött a másik, az Egyesült Államok pedig ugyanazon a bizalmi szinten van a világban, mint korábban évtizedeken keresztül. A Biden-adminisztrációnak nagyon komoly bizalmi hiányt kell ledolgoznia
– összegezte Cseh.
Seres mindezt azzal egészítette ki, miszerint az, hogy az EU-nak rossz kapcsolata volt az Egyesült Államokkal, nem csak Trumpon múlt. Úgy gondolja, sokszor félreértelmezték az egykori elnököt, aki például nem a NATO ellen volt, hanem annak hatékonyságát kérdőjelezte meg.
Arra is felhívta a figyelmet, az EU-nak és Amerikának más a megközelítése a külpolitikával kapcsolatban. Míg az európaiak az 1945 utáni korszakból a megbékéltetést vagy Németország integrációját emelik ki, addig Amerika teljesen másra.
Arrogánsnak tartom azt az EU-s, magától értetődő attitűdöt, hogy most lássuk, Amerika mit tesz le a mi asztalunkra!
– hangsúlyozta.
Cseh erre úgy reflektált, ő nem gondolja, hogy az EU arrogánsan viselkedne, hanem sokkal inkább a saját érdekeit kívánja érvényesíteni egy bilateriális kapcsolatban. Ezt pedig felismerni és kimondani nem jelent problémát.
Az, hogy az EU nem abból a premisszából indul ki, hogy >>Amerika First<<, hanem eljut arra a pontra, hogy >> European Union First <<, nem biztos, hogy olyan rossz fordulat nekünk, európaiaknak
– vélekedik az EP-képviselő, hozzátéve, hisz abba, hogy egy jó partnerségben az a legfontosabb, hogy mindkét fél erősödjön amellett, hogy kölcsönös tisztelettel kezeljék egymást. Úgy látja, többször látszott az, hogy az Egyesült Államok az elmúlt évek során nem kezelte az EU-t teljes jogú partnerként.
Cseh szerint nekünk, magyaroknak különösen fontos azt látnunk, hogy ha a transzatlanti kapcsolat meginog, folytatódik az, ami elmúlt években is jellemző volt: azaz nő a keleti befolyás, s az erre fogékony kormányok – mint akár az Orbán-kormány is – egyre nagyobb mértékben fordulnak kelet felé. Olyan szövetségesek felé, akikkel az alapértékekben sem értenek egyet.
Ha nem gondoljuk azt, hogy egy amerikai partnerség fennálló, jól működő és strukturális adottsága a világnak, teljesen át fog alakulni a világrend és ennek pont az olyan kicsi és ütköző zónákban levő államok lesznek a legnagyobb vesztesei, mint mi, magyarok
– mondta Cseh.
A magyar-amerikai kapcsolatok
Mint ismert, Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke az amerikai elnökválasztás időszakában hangot adott annak, miszerint ő úgy gondolja, továbbra is Donald Trump lenne az Egyesült Államok megfelelő elnöke. De hogyan áll most a magyar-amerikai kapcsolat?
Seres szerint az Orbán-kormány szerepe az EU-n belül most sokkal rosszabb, ugyanis – mint fogalmazott – Orbán az EU perifériájára manőverezte magát. Úgy véli, Bidenék ezt biztosan figyelemmel fogják követni.
Cseh emlékeztetett, a magyar sajtóban is sokszor volt szó arról, most egy olyan adminisztráció került megválasztásra, amely kapcsán a magyar kapcsolatok is sokkal intenzívebben jelennek meg, mint korábban. Gondoljunk csak Antony Blinken külügyminiszterre, akinek felmenői magyarok voltak,na meg Joe Biden például Magyarországon töltötte a nászútját.
Biden Turmppal ellentétben egy külpolitikához értő, szerető ember – mondta Cseh –, aki sokat foglalkozott régiónkkal korábbi munkája során is. Erről ugyan többször úgy írnak, miszerint ez potenciális konfliktusforrás lehet a magyar kormányzattal az ideológiai eltérések miatt. Mindezzel a képviselő valamennyire egyet is ért, azonban meglátása szerint ez egy lehetőség is.
Ezt a fajta partnerséget remekül ki lehetne használni, ha eldöntené a magyar kormány – és reméljük, a 2022 után felálló új kormány el is fogja – hogy a nyugatra tesszük a garast, s abbahagyjuk ezt a keleti diktátorokkal való barátkozást, amit eddig az Orbán-kormány folytatott, az új adminisztráció során pedig kihozzuk a legtöbbet a magyar-amerikai viszonyból
– húzta alá.
Hozzátette továbbá, még mindig szürreálisnak tartja azt, mégis milyen gondolkodás mentén volt jó ötlet a Szijjártó-Orbán tandemnek az, hogy elég egyértelműen állást foglal az amerikai elnökválasztás során, s a hatalomra került Biden elnököt mindenféle korrupciós váddal illette nyilvánosan.
És azok az energetikai kérdések...
Cseh szerint az orosz gáztól való függés rendkívül veszélyes dolog, ugyanakkor a jelenlegi magyar kormány továbbra sem tűnt túlságosan nyitottnak arra, hogy akár beruházásokkal, akár politikai akarat szintjén érdemben támogassa, hogy diverzifikáljuk olyan mértékben az energiaellátásunkat, amely az amerikai fél számára is elfogadható lett volna. Ezt úgy összegezte, egyértelműen látszik, hogy a keleti nyitás az energiapolitikánkban is megjelenik. Függőségünk pedig nemhogy csökkenne, sokkal inkább nő.
Ez a kérdés ugyanakkor EU-s szinten is felmerülhet: gondoljunk csak a németországi vezetéképítésre.
Mindenképpen izgalmas kérdés hát, vajon Washington jobban odafigyel-e majd a világra, így Kelet-Közép-Európára, na meg az is, hogy mi lesz azzal a bizonyos „America first” szlogennel?