Országgyűlési választások jelöltjei között politikai vita emberemlékezet óta nem volt. Talán jobb is így - gondolja a békés állampolgár - mi szükségünk nekünk kiképzett színészek hazugságpárbajaira?! Ellenben szerintem a választási viták, még ha rossz minőségűek is, alapvető demokratikus és kulturális értékek. Megvalósulásuk valódi közérdek. Legyen vita Márki-Zay Péter és Orbán Viktor között?
(Figyelem! Ez egy véleménycikk! A leírtak nem feltétlenül tükrözik a teljes szerkesztőség álláspontját, de fontosnak tartjuk, hogy helyt adjunk a kulturált és logikusan érvelő, vitaindító véleményeknek is.)
Az emberi méltóság (minden ember önmagában értékes) és egyenlőség értékeire épülő társadalmak természetes döntéshozatali formája a demokrácia, hiszen ez a rendszer legalább elméletben mindenkinek hasonló önrendelkezést biztosít. De mégis mit is takar a bűvös demokrácia szó? Demokrácia alatt az egyenlően értékes emberek közös, konszenzus alapú, uralmát értem. A demokrácia egyik alappillére a polgárok józan ítélőképességébe vetett hit. A demokraták bíznak abban, hogy a polgárok tisztességes képviselőket választanak, és képesek megalapozottan dönteni akár egy népszavazáson is. Természetesen az, hogy a polgárok képesek-e józan ítéletet hozni a közösség számára fontos kérdésekben, erősen függ a polgárokhoz eljutó információ mennyiségétől és minőségétől. Ebben a pillanatban el is érkeztünk a közéleti viták kulcsfontosságú szerepéhez a demokratikus rendszerekben: a kulturált politikai viták egyértelműen előremozdítják a szavazópolgárok ismereteit a közös ügyeinkről, és hozzájárulnak a megalapozott döntések meghozatalához.
Az a paradox helyzet állt elő, hogy a polgárok legnehezebb feladata már nem az információ szerzés, hanem az állandó információdömping megszűrése megbízható és szükséges versus félrevezető és felesleges csoportokra. A vita sajátossága, hogy az egyébként párhuzamosan létező, egymástól totálisan elszakadt politikai narratívák itt egy asztalnál találkoznak. Ez a találkozás, még ha silány minőségű is, lehetőséget nyújt a választónak a narratívák megalapozottságának valós idejű mérlegelésére, illetve emberi mivoltában, puszta ellenfélként szerepelteti a politikai narratívában egyébként háborús ellenségként jegyzett vetélytársat.
Így aztán a vitán való nyilvános személyes találkozás hűsíti az egyébként fokozódó polgárháborús feszültséget és a figyelmesek számára egyedi lehetőséget nyújt a narratívák megalapozottságának felülvizsgálatára.
Ennek ellenére a 21. században nemcsak a sérülékeny magyar demokráciában, de az egész demokratikus világban megfigyelhető a társadalmi viták fontosságának elfelejtése, tudatos eltagadása, a szabad vitáktól való elfordulás, és bezárkózás a saját buborékjainkba. Ez a folyamat a szabadnak vélt társadalmak egyre erősödő polarizációjához - tehát szétszakadásához - vezet. Milyen társadalom az, amelynek tagjai nem állnak szóba egymással? Amelynek tagjai nem tisztelik annyira polgártársaikat, hogy meghallgassák és megpróbálják megérteni a másik álláspontját? Szerintem szinte semmilyen, de mindenképp egy elhaló közösség képét mutatja.
Kulturált, tiszteletteljes közéleti viták nélkül - még ha sokszor fárasztóak és idegesítőek is - nem tudunk egy egészséges társadalmat fenntartani, fejleszteni.
Ezen tény megértése és terjesztése az első lépés a minőségi viták és a harmonikus társadalom felé. Hiszen, legtöbbször azért nem valósulnak meg közéleti viták, mert hiányzik az erre vonatkozó választópolgári igény és akarat. Nekünk, civil polgároknak kell elérnünk, hogy politikai veszteséggel járjon egy politikusnak a nyilvános vita megtagadása! Ehhez pedig el kell érnünk, hogy
meglegyen a szükséges számú civil, aki követeli a közéleti vitákat, és nem szavaz olyan jelöltre, aki megfutamodik a szabad párbeszédtől.
Ebben a folyamatban kulcsfontosságú a minőségi közéleti viták folyamatos megvalósítása, és a szabad eszmecsere filozófiájának terjesztése a közösségi és hagyományos médiában. Tehát, a viták szervezésének első lépése, a viták fontosságának terjesztése és a kritikus állampolgári tömeg felépítése!
Mi lenne a második lépés? Innen már mondhatni gyerekjáték a folyamat… Civilek egy csoportjának, akik lehetőleg nem köteleződtek el egyik meghívandó vitapartner irányába sem, egy tiszteletteljes levéllel vitára kell hívniuk a feleket! Miért fontos a pártatlanság ideálja felé való tudatos törekvés? Bizonyára sokan emlékeznek, hogy az egyenlőség volt az egyik alapérték, amelyből levezettük a viták szükségességét. Tanácsos tehát ragaszkodni ezen értékhez a szervezés és a lebonyolítás során is! Így tudjuk biztosítani, hogy a tágabb társadalom elfogad minket, mint legitim vitaplatformot, illetve így adjuk meg az emberi méltóságból fakadó tiszteletet és egyenlő bánásmódot a vitapartnerek számára.
Továbbá, amennyiben a szervezők ragaszkodnak az elfogulatlanság és a pártatlanság céljaihoz, a meghívottaknak nem lehet jogos érve a vita kikerülésére. A vita szervezőinek és különösen a moderátornak nem szabad ítéletet hozniuk a vita témájában. Nekik pusztán a vita tárgyának napirendre emelésének és az ellentmondás tisztességes megvizsgálásának a súlya kell, hogy nyomja a vállukat. Annak megítélése, hogy a vita tárgyában ki képviseli a helyesnek vélt álláspontot, és ki jár tévúton, mindig a közönség feladata kell, hogy legyen! Ez a vitaszervezési alapvetés is az egyik demokratikus alapelvből, mégpedig a polgárok ítélőképességébe vetett bizalomból következik.
Nyílván választási viták esetén a cél a választók meggyőzése, a tematikát pedig az aktuális és klasszikus társadalmi dilemmák adják, mint például az adóztatás, az elesettek segítése vagy a külpolitika. Tematikus viták esetén azonban nagyobb eséllyel sikeres a vitára való felkérés, ha a téma mindkét közéleti gondolkodó kompetenciájába tartozik, vagy pártpolitikusok esetén mindkét fél kommunikatív érdekében áll. Ez a szempont a szakértőket, tudósokat illetően magától értetődő, a politikusok esetében pedig következik az első lépés logikájából.
Ha megvan a kritikus tömeg, amely nem tartja legitimnek azt a politikust, aki megfutamodik a vitától, egyből a politikus érdekében áll majd vállalni a felkérést.
A harmadik lépés maga a beszélgetés lebonyolítása lenne. Vegyük újra a feltételeket: kell egy eltökélt szervező, egy pártatlanságra törekvő moderátor, egy izgalmas és társadalmilag fontos téma, kulturált vendégek, akiknek van rálátásuk vagy ráhatásuk a kérdésre, egy megbízható, csendes, politikailag neutrális helyszín és persze minél nagyobb publicitás. Engedjenek meg 1-2 gondolatot az utolsó elem, a nyilvánosság kapcsán. Majdnem hiába szervezünk kifogásolhatatlan minőségű vitákat, ha a polgárok csak elenyésző része értesül róla. Az információ gyors terjedése érdekében tanácsos Facebook eseményt létrehozni, online közvetíteni, vagy utólag feltölteni a vita felvételét.
Emellett sajtómeghívókkal, fizetett hirdetéssekkel, de leghatékonyabban a szolidáris civil polgárok megosztásaival lehet a vita hírét a legmesszebbre repíteni. A hálózatban gondolkodó, szolidáris civileknél nagyobb erőforrásról egyik politikai közösség sem álmodhat. Ne legyünk kishitűek, együtt képesek vagyunk a feladatra! Nincs az a politikus, akinek a lába ne remegne meg egy összetartó és nagylétszámú civil közösségtől!
Összeségében úgy gondolom, hogy a kulturált, higgadt és tiszteletteljes vita minimum egy egészséges társadalom életében. Sőt, a közéleti viták jelentik a társadalom számára azt az összetartó erőt, amitől önző egyének sokasága helyett, egy szolidáris és egészséges közösséget tudunk fenntartani. A vita nem egymás elleni párharc, hanem egymásért folytatott küzdelem. A közös értékeink megteremtésének módja!
Legyen a vita minimum. Követeljük és szervezzük őket együtt!
A cikk szerzője Juhász Bence
a Tabumentes Ország - TMO Elnöke,
Jogász, filozófus