Megfigyeltem egy bizonyos körökben általános hozzáállást, miszerint sokak képesek teljes egészében elvetni egy kiemelkedő gondolkozót pusztán azért, mert egy-két partikuláris kérdésben ilyen-olyan okokból nem tudnak vele egyetérteni. Ekkor mindig felvetődik bennem a kérdés, hogy miért nem az adott szerző által felmutatott megszámlálhatatlan pozitívummal hozakodnak elő, és miért inkább azzal a néhány kérdéses ponttal, amivel nem szívesen azonosulnak?
Julius Evola, hogy a többi területen elért eredményeit most ne említsem, a jobboldaliság ama páratlan és gazdag kifejtésével ajándékozott meg bennünket, ami mellett állítólagos negatívumai eltörpülnek. Ugyanakkor ezen néhány negatívum kapcsán is meg kell említenem, hogy ez többnyire nem a szerző, hanem a túlzottan előítéletes olvasó nyitottságának hiányában keresendő, magyarul abban, hogy ösztönösen minden olyan gondolatot az író hibájának tekint, amely saját, lezártnak vélt világképének megváltoztatásához vezetne.
A nemzetünk iránti felelősségünk megköveteli, hogy nyitottak legyünk olyan új perspektívákra, amik első hallásra nehezen összeegyeztethetők az általunk elgondoltakkal. Julius Evola valóban megpróbálja az olvasót. Érdemeken alapuló nemesség felépítéséről, a dicső hősök harci szellemének felébresztéséről, transzcendenciáról, hierarchiáról, tudatosságról, a benső tisztító műveletek fontosságáról beszélve a politika hangsúlyait gyökeresen áthelyezi egy másik síkra, ami immár nem a néppel és a gazdasági adatokkal való bűvészkedést, hanem a nemzet és annak vezetői szellemi emelését tűzi ki célul. Ez a megközelítés már a felvillantott fogalmak alapján sem tűnik megszokottnak.
Ez viszont jót jelent. A túlzott idegenkedés már csak azért sem indokolt, mert mára bebizonyosodott, hogy a nagyvilág egyértelmű válságából (erről nem egy komoly értekezés jelent meg) a „józannak” és „ésszerűnek” beállított megoldások kiötlői valamennyien csődöt mondtak. A kommunizmus lerombolt mindent, ami útjába került. A liberális demokrácia a felszín alatt mérgez és kaotizál. A technikai fejlesztések nagy része csak az emberi kapcsolatok megromlását és a háborúk soha nem látott lealjasodását eredményezték. A kapitalizmus mindent a termeléstől és a vegetatív életfeltételek kielégíthetőségétől tesz függővé, amivel minden emberhez valóban méltó törekvést eljelentéktelenít. Sorolhatnám még, de a lényegi változás mibenléte már ezek alapján is érthető: amíg az ember nem nemesíti meg magát, amíg nem küzdi le a materializmus ártó démonát, hedonista kísértéseit és istentelenségéből következő fásultságát, nem várhat jó irányú változást a világban sem.
Nem sok szó esik róla, a balliberális médiában pedig egyáltalán nem, hogy Evola a fasiszta és nemzetiszocialista irányzatokat jobbról kritizálta. Evola jól látta ezek hibáit, de ahelyett, hogy gyáva módon behódolt volna a kimondatlan nyugati elvárásnak, miszerint a megoldás csak „balról” lehetséges, vette a fáradtságot, és az örök érvényű igazságok fényében analizálta az akkoriban nagy hatalomra szert tett szervezeteket. Hatása sajnos nem volt eléggé nagy ezen körökben a változtatáshoz. Elemzők szerint a második világháború bukásához és bizonyos túlkapásokhoz az ő gondolatainak nem kellő figyelembevétele vezetett. Ezeknek az értelmezéseknek már önmagukban fel kellene ébresztenie érdeklődésünket műveire annak érdekében, hogy nemzetmentő szervezeteink ne eshessenek azokba a tévedésekbe és abba a csúfos vereségbe, amikbe a múlt jobboldali irányzatai beleszaladtak.
Julius Evola az én példaképem, mert bármennyire is nehezen viselem a kritikát, tudom, hogy neki köszönhetően tisztább és határozottabb képem alakulhat ki mind a világról, mind a politikáról, mind a jobboldaliságról. Szeretem olvasni, mert tudom, hogy néhol kemény észrevételeit értem teszi, és nem ellenem. A jelenlegi jobboldali irányzatoknak fennmaradásuk és megerősödésük érdekében szükséges kiművelniük magukban egy olyan hozzáállást, ami képes különbséget tenni építő és romboló kritika között. Előbbitől nemhogy tartania kellene, hanem őszinte lelkesedéssel keresnie. Én úgy gondolom, a jobboldal elkötelezett képviselői sokkal erősebbek annál, minthogy féljenek az építő kritikáktól, éppen ezért semmi okuk nincs félni Julius Evolától sem.
alfahir.hu