Bándi Gyula, a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes három pontból álló jogalkotási javaslatáról kérte ki az érintettek, érdekeltek, társadalmi szervezetek, kormányzati szereplők, bíróságok, ügyészségek képviselői, szakpolitikusok, gazdasági szereplők véleményét a "Fizessen a jövő nemzedék?" című szerdai szakmai fórumon.
- A környezetvédelmi biztosítékadási kötelezettség,
- a jövő nemzedékek érdekeinek védelme a felszámolási eljárásban,
- a kármentesítésekre rendelkezésre álló költségvetési források bővítése
- azaz ombudsman-helyettes jogszabályban rögzítené a károsultak és a környezet hatékony védelmét.
"Az egész jogi-szabályozási rendszer jelenleg alkalmatlan arra, hogy ezt a kérdést megfelelően kezelje. Nem jelenik meg a kellő sorrendiségben a környezeti kockázat. Lezárulhatnak felszámolási eljárások anélkül, hogy ezzel érdemben törődnének, el lehet sumákolni a környezeti károk felszámolását"
- fogalmazott Bándi Gyula.
Az ombudsman-helyettes figyelmeztetett arra is, hogy az a beavatkozás, ami most 300 ezer forintba kerül, később akár egymilliárd forintot is felemészthet.
Örökségünk
A konferenciának apropóval szolgált a Greenpeace Magyarország legfrissebb kiadványa, a Mérgezett örökségünk második része. Ebben a környezetvédelmi civilszervezet 15 újabb jelentős ipari tevékenységből ránk maradt szennyező forrást mutatott be. Ezek a területek továbbra is akut problémát jelentenek - veszélyeztetve a jövő generációjának egészséges környezethez, élethez való alapjogát.Simon Gergely, a Greenpeace vegyianyag-szakértője több - egyébként a sajtóból is ismert - esetet elevenített fel "magára hagyott méregraktárakról". Ezekben nemcsak az a közös, hogy végül az államnak, adófizetői pénzből kellett megfizetnie a kármentesítés súlyos százmillióit, de az is, hogy hosszú hatósági huzavona előzte meg a beavatkozást.
Jó példa az Illatos út, ahol majd egy évtizedig tartott a hatósági levelezés a szabad ég alatt hagyott, szivárgó hordókról, végül a botrány hatására több mint egymilliárd forintért elszállította azokat a kormányzat. Ugyanakkor a terület rekultivációja azóta sem történt meg,
pedig a talajban, a talajvízben, de még a környező lakóépületek erkélyén lévő porban is kimutatták az ipari létesítményből kijutott vegyi anyagok határérték feletti mennyiségét.
Hol vannak?
A jelentésbe egyébként bekerültek olyan közismert hazai cégek, ipari létesítmények is, mint például a Borsodchem, a Dunaferr vagy az Alkaloida tiszavasvári üzeme, ahol a mai napig folyik a termelés, anélkül hogy a múltbeli szennyezések teljes kármentesítése befejeződött volna. A Borsodchem területe alatt például nagyjából félezer tonna higany található a talajban.
IDE KATTINTVA megismerheti a 30 telepet.
Simon Gergely hangsúlyozta, jelenleg nincs egységes adatbázis, amelyből lekérhetőek lennének a mérgező örökségünkkel kapcsolatos információk, ezért a Greenpeace is kénytelen volt egyéni adatkéréssel fordulni minden egyes esetben a kormányhivatalokhoz. A Pest megyei hivatal több százezer forintot kért a válaszokért, míg a Baranya megyei kormánybiztos megtagadta az információkat a Budapesti Vegyiművek garéi telepével kapcsolatban.
A vegyianyag-szakértő még mindig nem lát garanciát arra, hogy ezek az esetek megoldódnának, de arra sem, hogy ne jelenlenek meg újabb hasonló mérgező lerakatok - utalt ezzel a kiskunhalasi udvarra hordott, 1000 tonnát meghaladó vegyi anyagot tartalmazó hordókra.
"Egy olyan garanciarendszert kellene kialakítani, amely meggátolná, hogy újra termelődjenek mérgező örökségeink"
- szögezte le Simon Gergely.
Bár a Fideszt senki nem képviselte a konferencián, az Orbán-kormányt ketten is.
Dobi Bálint, a környezetmegőrzési főosztály vezetője (Földművelésügyi minisztérium - FM) felidézte: az Országos Környezeti Kármentesítési Program 1996-ban indult, és húsz évvel ezelőtt 30 ezer és 40 ezer közé tették azon történeti szennyeződések számát, ahol elkerülhetetlen a beavatkozás. Ennek költségét akkor(!) 1000 milliárd forintra becsülték.
A főosztályvezető szerint ezekből mára 1000-2000 darab maradt.
Elmondta, hogy minden évben 10-20 milliárd forintot költenek kármentesítésre, de a következő uniós ciklusban 25,9 milliárdot fordítanak erre a célra.
Érdekes azonban, hogy az FM-hez nem rendeltek erre költségvetési forrást: Dobi Bálint szerint ez azért van, mert több alprogram is fut a különböző tárcáknál. Így például a Honvédelmi minisztérium hatáskörébe tartozik a 171 darab volt szovjet laktanya utáni "takarítás", de még a fejlesztési minisztérium Gépjármű közlekedési és vasúti főosztálya – és rajta keresztül a MÁV - is hozzájut kármentesítésre címkézett összegekhez, miközben a "szakfőosztály" zsebe üres.
Abban viszont egyet kell értenünk Dobi Bálinttal, hogy az Európai Unióban sem érvényesül maradéktalanul a kárfelelősségi irányelv, amit egyébként hazánk az elsők között integrált. Véleménye szerint a helyzet javult az Illatos út, illetőleg a vörösiszap-katasztrófa óta: ma már a csődbe ment cégeket nem lehet otthagyni, és a felszámolónak figyelembe kell venni a környezeti károkkal kapcsolatos kockázatokat.
Jellemző: Dobi felhozta az ENSZ vonatkozó célkitűzéseit is, a szennyezések hatásaival szemben az egészségügynek és a környezetvédelemnek közösen kell fellépnie – de milyen kár, hogy hazánkban egyik terület sem rendelkezik önálló tárcával...
Belányi Márta, a Miniszterelnökség hatósági ügyekért felelős helyettes államtitkára szerint is indokolt lenne egy olyan jogalkotási javaslat, ami lehetővé tenné a teljes kármentesítést, fontos lenne a hatóságok szorosabb együttműködése is, hogy gyorsabban tudjanak reagálni, ha bármilyen kár keletkezik a településeken.
A helyettes-államtitkár ugyanakkor elismerte, további pénzekre van szükség járási és kormányhivatali szinten. A kármentesítés pedig "nagyon komoly állami forrást igényel". Laborfejlesztésekben, és a mozgó hatósági ellenőrök felszerelésének kibővítésében gondolkoznak a hatékony és gyors ellenőrzések érdekében - így időben észlelhetnék a bajt.
Közölte:
óriási nyomás alatt dolgoznak, hogy eleget tegyenek a gazdasági szektor elvárásainak, az engedélyek minél gyorsabb kiadásának.
Véleménye szerint a környezetvédelem területén elengedhetetlen a pénzügyi garancia, de csakis differenciált módon. Ugyanakkor az engedélyek kiadását igyekeznek fejlett technológiák bevezetéséhez kötni.
Kepli Lajos felszólalásában arra emlékeztetett, hogy a hét évvel ezelőtti vörösiszap-katsztrófa igazi állatorvosi ló, amelyet mint a parlamenti vizsgáló bizottság jobbikos elnöke, volt lehetősége behatóbban megismerni. A hivatalosan nyolc halálos áldozatot követelő baleset rámutatott az engedélyezés, az ellenőrzés, az üzemeltetési felelősség és a kárelhárítás terén felmerülő hiányosságokra. Miközben - ahogy az a Greenpeace anyagából kiderül - a talajban még most is kimutatható az arzén határértékének százszorosa.
A legerősebb ellenzéki párt szakpolitikusa aláhúzta,
vörösiszapban nem is lehetett volna jelen arzén és más nehézfémek - és furcsállta most is, hogy a bűnügyi nyomozás nem tért ki erre a tényre.
Kepli Lajos leszögezte: a környezetvédelem, a jövő nemzedékek védelme kapcsán nem szabad parlamenti ciklusokban gondolkozni, el kell érni egy olyan minimumot, hogy kormányváltás esetén is érvényesüljenek bizonyos feltételek. A képviselő idesorolta a vízgazdálkodás kérdését is, amely szintén abszolút pártok felett áll, ugyanakkor mégis beleszól a pártpolitika.
Úgy látja, a szektor az elmúlt években súlytalanná vált, sőt a jogszabályok szigorúbb betartása terén még ellenérdekelt is a kormány – elég csak a kiemelt beruházásokra gondolni.
Kepli Lajos mégis azt mondja, a megelőzésre kellene nagyobb hangsúlyt fektetni, mert jelenleg a kormányzat részéről nem környezetvédelem, hanem tűzoltás zajlik.
"Ugyanakkor a magyar államnak jelenleg is megvannak az eszközei arra, hogy kikényszerítse a hatékony környezeti kárrendezést, elkerülve a visszafordíthatatlan folyamatokat, a vízbázis elszennyeződését, csak az erre irányuló politikai szándék hiányzik"
- fogalmazott.
Hozzátette, kíváncsi arra, hogy valóban megindul-e egy olyan folyamat a kormány részéről, amely biztosítani fogja a gyors és hatékony beavatkozást.
Vajon mit hagyunk hátra örökségül a következő generációnak? Fizetnek majd egyszer a szennyezők?