Nissy Aya egy "Faj, származás és az egyetemi élet" címen tartott vitaesten kavart vihart kijelentésével. A lánynak már 2014-ben végeznie kellett volna az egyetemen, ám ez 2016-ra csúszott. Állítása szerint azért, mert
a tananyagban túl sok a fehér szerző.
A vitaesten egybegyűltek órákon át pörögtek Nissy szörnyű sérelmein - a hallgatók nagy többsége azonban aligha osztozik a lány szenvedéseiben. A Columbia hallgatóinak ugyanis több mint fele színes bőrű, ugyanakkor 90%-uk időben befejezi az egyetemi tanulmányait. (E tekintetben az USA vezető egyetemei között vannak.)
Persze a világért se ragadtatnánk magunkat arra a rasszista, kirekesztő kijelentésre, hogy Ms. Aya felsőoktatási tanulmányainak hosszabbra nyúlása talán kapcsolatban állhat szakmai alkalmasságának szerény mértékével. Már csak azért sem, mert a politikailag korrekt liberális dogmatikában láthatóan igen komoly jártasságra tett szert. A fehér-centrikus egyetemi tananyag miatt átélt megpróbáltatásait egy gender-szakos rasszizmuskutató professzor szintjén adta elő:
"A történelmet ezeknek a nagy hatalmú férfiaknak a szemüvegén keresztül tanuljuk. Nekem fekete nőnek, akinek nincs semmi hatalma, hol a helyem ebben?"
Az egész szánalmas muppet-show nem érné meg a billentyű koptatását, ha nem érkezne hetente egy-egy hír arról, hogyan terrorizálják társaikat, és egyre inkább tanáraikat is a saját tévedhetetlenségük tudatában megingathatatlan, mesterséges áldozatszerepük okán pedig érinthetetlen militáns kisebbségi csoportok. Volt már rá példa, hogy a Halloween alkalmával felvett "sértő" maszkok miatt ordították le egy professzor fejét, máskor fekete diákok köpték le társaikat, mert azok részt vettek egy előadáson, ami szerintük "viccelődött" a rabszolgaságon. Legutóbb pedig egy tanárnőt fenyegettek meg muszlim hallgatók, mert szerintük előadása sértette az iszlámot.
A kisebbség frusztrált kisebbsége terrorizálja a többséget, amelyből az a legalapvetőbb önvédelmi reflex is kiveszett, hogy teli szájjal az arcába röhögjön az ilyen neurotikus nyomorultakat. De nem is ez a legrosszabb ebben az őrületben. Az igazán rémisztő az, hogy az Egyesült Államok jövendő szellemi elitje nem a felelős értelmiségi magatartást, a különböző véleményekkel szembeni civilizált vita kultúráját tanulják meg. Hanem azt, hogy
mindig annak van igaza, aki hangosabban rinyál,
hogy az áldozatszerep nem kinövendő gyengeség, hanem behozhatatlan előny. Az "elnyomó és privilegizált" többséghez tartozni pedig súlyos szégyenbélyeg, amelyet egy életen át igyekezni kell lemosni az összes létező kisebbség minden elképzelhető igényének maximális kielégítésével.
Nagy a kísértés rá, de ezt sajnos nem lehet annyival elintézni, hogy pusztán az amcsik nyomora. 20-30 év múlva
ezek a srácok fogják vezetni a világ legerősebb (na, jó, addigra valószínűleg már csak a második-harmadik legerősebb) államát.
Nekik kellene választ találni a globális felmelegedés, a civilizációk közötti egyre durvább konfliktusok, a migráció és a terrorizmus kérdéseire. Ezen a vizsgán nagyon kevés lesz az a duma, hogy az egyetemen túl sokat kellett fehérekről tanulni...