Pénteken a meccs első félidejének első részét békésen végigszurkoltuk. A félidő kezdetét követően nem sokkal a társaság többi tagja elment egy vendéglátó egységbe, mert viszonylag alacsonyabbak voltak és az égvilágon semmit sem láttak a kivetítőből. Mi egy barátommal a helyszínen maradtunk az első félidőben, a szünet idejére pedig odasétáltunk a kőfalhoz a (Hungáriára). Itt nem ért minket semmi váratlan, laza sorban fel voltak sorakozva a rohamrendőrök. Tettünk pár métert az úton (szellőztettük a fejünket a tömegben ácsorgás után), de ekkor még nem volt kritikus a helyzet, aztán visszamásztunk a falra és ácsorogtunk. Nem emlékszem arra, hogy bármi is kiválthatta azt a rendőrökből, ami történt, de egyik pillanatról a másikra egy szűk utcából több tucatnyian előjöttek, felsorakoztak, majd felmásztak a falra és kérdezés nélkül nekünk rontottak. Ott és akkor felszólítás és bármiféle figyelmeztetés nélkül tették ezt.
Először azt hittük, hogy csak hátrébb akarják tessékelni a tömeget nem számítottunk arra, hogy egyből ütni vágni kezdtek. Nem kezdtünk el rohanni előlük, hogy ezzel se provokáljunk, a sorfal mozgásából jól látható szándékuk szerinti irányban néhány méterrel a sorfal előtt, velük szemben lépésben hátráltunk, közben ugyancsak jól láthatóan mutattuk a kezünket, jelezvén azt, hogy nem dobálunk semmit, együttműködünk. Amikor futásnak eredtek, gyorsítottunk, de azt gondoltuk, hogy a látható együttműködésünk miatt nem utánunk indultak. Amikor utolértek, minden számítás ellenére közvetlen közelről lefújtak minket (kb. fél méterről) aztán egyből ütöttek tonfával, amit a kezemmel "hárítani is tudtam", viszont kiestem az egyensúlyomból (a barátom később elmondta, hogy ő látta, ahogy egy kesztyűs kéz ütésétől estem el), és hátraestem, bevertem a fejemet, elvesztettem az eszméletemet.
A barátom, aki segíteni próbált nekem, már hátulról kapta az ütést, vélhetően ugyancsak kézzel, emiatt ő arccal előre esett a bokorba, így nem vesztette el az eszméletét. Pár másodperc alatt felállt (mindenre ő sem emlékszik pontosan, mert elég erős ütést kapott ő is és sötét volt, de utólag kiderült, hogy valószínűleg kapott egy gyomrost is rúgás formájában, mert bakancsnyom volt a hasán véraláfutásokkal).
Amikor magamhoz tértem, a barátom és egy másik ismerősöm vitt egy ideig, de pár perc után már az ő segítségükkel sem tudtam járni, lefektettek. A könnygáz viszont jött egyre közelebb ezért 6-7 fő folyamatosan vitt arrébb. A népligeti buszállomás közepén kezdtem már lassan tudatomnál lenni. Aztán rá körülbelül fél órára a kiérkezett mentősök megvizsgáltak, és egy mellkassérülttel, valamint a barátommal közösen kórházba szállítottak.
A barátom itt elmndta, hogy amikor a könnygáz elől folyamatosan hátrébb próbáltak vinni, nem csak velem, hanem egy mellkastraumás sérülttel is foglalkozott egy számára addig ismeretlen egészségügyis kolléganővel együtt. Az ott lévő szurkolók követték az utasításaikat, lehetőség szerint segítettek. Többen rosszul lettek közben körülöttünk. Mivel a mentésirányítás azt mondta, hogy forduljon a helyszínen lévő kollégákhoz, és mivel a hangzavar miatt nem tudta pontosan beazonosítani, hogy hol vagyunk, ezért - jobb híján - az egyik rendőrosztag parancsnokát próbálta megkérni, hogy hívjon mentőt. Először ezt elutasította, majd amikor kértem az azonosító számát és nevét, akkor visszakozott - mire ő visszajött a betegekhez (bár szerintem végül mégsem hívott mentőt). Az azonosítót felírta ugyan, de a kavarodásban sajnos eltűnt.
A kórházban igen sokat várakoztatva megvizsgáltak, a fejsérülésem miatt pedig CT-ztek is. Kaptam zárójelentést, amiben le van írva, hogy koponyazúzódást (és agyrázkódást) szenvedtem, de szerencsére komolyabb bajom nem lett. A barátom sérülései potenciálisan sokkal kevésbé veszélyesek, mint az én eszméletvesztésem, de látványosabbak.
(olvasónktól)