A népének – ahogy ez soraiból is kitűnik – Fejér megyei eredetű, Bicske falujában született. A XX. században jegyezték le, ahogy a legtöbb népdalt, de ez keletkezésének koráról sajnos korántsem tud számot adni.
Milyen magával ragadó dal, ha belegondolunk, micsoda szeretettel íródott! Szeretettel a kis Megváltó, a kisded Jézus iránt. Az éneklő mindenét odaadná, csakhogy az Emberfiának javát szolgálja. A leginkább illő szavak a dal hangulatára a végtelen emberi alázat és a határtalan szeretet.
Amióta a pszichológia előhozakodott az „altruizmus” kifejezésével, az önzetlenség tiszta valósága e pecséttel a tudomány által megmagyarázott mítoszok borítékjába lett elrejtve az emberek elől. Nyilvánvalóan mindent ki lehet úgy forgatni, hogy végül rá lehessen fogni, önzőség az oka, de ha a szívünk mélyére tekintünk, és tiszta, előítéletek nélküli, józan ésszel és szívvel fordulunk e dal felé, még gondolni sem tudunk az „önző” szóra. Hisz oly gyermekien tiszta! És milyen jó, hogy így megőrződött az utókor számára e dal, élő obeliszkként egy hívő nép szavainak aranyából, az önzetlenség hirdetésére, magyarként, széles e világon.
„Ó, ha Magyarországban jöttél volna világra!”
Idvezlégy kis Jézuska,
idvezlégy ó kis baba,
miért fekszel a jászolba’,
a hideg istállóba’?
Hol a fényes palota,
hol a kényes nyoszolya,
hol a lépes mézecske,
vajjal mázolt köcsöge?
Ó ha Magyarországban,
Bicske mezővárosban
Jöttél volna világra,
Akadnál jobb országra.
Mert adnának mézecskét,
vajas édes tejecskét,
szükségleted megszánnánk,
párnácskánkba takarnánk.
Szabadbattyán (Fejér vm., 1937.)