Az állam a kilencvenes évek elején földhöz juttatta őket, majd az állami földek közelmúltbéli árverésén eladta a földjüket – ezt a Siófoki Járásbíróság bírója mondta tizenegy Somogy megyei, bábonymegyeri gazda ügyének első fokú, tavaly augusztusi tárgyalásakor, amikor is a tizenegyeket képviselő Paksi István pert nyert a magyar állammal szemben, a siófoki bíróság ugyanis neki ítélte húsz évig művelt földjét.
A kispénzű gazda (az LMP segített neki a pereskedésben) azonban nem sokáig örülhetett:
megszületett ügyében a másodfokú, immár jogerős döntés, ami végleg kisemmizi őt és társait a rendszerváltás után kárpótlásul kapott földből, sőt, még a perköltséget is neki kell állnia…
A Pélpusztai Állami Gazdaság privatizációjakor kapták meg egykori tagként tizenegyen a húsz aranykorona értékű földet a Somogy megyei Bábonymegyerrel szomszédos Som külterületén. Paksi István és társai 1993 óta művelték a nyolc hektárt, majd közel két évtized elteltével egyszer csak a hatóság fölszólította őket, azonnal hagyjanak fel a birtok művelésével. Kiderült: a földhivatal anno, még a kilencvenes évek elején nem jegyezte be a területet a nevükre. Paksiék ekkor elkezdtek levelezgetni, felkeresték a hatóságokat, de senki sem vette igazán komolyan őket. Az állami földek árverezésekor érte az újabb trauma őket: az állami szerv licitre jelölte a területüket.
Kaposváron, a földbirtok árverésének időpontjában demonstráltak is a gazdák, egy LMP-s aktivista még egy szirénát is bekapcsolt – mindhiába. A gazdák ezután demonstratíve földet foglaltak Somban, majd amikor beérett a lucerna a szóban forgó, vitatott tulajdonú földet az árverésen elnyert torvaji Tikkel Andor birtokán, élénk médiaérdeklődés közepette lekaszálták a terményt.
Akkor, ott mondta Sallai R. Benedek LMP-s országgyűlési képviselő: éppen azért kaptak kaszára, hátha emiatt beperli őket valaki, és akkor esély nyílhat rá, hogy bíróság előtt be tudják bizonyítani az igazukat…
Azonban senki sem perelte be őket, így kénytelenek voltak a gazdák maguk pert indítani a magyar állam ellen. Pontosabban csak Paksi István, mert társainak nem volt pénze a pereskedésre. A Pélpusztai Állami Gazdaságban növénytermesztő gépészként dolgozott, ma munkanélküli gazda jövedelme ugyanis olyan alacsony, hogy ő illetékmentesen tudott perbe szállni.
A Siófoki Járásbíróság a kárpótlási törvényre hivatkozott elsőfokú, a gazda és társai számára „győzelmet hozó” ítélete indoklásában. Márpedig abban az állt, hogy
az állami gazdaságoknak ki kellett jelölni földterületeket az ezt igénylő alkalmazottaiknak, s azt ki kellett adni számukra. Ez megtörtént a somi terület esetében, amit az akkori Állami Vagyonügynökség jóvá is hagyott.
A bíró szerint ez a hatósági határozat a jogalapja Paksi István tulajdonjogának. Ezt nem befolyásolja az, hogy mi történt az ingatlannyilvántartásban, mert Paksi gazda tulajdonszerzése azon kívüli, eredeti szerzésnek minősül. A bíróság – emlékeztetett rá a bíró – földhivatali bejegyzés híján ítélettel megállapíthat tulajdonjogot, feltéve, ha kétséget kizáróan megállapítható a tulajdonos személye. Márpedig Paksi István a kárpótlási törvény értelmében tulajdonjogot szerzett.
Ez azonban csak az első fokon eljárt hatóság véleménye volt. Mind a magyar állam, mind a vitatott földterületet az állami földek árverése során elnyert torvaji Tikkel Andor fellebbezett, s a másodfokon eljáró Kaposvári Törvényszék megváltoztatva a Siófoki Járásbíróság ítéletét, azt mondta ki jogerősen: nem áll rendelkezésre olyan hatósági határozat, amely a bábonymegyeri gazdálkodók tulajdonszerzését igazolná.
A törvényszék nem látta bizonyítottnak, hogy Paksi István és társai éppen a vitatott somi földterületen szereztek tulajdonjogot. Nyomatékosította: az sem ad alapot a tulajdonszerzésükre, hogy éveken keresztül művelték a területet.
Tulajdonszerzésüknek – áll az ítélet indoklásában – az is akadálya, hogy a torvaji Tikkel Andor jóhiszeműen és ellenértékért szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát. A törvényszék kötelezte Paksi Istvánt 295 ezer forint perköltség megfizetésére.
Az LMP jogászai továbbra is segítik a somogyi gazdákat, most éppen felülvizsgálati kérelem benyújtását tervezik a Kúriához. Paksi István azt mondta: nem adták föl akkor sem, amikor mindenhonnan „elhajtották” őket, a földhivataloktól az agrárkamaráig, és akkor sem, amikor a földalapkezelő egy embere azt mondta nekik, hogy nincs az a bíróság, amelyik nekik ítéli a földet.
Paksi szerint egyébként ha 2006 után nem vezetik be a terület alapú támogatást, akkor feltehetően a mai napig senki sincs, aki szemet vetetett volna tizenegyük nyolc hektárjára. Igaz – jegyezte meg –, a tizenegyből ma már csak heten élnek...