Se Gulyás Gergely, se Hollik István, se Kocsis Máté, se Varga Mihály. Egyikük neve sem fog szerepelni majd szavazólapon 2022-ben. Legalább is egyéni jelöltként nem fognak szerepelni, mert a Fidesz listája első öt helyére Varga Mihály ismét felférhet. Morzsoljunk el egy-egy könnycseppet mindannyiukért.
Mit üzen ez a választónak? Egyet biztos nem: magabiztosságot. Talán az sem véletlen, hogy a kormánytól (valamelyest) független médiumokhoz éppen a borsodi nem túl bőséges győzelem után szivárogtatta ki a Fidesz ezt a döntést.
Budapesti győzelmek nélkül a Fidesz lemondhat a kétharmadról. Természetesen a bejelentett 4 körzeten túl vannak olyan mandátumok, amelyek a fővárosban elcsíphetők lehetnek a Fidesz számára, igaz, a 21 Kutatóközpont mandátumbecslése az összest az ellenzékhez sorolta. Lassan tehát kibővül a kormánypárt számára az a térkép, ahol az államot is felölelő hatalmi fölény ellenére kudarcra ítélt a fideszes pártszervezetek működése. Eddig ez csak Budapest 13. kerületéről volt elmondható, de ’22-ben jó eséllyel az összes budapesti kerületre igaz lesz, valamint kiegészülhet számos megyeszékhely egyéni választókörzeteivel (oevk) is az idézett mandátumbecslés szerint.
Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője a propaganda szócsöveként nem tartotta szóra érdemesnek megemlíteni az esélyesség kérdését. 100 %-ban körzetében jelenlévő embereket keres a Fidesz, mondta az elemző. A magyarázkodást le is zárta ennyivel, a következő szó már a támadásé. A legfontosabb üzenet miért is ne az volna, hogy egy éves versenyhátrányban van az ellenzék? Arról nem is beszélve, hogy az előválasztás valójában komoly előnyt jelent az ellenzéki végső kihívó számára, mert egy nyertes választásból jön, mert duplán szántja fel körzetét, és mert az előzetes megméretés erősen tematizálja majd az oevk-k közéletét.
Már-már Deák Dániel-i éleslátás jellemzi Ceglédi Zoltán magyarázatát is, hogy a jó nevű fideszeseket azért nem állítja csatasorba majd a Fidesz, mert a koronavírus és a gazdasági válság kezelése alatt járatódhatnak le pozíciójuknál fogva. A frászt! Gulyás Gergelyt a 12. kerületben még Bauer Tamás is majdnem megverte összefogás nélkül! Úgy, hogy a Fidesz listára szavazóknál is többen szavaztak rá, akárcsak Vargára vagy Kocsisra. Egyedüli ellenzéki indulóként egy kevésbé “akonzervatív” politikus, aki nem a tökéletes ellentéte a 12. kerület politikai arculatának, jóval esélyesebb bármilyen Fidesz logós jelöltnél. Nem véletlen, hogy a Gulyás Gergely helyére kiszemelt Fürjes Balázs sem kapva-kap a lehetőségért, inkább a felesége szoknyája mögé bújik, azt válaszolta a felkérésre, hogy „családként működünk, az egész családot érintő döntéseket mindig megbeszéljük a feleségemmel”. Hátha megtiltja neki az asszony a biztos vereségbe való beállást…
Viccet félretéve, nincs az elbizakodottságnál rosszabb politikai stratégia. Ha az ellenzék Budapestet eleve nyertes terepnek tekinti, fájdalmas vereségeket zsebelhet be az esélytelennek tartott, de a politikai karrierje életben tartásáért, vagy élete nagy lehetőségéért küzdő fideszes jelöltekkel szemben. Ugyanis a kormánypártnál számít a jelöltek (politikai) teljesítménye, míg itt-ott az ellenzékben ritkán látni azt, hogy a sokadik bukásnak volna következménye. De ha komolyan veszi magát minden ellenzéki induló Budapesten, a demokratikus erők valóban tarolhatnak.
A kétharmadot Budapesten lehet megakadályozni, de a választást a fővároson túl lehet megnyerni. Ahhoz, hogy az ellenzék reális eséllyel készüljön kormányváltásra a megyeszékhelyek választókörzetein túl kisvárosi oevk-at is el kell hoznia. Kulcsfontosságúak lehetnek az olyan csataterek, mint az éppen átkampányolt Borsod 6-os, ahol a két nagyobb város közül egyik erősen ellenzéki, vagy a jászsági, amelyet bár a Fideszhez sorolt a mandátumbecslő, de a jászberényi fölényes ellenzéki győzelem és a visszatetsző kormánypárti aknamunka felülírhatja az előzetes matematikai számítást. De a megyei listák tekintetében az ellenzék számára legjobb eredményt hozó Pest megyei körzetek is ugyanígy fontosak lesznek, és minden olyan körzet, ahol egy-egy város ellenzéki kézen van. Ahogy a teljes Budapest, ahogy Hódmezővásárhely vagy Siófok elveszett a Fidesz számára, úgy veszhetnek el sorra régiók az ún. vidékről is. Egyetlen körzet sem lefutott, egyetlen kormánypárti politikus sem verhetetlen.
Minél inkább az esendőség szele járja át a körúton túli világot, annál rohamosabban indul romlásnak a rendszer. Bátorodnak fel együttműködésbe zsarolt, megfélemlített független polgármesterek, vállalkozók, egyházi vezetők, értelmiségiek. Sokan ugyanis csak amiatt állnak be a Fidesz mögé egy-egy kampányban, mert félnek, féltik családjuk vagy saját karrierjüket, féltik a településük lehetőségeit. Sok kritika vagy botrány amiatt sikkad el, mert nincs, aki felvállalja a kormánykritika ódiumát, hiszen a vidéken sokszor kilátástalannak fest a hatalommal szembeni küzdelem. Valamint az erőhöz húzás jelensége is sokat jelentett az elmúlt kampányoknál a Fidesz számára, hiszen mindig a kormánypárti jelölt volt az egyértelmű esélyes, ezért aki elvektől függetlenül a vélt győztes mellé akart állni, az a fideszes jelölt mellé állt. Amint megroppan a legyőzhetetlenség mítosza, őket is elveszítheti a kormánypárt.
Ezt az esendőséget hirdeti vezető fideszes politikusok megfutamodása is. És félreértés ne essék, nem a koronavírus, hanem a sokak által lesajnált, de mások számára egyre természetesebb összefogás miatt. Legyünk büszkék rá! Az összefogás szó alapvetően egy pozitív szó, egy pozitív társadalmi brand. Itt az idő, hogy végre ne a gyűlöletre, hanem a szeretetre építkezzen a politika!